Melocactus ferreophilus

Melocactus ferreophilus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Cereinae
Nemzetség	Melocactus
Faj	Melocactus ferreophilus

Tudományos név

• Melocactus ferreophilus Buining & Brederoo in Krainz, Kakteen 52: CVId. 1973 sec. Zappi & Taylor 2020+
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév a görög „melo” = alma, dinnye és „cactus” szavakból származik, a gömb alakú hajtásformára utal.
• A fajnév a latin „ferreus” = vas és „philos” = kedvelő szavakból ered, jelentése „vasat kedvelő”, amely a faj vasban gazdag kőzeteken való előfordulására utal.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Brazília, Bahia állam középső része
• Első leírása: Buining & Brederoo: Kakteen und andere Sukkulenten 24: CV, 1973.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Buining és Brederoo 1973

Fotó: Rigerszki Zoltán

Fotó: Rigerszki Zoltán

A(z) Melocactus ferreophilus szinonimái

• ≡ Melocactus azureus subsp. ferreophilus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hajtása magányos, gömbölydedből rövid hengeressé váló, 14–30(–45) cm magas és 14–20 cm átmérőjű. Színe zöld vagy szürkészöld, a típusfajnál nem hamvas kékes.

Szemölcsök

9–10(–12) bordája van, amelyek élesek, keresztmetszetük háromszög alakú.

Areolák

Az areolák 1,5–2 cm távolságra helyezkednek el egymástól.

Tövisek

• Középtövis: 1–3(–4) db, enyhén hajlott vagy egyenes, 2–4,6 cm hosszú
• Peremtövis: 7–11 db, erős, az alsók a leghosszabbak, akár 5 cm hosszúak

A tövisek feketések vagy vörösesek, később szürkés bevonatúak. A fiatal növények egyes tövisei kampósak lehetnek.

Cefálium

A cefálium 3,5–12 cm magas és 7–10 cm széles. Fehér gyapjú és erősen kiemelkedő vöröses serték borítják. A barna gyapjú hiányzik.

Generatív test

Virág

• Lepellevelek: rózsaszínűek, a lepellevelek legfeljebb 23 mm hosszúak
• Ivarlevelek: —

Virágai nappal nyílnak.

Termés

Termése megnyúlt, fehér színű, hossza a szélesség legfeljebb kétszerese.

• Magja: legfeljebb 1,5 mm hosszú, lapos maghéjú

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Brazília, Bahia állam középső része
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: vasban gazdag, sziklás területeken él, száraz, meleg éghajlaton

Kultúrában tartás

Jó vízáteresztő, magas ásványianyag-tartalmú, enyhén savanyú talajt igényel. A melokaktuszokhoz hasonlóan melegkedvelő faj, amely egész évben világos helyet kíván.

Nyáron rendszeres öntözést igényel, de pangó vizet nem tűr. Télen 10–15 °C közötti hőmérsékleten, mérsékelten szárazon ajánlott tartani.

A gyökérzet érzékeny a hidegre és a túlzott nedvességre. A fiatal növények lassú fejlődésűek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Közeli rokona a Melocactus azureus, amelytől elsősorban a nem hamvas kékes epidermisz, a fehér gyapjas cefálium és az erősen kiemelkedő vöröses serték alapján különíthető el.

Taxonómia és filogenetika

A fajt Nigel Paul Taylor 1991-ben a Melocactus azureus alfajaként kezelte.

Egyéb

A faj a gyűjteményekben ritkának számít, különösen dekoratív cefáliuma miatt keresett növény.

Szerzők

• Szöveg: —
• Kép: —
• Lektorálta: —

Forrás

• https://www.llifle.com/Encyclopedia/CACTI/Family/Cactaceae/18934/Melocactus_ferreophilus/album/?utm_source=chatgpt.com
• https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:305516-2?utm_source=chatgpt.com
• https://www.worldfloraonline.org/taxon/wfo-0000375407?utm_source=chatgpt.com