„Kategória:Sedum” változatai közötti eltérés

Sedum L.
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Saxifragales
Család	Crassulaceae
Alcsalád	Sempervivoideae
Nemzetség-; csoport	Sedeae
Alnemzetség-csoport	Sedinae
Nemzetség	Sedum

A lap jelenlegi, 2026. június 6., 22:34-kori változata

Tudományos név

Sedum L.
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév, a Sedum etimológiája a klasszikus latin nyelvi források (Lewis & Short) és Stearn botanikai névtani munkái alapján a latin sedere (ülni, leülni) igére vezethető vissza. Ez a névválasztás a nemzetség számos fajának alacsony, földre terülő habitusára, valamint arra utal, ahogyan ezek a szukkulens növények szinte „ráülnek” a kopár sziklafelszínekre és kőfalakra. Alternatív magyarázatként – Genaust etymológiai szótára szerint – a név a latin sedare (csillapítani, lecsendesíteni) igéből is származhat, mivel a népi gyógyászatban egyes fajok húsos leveleit sebek és gyulladások hűsítésére, fájdalmának csillapítására használták. A nemzetség érvényes leírását és rögzítését Carl von Linné (Linnaeus) végezte el az 1753-ban megjelent Species Plantarum című alapvető művében.

Típus

Sedum acre L. (borsos varjúháj); a nemzetség kijelölt típusa (lectotypus).
Első leírása: Carl von Linné publikálta a nemzetség leírását a *Species Plantarum* első kötetének 430. oldalán, 1753-ban.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: A taxoncsoportot maga a leíró Carl von Linné állította fel.

Sedum acre képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Aithales
Aizopsis
Altamiranoa
Amerosedum
Balfouria
Breitungia
Cepaea
Chamaerhodiola
Chetyson
Clausenellia
Clementsia
Cockerellia
Congdonia
Corynephyllum
Diamorpha
Enchylus
Etiosedum
Gormania
Hasseanthus
Helladia
Hjaltalinia
Kirpicznikovia
Leucosedum
Macrosepalum
Monanthella
Mucizonia
Ohbaea
Oreosedum
Parvisedum
Poenosedum
Procrassula
Rhodia
Sedastrum
Sedella
Sempervivella
Spathulata
Telephium
Telmissa
Tetradium
Tetrorum
Tolmachevia
Triactina

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A nemzetség tagjai rendkívül változatos megjelenésű, egyéves vagy évelő, többnyire lágyszárú növények, olykor törpe cserjék. A növények alapjától dúsan elágazó, gyakran legyökeresedő pozsgás szár vagy heverő, szőnyegszerű telepeket képező hajtás jellemzi őket. A hajtás lehet felálló, felemelkedő vagy teljesen a talajra fekvő. A fotoszintetizáló húsos levél vagy levelek váltakozó, keresztben átellenes vagy örvös állásúak, alakjuk a gömbölydedtől, a hengerestől a lapított lapát alakúig terjedhet. A levelek belső szöveteiben nagy mennyiségű vizet raktároznak, felszínüket vastag kutikula és gyakran viaszréteg védi a párologtatástól. A kaktuszfélékre jellemző morfológiai képletek, mint a bordák, szemölcsök, axillák vagy areolák, valamint a valódi tövisek, középtövis és peremtövis ennél a csoportnál teljesen hiányoznak. A növény rögzítését és tápanyagfelvételét vékony, szerteágazó, rostos gyökér vagy gyökérzet biztosítja, amely gyakran a sekély sziklahasadékokhoz alkalmazkodott.

Generatív test

Virág

A virágok ritkán magányosak, többnyire összetett, végálló virágzat (ágas bogernyő, füzér vagy forgó) csoportosulnak. A virág általában csillag alakú, aktinomorf (sugaras szimmetriájú), leggyakrabban 5-tagú (ritkábban 4- vagy 6–12-tagú), színe leggyakrabban sárga, fehér, rózsaszín vagy pirosas.

Takarólevelek: A csésze zöld, húsos pikkelyszerű csészelevelekből áll; a párta szabadon álló, csillagszerűen kiterülő, hegyes szirmokból épül fel, ahol minden egyes sziromlevél vagy lepellevél (pontosabban különálló belső lepellevél és külső lepellevél) hozzájárul a rovarcsalogató virágszerkezethez.
Ivarlevelek: A porzószálak száma rendszerint a szirmok számának kétszerese, két körben helyezkednek el, a csúcsukon lévő portokok aprók. A termő különálló, felső állású termőlevelekből (apokarp termőtáj) áll, mindegyik tetején rövid bibeszál és egy apró bibe található.

Termés

A termés csoportos tüszőtermés, amely szárazon, a belső varrat mentén nyílik fel, szabaddá téve a magokat.

Magja: A magok rendkívül aprók, hosszúkásak, sima vagy finoman bordázott felületűek, a szél és a víz útján könnyen terjednek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A nemzetség kozmopolita elterjedésű, de fajainak többsége az északi félgömb mérsékelt és szubtrópusi zónáiban összpontosul, legnagyobb fajgazdagságban Mexikó, a mediterrán térség, Kína és az Amerikai Egyesült Államok hegyvidéki területein fordul elő.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
- Jellemzően száraz, napfényes, tápanyagban szegény területek lakói.
- Életmódjukat tekintve többségében szárazföldi szukkulensek, de sziklai növénytársulásokban mint igazi litofiton szervezetek is tömegesen megjelennek.
- Extrém száraz klímájú regioni-ban, sziklahasadékokban, homokos dűnéken, alpesi törmeléklejtőkön és száraz gyepekben alkotnak domináns állományokat.

Kultúrában tartás

A Sedum fajok a kertészetekben és a kaktuszgyűjteményekben rendkívül népszerűek kiváló szárazságtűrésük és csekély gondozási igényük miatt. Széles körben alkalmazzák őket sziklakertekben, sírok fásítására és zöldtetők kialakítására, mivel a sekély talajrétegben is megélnek. Teljes benapozást és jó vízáteresztő, laza homokos-kavicsos talajt igényelnek. A túlöntözésre és a pangó vízre érzékenyek, mert húsos részeik könnyen elrothadnak. A mérsékelt övi fajok többsége teljesen télálló.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A nemzetség legfőbb megkülönböztető bélyege a tipikusan csillag alakú, szabad szirmú virágszerkezet és az apokarp tüszőtermés-csoport. Hasonlít a Crassulaceae család más tagjaira, mint a Sempervivum (kövirózsa) vagy az Echeveria nemzetségekre, de a varjúhájak levelei nem alkotnak olyan jellegzetes, zárt, tömött tőrózsákat, mint a kövirózsák, és virágzatuk felépítése is jól elkülöníti őket.

Taxonómia és filogenetika

A Crassulaceae (varjúhájfélék) családon belüli viszonyokat vizsgáló modern, 2010 utáni filogenetikai kutatások és molekuláris DNS-szekvenálási adatok kimutatták, hogy a hagyományosan vett Sedum nemzetség erősen polifiletikus mesterséges csoportot alkotott. Ennek következtében a modern kladisztikai eredmények alapján több korábbi fajcsoportot önálló nemzetségi szintre emeltek (például a *Hylotelephium*, *Phedimus* és *Petrosedum* csoportokat), hogy a megmaradó Sedum nemzetség monofiletikus egységgé váljon a törzsfejlődési fán.

Forrás

A(z) „Sedum” kategóriába tartozó lapok

A következő 3 lap található a kategóriában, összesen 3 lapból.

