Gymnocalycium ambatoense

Gymnocalycium hybopleurum
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium hybopleurum

Gymnocalycium ambatoense
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Gymnocalycium hybopleurum
Rendszertani besorolás
Faj	Gymnocalycium ambatoense

Tudományos név

• Gymnocalycium hybopleurum (K.Schum.) Backeb., Kaktus-ABC: 289. 1936 ["1935"] sec. Zuloaga & al. 2019
  elfogadott, érvényes név
• Gymnocalycium ambatoense Piltz in Kakteen And. Sukk. 31: 13. 1980
  szinonima név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög „gymnos” = meztelen, csupasz és „calyx” = kehely szavakból származik, és a virágcső, a magház, valamint az alatta lévő rész szőrtelen, tövistelen mivoltára utal.
• Az elfogadott faj neve az ógörög „oinos” = szőlő, piros szőlő és „anthemon” = virág szavak összetétele, e típus piros virágára utal.
• A másik fajnév a lelőhelyet örökíti meg (Argentína, Catamarca tartomány, Sierra Ambato).

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
• Első leírása: Piltz: Kakteen und andere Sukkulenten, 10–13, 1980.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Curt Backeberg 1934

Fotó: Bodor János

Fotó: Mánfai Gyula

Fotó: Mánfai Gyula

Fotó: Mánfai Gyula

Fotó: Mánfai Gyula

Fotó: Mánfai Gyula

A(z) Gymnocalycium hybopleurum szinonimái

• (A(z) Gymnocalycium ambatoense a(z) Gymnocalycium hybopleurum szinonimája)*

• ≡ Echinocactus multiflorus var. hybopleurus
• = Gymnocalycium ambatoense
• = Gymnocalycium catamarcense subsp. acinacispinum
• = Gymnocalycium catamarcense subsp. schmidianum, ≡ Gymnocalycium schmidianum

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hajtása magános, lapos gömbtől gömb alakúig, csúcsa besülylyedt, színe matt sötétzöld, 150 mm átmérőig és 50–100 mm magasságig.

Szemölcsök

Bordáinak száma 9–17 db, legtöbbször függőleges lefutásúak, némelykor szabálytalan hatszögletű dudorokra vannak felosztva. Öregkorban gyengén spirális lefutásúak, a fél növénymagasságnál kb. 20 mm szélesek és 10 mm magasak, az alapnál akár 30 mm szélesek és laposabbak. Az areolák alatt áll alakú dudorok, a dudorok alatt egy többé-kevésbé vízszintes keresztrovátka. A dudorok felső részei többé-kevésbé pontozottak.

Areolák

Az areolák 25–35 mm távoliak, oválisak, 5–15 mm hosszúak és 3–7 mm szélesek. Az areolafilc a fiatal hajtásokon krémfehértől világosszürkéig változhat, az alsó areolákon sötétszürkétől feketéig.

Tövisek

• Középtövis: általában 1 db, legfeljebb 3, ritkán hiányzik; erős, árszerű, egyenes vagy gyengén ívelt, (20–)25(50) mm hosszú
• Peremtövis: (5–)11 db, erősek, árszerűek, többnyire ovális keresztmetszetűek, páros elrendezésűek, egy lefelé álló, a testnél ívelt vagy szabálytalanul elálló

A tövisek színe rózsaszínűtől rózsásszürkéig terjed, kultúrában a fiatal hajtásokon sötét vörösesbarna, világos heggyel. Hosszuk 15–30 mm, ritkán 40 mm.

Generatív test

Virág

• Lepellevelek: a külsők lekerekített lapát alakúak, 7–8 mm szélesek, olajzöld középcsíkkal és rózsásfehér peremmel. A középsők megnyúlt lapát alakútól széles lándzsa alakúig, selyemfényű fehérek, rózsabarna középcsíkkal, 20 mm hosszúak és 7–8 mm szélesek. A belsők hegyes lapát alakútól lándzsa alakúig, selymes fehérek, világos rózsaszínű vagy világos olajszínezetű halvány középcsíkkal, alapjuk erősebben vöröses, 17–19 mm hosszúak, 3–6 mm szélesek.
• Ivarlevelek: porzótáj kétsoros; porzószálak kb. 6 mm hosszúak, sárgák, tövük vöröses, portokok szürkéslilák, pollen sárga; bibeszál a bibeággal együtt legfeljebb 15 mm hosszú, 2,5 mm vastag, világossárga

A virágok harang alakúak, 25–45 mm hosszúak és 30–40 mm átmérőjűek. A pericarpellum 9–15 mm hosszú, 15 mm átmérőig, sötétzöld, rózsaszínű pikkelyekkel. A nektárkamra 15–25 mm magas, lilásvörös. A magház kívül sötétzöldtől olajzöldig, belül sötét kárminvörös.

Termés

Termése széles, kerekded, 17 mm hosszú és 23 mm széles, matt sötétzöld, oldalt az alapnál felnyíló.

• Magja: kb. 1 mm hosszú, 0,7–0,8 mm széles, vörösbarnától feketésbarnáig, matt, gömbszerű szemölcsökkel; köldök mélyen besüllyedt, köldökszegély erősen sarkított

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Argentína, Catamarca tartomány, Sierra Ambato
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 900–1100 m magasságban, árnyékos fekvésben, fűfélék és cserjék oltalmában él; délebbi élőhelyen kevésbé takarva fordul elő

Kultúrában tartás

Pihenőidőszakban 10 °C-on, száraz és lehetőleg világos helyiségben tartandó. Nyáron enyhén árnyékolt helyen, lehetőleg szabadban tartsuk. A hosszú ideig tartó tűző napsugárzás káros lehet, a matt színű példányok jobban bírják. Megfelelő vízellátást igényel, kétfázisú öntözéssel: először nyirkos állapotnál újraöntözés, majd teljes kiszáradás után következő öntözés. Ültetőközege enyhén savanyú, jó vízáteresztő és viszonylag tápanyagdús. Egy tenyészidőszakban kettőnél több tápoldatozás nem ajánlott. Rendszeresen és bőven virágzik egész nyáron. Magról könnyen szaporítható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A hozzá nagyon hasonló Gymnocalycium tillianum és Gymnocalycium carminanthum fajoktól főként a virág színében tér el.

Taxonómia és filogenetika

A ma elfogadott rendszertan a Gymnocalycium ambatoense-t nem ismeri el önálló fajként, hanem a Gymnocalycium oenanthemum egyik élőhelyi formájának tekinti.

Egyéb

Gyűjteményekben gyakran és valószínűleg még hosszú ideig találkozhatunk a Gymnocalycium ambatoense névvel.

Szerzők

• Szöveg: Mánfai Gyula
• Kép: Bodor János (1.), Mánfai Gyula (2.)
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 275–276. kártya
• Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen)