Hoya bella

Hoya bella
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség- csoport	Marsdenieae
Nemzetség	Hoya
Faj	Hoya bella

Hoya lanceolata subsp. bella
Nomenklatúrális (homotipikus) szinonima
Rendszertani besorolás
Faj	Hoya lanceolata subsp. bella

Tudományos név

• Hoya bella (Hooker) Bot. Mag. 74: t. 4402 (1848)
  elfogadott, érvényes név
• Hoya lanceolata subsp. bella (Hooker) D.H.Kent 1981
  szinonima név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév Thomas Hoy (1750–1822) londoni kertész nevét őrzi.
• A szinonim fajnév a latin lanceolatus szóból származik, jelentése „lándzsás”, a levelek alakjára utal.
• Az érvényes fajnév és a szinonim alfajnév a latin bella (= szép, csinos, takaros) szóból ered.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
• Első leírása: Botanical Magazine tab. 4402, 1848.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Hooker 1848.

Hoya bella képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Homotípusos szinonimák

• Hoya lanceolata subsp. bella (Hook.) D.H.Kent in Asklepios 23: 27 (1981)

Heterotípusos szinonimák

• Hoya paxtonii B.S.Williams in Choice Stove Greenhouse Fl. Pl.: 117 (1869)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Örökzöld évelő növény. Erős szárai mintegy 50 cm hosszúra nőnek, lecsüngők, ezért a növény ámpolnanövényként tartható. Szárai tejnedvet tartalmaznak.

Levelek

Levelei fiatalon fényes zöldek, később kissé bolyhosak, bőrszerűek. Lándzsa vagy csepp alakúak, 1,5–2 cm szélesek és mintegy 4 cm hosszúak, hegyes csúcsúak. A levél közepén erős, bemélyedt főér található, egyéb feltűnő erezete nincs. A levelek szintén tejnedvet tartalmaznak.

Virágzat

Virágzata álernyővirágzat, amely általában 7–8 virágot tartalmaz.

Generatív test

Virág

• Virágzat: álernyővirágzat.
• Virágok: 1–1,5 cm átmérőjűek, hófehérek, ötágú csillag alakúak.
• Sziromlevelek: vastagok, húsosak, felületük bársonyos hatású.
• Mellékpárta (korona): az ivarszerveket körülvevő mellékpárták szintén ötágú csillagot alkotnak, színük lilás, felületük sima és fényes.
• Az egész virágzat viaszszerű hatást kelt.
• Virágai enyhén édeskés illatúak.
• Virágzása a kora nyári és nyári hónapokban várható.

Termés

A forrás a termésről nem közöl adatot.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: India, Nepál és Dél-Mianmar (Burma).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: trópusi és kissé szárazabb erdők növénye.

Kultúrában tartás

Könnyen tartható, akár szobanövényként is. A vegetációs időszakban hőmérsékletigénye körülbelül 20 °C, a pihenési időszakban 15 °C is elegendő számára. Tavasztól őszig rendszeres, de mérsékelt öntözést igényel. Fontos, hogy a talaj mindig kissé nyirkos maradjon, ugyanakkor nem viseli el a pangó vizet. Ez a téli, hűvösebb időszakban is érvényes.

Télen szobahőmérsékleten is tartható, de virágzása ilyenkor kevésbé lesz bőséges. Elhelyezésekor kerülni kell a közvetlen napfényt; inkább szórt fényben vagy félárnyékban fejlődik jól. Legalkalmasabb számára a kissé árnyékolt, nyugati fekvésű ablak közelében kialakított hely.

Díszítő hatása fokozódik, ha szemmagasság fölött helyezik el, így lecsüngő hajtásai és virágai jobban érvényesülnek. Talaja legyen jó vízáteresztő, enyhén savanyú és homokos. Ültetéskor kerülni kell a szükségesnél nagyobb méretű cserepet, és csak indokolt esetben ajánlott átültetni, mivel gyökérzete érzékenyen reagál a bolygatásra.

Betegségei általában nincsenek, de a túl száraz körülmények között tartott növények hajlamosak a levéltetű-, pajzstetű- és atkafertőzésre. Szaporítása legegyszerűbben dugványozással történik; a levágott hajtások körülbelül 25 °C-on vízben is jól gyökeresednek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Hoya carnosa fajnál kisebb termetű, lecsüngő hajtású növény. Levelei kisebbek, keskenyebbek, virágai hófehérek, lilás koronával. Ámpolnanövényként különösen dekoratív megjelenésű.

Taxonómia és filogenetika

A taxont eredetileg William Jackson Hooker írta le Hoya bella néven 1848-ban. D. H. Kent 1981-ben a Hoya lanceolata alfajaként sorolta be, így jött létre a ma elfogadott Hoya lanceolata subsp. bella kombináció.

• A modern nemzetközi adatbázisok, köztük a Plants of the World Online és a World Flora Online azonban ismét önálló fajként kezelik, és a Hoya bella nevet fogadják el.

Egyéb

Ennek a viaszvirágfajnak több kertészeti változata ismert. Ezek elsősorban a levelek alakjában, méretében és színezetében, valamint a virágok illatában és a mellékpárta színében különböznek egymástól.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

• Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) és Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 102. kártya