S

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
+{{Taxonbox | accepted = Sedum L. | synonym = }}
+=== A név eredete, etimológia ===
+* A nemzetségnév, a ''[[:Kategória:Sedum|Sedum]]'' etimológiája a klasszikus latin nyelvi források (Lewis & Short) és Stearn botanikai névtani munkái alapján a latin ''sedere'' (ülni, leülni) igére vezethető vissza. Ez a névválasztás a nemzetség számos fajának alacsony, földre terülő habitusára, valamint arra utal, ahogyan ezek a szukkulens növények szinte „ráülnek” a kopár sziklafelszínekre és kőfalakra. Alternatív magyarázatként – Genaust etymológiai szótára szerint – a név a latin ''sedare'' (csillapítani, lecsendesíteni) igéből is származhat, mivel a népi gyógyászatban egyes fajok húsos leveleit sebek és gyulladások hűsítésére, fájdalmának csillapítására használták. A nemzetség érvényes leírását és rögzítését '''[[Carl von Linné]]''' (Linnaeus) végezte el az 1753-ban megjelent ''Species Plantarum'' című alapvető művében.
+=== Típus ===
+* ''[[Sedum acre]]'' L. (borsos varjúháj); a nemzetség kijelölt típusa (lectotypus).
+* '''Első leírása:''' '''[[Carl von Linné]]''' publikálta a nemzetség leírását a *Species Plantarum* első kötetének 430. oldalán, 1753-ban.
+* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' A taxoncsoportot maga a leíró '''[[Carl von Linné]]''' állította fel.
+{{Típusfaj | Sedum acre | limit=5}}
+=== Szinonimák ===
+* ''Aithales''
+* ''Aizopsis''
+* ''Altamiranoa''
+* ''Amerosedum''
+* ''Balfouria''
+* ''Breitungia''
+* ''Cepaea''
+* ''Chamaerhodiola''
+* ''Chetyson''
+* ''Clausenellia''
+* ''Clementsia''
+* ''Cockerellia''
+* ''Congdonia''
+* ''Corynephyllum''
+* ''Diamorpha''
+* ''Enchylus''
+* ''Etiosedum''
+* ''Gormania''
+* ''Hasseanthus''
+* ''Helladia''
+* ''Hjaltalinia''
+* ''Kirpicznikovia''
+* ''Leucosedum''
+* ''Macrosepalum''
+* ''Monanthella''
+* ''Mucizonia''
+* ''Ohbaea''
+* ''Oreosedum''
+* ''Parvisedum''
+* ''Poenosedum''
+* ''Procrassula''
+* ''Rhodia''
+* ''Sedastrum''
+* ''Sedella''
+* ''Sempervivella''
+* ''Spathulata''
+* ''Telephium''
+* ''Telmissa''
+* ''Tetradium''
+* ''Tetrorum''
+* ''Tolmachevia''
+* ''Triactina''
+== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
+=== Vegetatív test ===
+==== Hajtás, szár, levél, gyökér ====
+A nemzetség tagjai rendkívül változatos megjelenésű, egyéves vagy évelő, többnyire lágyszárú növények, olykor törpe cserjék. A növények alapjától dúsan elágazó, gyakran legyökeresedő pozsgás '''szár''' vagy heverő, szőnyegszerű telepeket képező '''hajtás''' jellemzi őket. A '''hajtás''' lehet felálló, felemelkedő vagy teljesen a talajra fekvő. A fotoszintetizáló húsos '''levél''' vagy '''levelek''' váltakozó, keresztben átellenes vagy örvös állásúak, alakjuk a gömbölydedtől, a hengerestől a lapított lapát alakúig terjedhet. A '''levelek''' belső szöveteiben nagy mennyiségű vizet raktároznak, felszínüket vastag kutikula és gyakran viaszréteg védi a párologtatástól. A kaktuszfélékre jellemző morfológiai képletek, mint a '''bordák''', '''szemölcsök''', '''axillák''' vagy '''areolák''', valamint a valódi '''tövisek''', '''középtövis''' és '''peremtövis''' ennél a csoportnál teljesen hiányoznak. A növény rögzítését és tápanyagfelvételét vékony, szerteágazó, rostos '''gyökér''' vagy '''gyökérzet''' biztosítja, amely gyakran a sekély sziklahasadékokhoz alkalmazkodott.
+=== Generatív test ===
+==== Virág ====
+A virágok ritkán magányosak, többnyire összetett, végálló '''virágzat''' (ágas bogernyő, füzér vagy forgó) csoportosulnak. A '''virág''' általában csillag alakú, aktinomorf (sugaras szimmetriájú), leggyakrabban 5-tagú (ritkábban 4- vagy 6–12-tagú), színe leggyakrabban sárga, fehér, rózsaszín vagy pirosas.
