Gymnocalycium hybopleurum

Gymnocalycium hybopleurum
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium hybopleurum

Tudományos név

• Gymnocalycium hybopleurum (K.Schum.) Backeb., Kaktus-ABC: 289. 1936 ["1935"] sec. Zuloaga & al. 2019
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög „gymnos” = meztelen, csupasz és „calyx” = kehely szavakból származik, és a virágcső, a magház, valamint az az alatti rész szőrtelen, tövistelen mivoltára utal.
• A fajnév az ógörög „hybos / ybos” = dudor, púp és „pleuron” = borda, oldal szavakból ered, a szemölcsökre tagolt, dudoros bordákat jellemzi.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
• Első leírása: Karl Schumann: Kaktus-ABC 289 (1936)
• Átsorolás: Curt Backeberg 1936

Fotó: Lukoczki Zoltán

Fotó: Mánfai Gyula

Fotó: Lukoczki Zoltán

Fotó: Bodor János

A(z) Gymnocalycium hybopleurum szinonimái

• ≡ Echinocactus multiflorus var. hybopleurus
• = Gymnocalycium ambatoense
• = Gymnocalycium catamarcense subsp. acinacispinum
• = Gymnocalycium catamarcense subsp. schmidianum, ≡ Gymnocalycium schmidianum

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Széles és lapos, tompa szürkészöld színű, kezdetben egyhajtású, később sarjadó, nagy csoportokat alkotó növény, besüllyedt tenyészcsúccsal.

Szemölcsök

Mintegy 13 db széles, nagyjából félkör keresztmetszetű bordája van, amelyeket keresztirányú barázdák tagolnak. Az areolák között középen egy többé-kevésbé éles dudor található.

Areolák

Ellipszis alakúak, szürkésbarna, rövid szőrrel borítottak.

Tövisek

• Középtövis: általában nincs, de olykor 1 megjelenhet
• Peremtövis: 3–4 pár oldalra irányul, 1 lefelé

A tövisek fehér és szürke színűek, enyhén hajlítottak, hosszuk elérheti a 30 mm-t. A szomszédos areolák tövisei átfedik egymást, részben összefonódnak.

Generatív test

Virág

• Lepellevelek: ---

A virágok fehérek vagy zöldesfehérek, zöldes-rózsaszín torokkal, harang vagy tölcsér alakúak, kb. 40 mm hosszúak.

Termés

Termése zöld.

• Magja: kb. 1 mm hosszú, ferde állású, besüllyedt alapon fekvő szivacsos köldökkel, maghéja fekete, finoman szemölcsözött.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Argentína, Córdoba és Catamarca tartományok (Hualfin, Portezuela, Capayán, Capital, Valle Viejo, Fray Mamerto Esquiú, Belén, Andalgalá, Paclín, Pomán)
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: részben vitatott elterjedésű taxon, különböző száraz, domb- és hegyvidéki élőhelyeken, bokros-füves vegetációban

Kultúrában tartás

Teleltetése 10 °C körüli hőmérsékleten, világos helyen a legjobb. A fejlődési időszakban üvegházban vagy szabadban, csapadék elleni védelemmel, mérsékelten meleg helyen tartandó, az egész napos közvetlen napsugárzástól védeni kell. Nyáron rendszeres öntözést igényel. Talaja enyhén savas (pH 6,1–6,5), humusz, agyag és homok keverékéből álljon. A növények kb. 8 éves korban válnak virágzóképessé. A legtöbb Gymnocalycium-hoz hasonlóan önmeddő. Magról jól szaporítható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Karl Schumann által leírt forma a Gymnocalycium multiflorum rokonának tekintették, de ez feltehetően a Gymnocalycium monvillei szinonimája. A faj erősen változékony, a Gymnocalycium nigriareolatum és Gymnocalycium castellanosii csoportokhoz is közelíthet.

Taxonómia és filogenetika

A taxon megítélése vitatott. Egyes szerzők a Microsemineum alnemzetségbe sorolják, mások bizonytalan státuszúnak tartják. A modern rendszerezések (The New Cactus Lexicon) nem ismerik el önálló fajként, hanem elhagyott névként kezelik.

Egyéb

A faj rendkívül változékony. Curt Backeberg külön formát is leírt var. euchlorum néven, élénkebb szürkészöld hajtásszínnel és rövidebb tövisekkel. A modern szerzők több rokon taxonnal is összevonják vagy bizonytalannak tartják.

• Gymnocalycium hybopleurum
• 
  Fotó: Bodor János
• 
  Fotó: Izsay Tamás
• 
  Fotó: Izsay Tamás
• 
  Fotó: Bodor János
• 
  Fotó: Izsay Tamás

Szerzők

• Szöveg: Mánfai Gyula
• Kép: Lukoczki Zoltán, Izsay Tamás, Bodor János
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 540–541. kártya