+* '''Takarólevelek:''' A '''csésze''' zöld, húsos pikkelyszerű csészelevelekből áll; a '''párta''' szabadon álló, csillagszerűen kiterülő, hegyes szirmokból épül fel, ahol minden egyes '''sziromlevél''' vagy '''lepellevél''' (pontosabban különálló '''belső lepellevél''' és '''külső lepellevél''') hozzájárul a rovarcsalogató virágszerkezethez.
+* '''Ivarlevelek:''' A '''porzószálak''' száma rendszerint a szirmok számának kétszerese, két körben helyezkednek el, a csúcsukon lévő '''portokok''' aprók. A '''termő''' különálló, felső állású termőlevelekből (apokarp termőtáj) áll, mindegyik tetején rövid '''bibeszál''' és egy apró '''bibe''' található.
+==== Termés ====
+A termés csoportos tüszőtermés, amely szárazon, a belső varrat mentén nyílik fel, szabaddá téve a magokat.
+* '''Magja:''' A magok rendkívül aprók, hosszúkásak, sima vagy finoman bordázott felületűek, a szél és a víz útján könnyen terjednek.
+== Elterjedés és élőhely ==
+* '''Földrajzi elterjedés:''' A nemzetség kozmopolita elterjedésű, de fajainak többsége az északi félgömb mérsékelt és szubtrópusi zónáiban összpontosul, legnagyobb fajgazdagságban '''Mexikó''', a mediterrán térség, '''Kína''' és az '''Amerikai Egyesült Államok''' hegyvidéki területein fordul elő.
+* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:'''
+** Jellemzően száraz, napfényes, tápanyagban szegény területek lakói.
+** Életmódjukat tekintve többségében szárazföldi szukkulensek, de sziklai növénytársulásokban mint igazi ''litofiton'' szervezetek is tömegesen megjelennek.
+** Extrém száraz klímájú regioni-ban, sziklahasadékokban, homokos dűnéken, alpesi törmeléklejtőkön és száraz gyepekben alkotnak domináns állományokat.
+== Kultúrában tartás ==
+A ''[[:Kategória:Sedum|Sedum]]'' fajok a kertészetekben és a kaktuszgyűjteményekben rendkívül népszerűek kiváló szárazságtűrésük és csekély gondozási igényük miatt. Széles körben alkalmazzák őket sziklakertekben, sírok fásítására és zöldtetők kialakítására, mivel a sekély talajrétegben is megélnek. Teljes benapozást és jó vízáteresztő, laza homokos-kavicsos talajt igényelnek. A túlöntözésre és a pangó vízre érzékenyek, mert húsos részeik könnyen elrothadnak. A mérsékelt övi fajok többsége teljesen télálló.
+== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
+A nemzetség legfőbb megkülönböztető bélyege a tipikusan csillag alakú, szabad szirmú virágszerkezet és az apokarp tüszőtermés-csoport. Hasonlít a [[:Kategória:Crassulaceae|Crassulaceae]] család más tagjaira, mint a ''[[:Kategória:Sempervivum|Sempervivum]]'' (kövirózsa) vagy az ''[[:Kategória:Echeveria|Echeveria]]'' nemzetségekre, de a varjúhájak levelei nem alkotnak olyan jellegzetes, zárt, tömött tőrózsákat, mint a kövirózsák, és virágzatuk felépítése is jól elkülöníti őket.
+== Taxonómia és filogenetika ==
+A [[:Kategória:Crassulaceae|Crassulaceae]] (varjúhájfélék) családon belüli viszonyokat vizsgáló modern, 2010 utáni filogenetikai kutatások és molekuláris DNS-szekvenálási adatok kimutatták, hogy a hagyományosan vett ''[[:Kategória:Sedum|Sedum]]'' nemzetség erősen polifiletikus mesterséges csoportot alkotott. Ennek következtében a modern kladisztikai eredmények alapján több korábbi fajcsoportot önálló nemzetségi szintre emeltek (például a *Hylotelephium*, *Phedimus* és *Petrosedum* csoportokat), hogy a megmaradó ''[[:Kategória:Sedum|Sedum]]'' nemzetség monofiletikus egységgé váljon a törzsfejlődési fán.
+== Forrás ==
+* [https://www.ipni.org/n/30001444-2 IPNI - International Plant Names Index: Sedum L.]
+* [https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:30001444-2 POWO - Plants of the World Online: Sedum L.]
 [[Kategória:Crassulaceae]]