Stapelianthus pilosus

Stapelianthus pilosus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség- csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-csoport	Stapeliinae
Nemzetség	Stapelianthus
Faj	Stapelianthus pilosus

Tudományos név

• Stapelianthus pilosus Lavranos & D.S.Hardy, JS African Bot. 27: 237 (1961)
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

Fotó: Lukoczki Zoltán

Fotó: Lukoczki Zoltán

Fotó: Lukoczki Zoltán

• A nemzetségnevet a Stapelia nemzetségnévből és az ógörög anthos (= virág) szóból képezték. A Stapelia nemzetség az Asclepiadoideae alcsalád egyik legismertebb nemzetsége, amelyet Jan Bode van Stapel (1602–1636) holland orvosról neveztek el. A név az itt tárgyalt faj Stapelia-fajokhoz hasonló virágszerkezetére utal.
• A pilosus fajnév latin eredetű, jelentése: hajas, szőrös. A név a növény szemölcseinek csúcsán látható szőrszerű nyúlványokra utal.

Típuspéldány

• Első leírása: Journal of South African Botany 27: 237. 1961.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Lavranos & D. S. Hardy, 1961.

Szinonimák

Homotípusos szinonimák

• Ceropegia pilosa (Lavranos & D.S.Hardy) Bruyns in S. African J. Bot. 112: 421 (2017)
• Trichocaulon decaryi Choux in Ann. Mus. Colon. Marseille, sér. 4, 10: 6 (1932)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

• Hajtásai 2,5–20 cm hosszúak és 0,8–1,25 cm vastagok, csomókat képeznek. Gyökere szálas. A hajtások élőhelyükön általában a talajon kúsznak és alig emelkednek fel. Színük élénkzöld, erős fényben akár sötétbarna is lehet. Felületük sima, sűrűn álló apró, kúpos szemölcsökkel tagolt.

Szemölcsök (tuberkulum-ai)

• A szemölcsök egy-egy hegyes, fonalszerű levélcsökevényben végződnek. A levélcsökevények 2–4 mm hosszúak. Hamar beszáradnak, majd fehéres, tövisszerű képződményként a növényen maradnak.

Generatív test

Virág

• Virágai egyesével, vagy 2–4 virágot tartalmazó virágzatban nyílnak, egészen a hajtás tövénél. Kocsányaik 5–7 mm hosszúak és kb. 1,5 mm vastagok. A csészelevelek lándzsásak, 4–5 mm hosszúak. A harang alakú párta 1–1,8 cm átmérőjű. Külső és belső oldala egyaránt sárgás alapszínű, vörösesbarna pontozottsággal. Belső oldala sűrű, rövid szőrökkel borított. A szőrök krém- vagy bíborszínűek, hengeresek, tövisszerűek, hosszuk 1 mm-nél rövidebb.
• A pártacső kb. 4 mm hosszú és ugyanilyen átmérőjű.
• A háromszög alakú pártalebenyek 4–7 mm hosszúak és szélesek, csúcsuk kihegyesedő, kissé visszahajló. A másodlagos (köztes) pártalebenyek alig észlelhetők.
• A korona sötét vörösesbarna, kb. 4 mm magas és 3,5 mm széles. A külső korona felálló, csúcsai visszahajlók, alapján csésze alakú képződménnyé olvadnak össze.
• A koronalebenyek mélyen kettéosztottak. A belső koronalebenyek aprók, háromszög alakúak.

Termés

• Termése vékony, orsószerű ikertüsző.
• Magjai: viszonylag aprók, laposak, oválisak, barnássárga színűek, repítőszőrökkel.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Madagaszkár déli része, Tsihombe és Ambovombe térsége.
• Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: Típusélőhelye Madagaszkár déli részén, az Angavo-hegységben található. Elterjedési területe is a sziget déli részére korlátozódik, Tsihombe és Ambovombe között. Alluaudia-fák és cserjék félárnyékában vagy gyakran teljes, nem ritkán mély árnyékában él.

Kultúrában tartás

• A selyemkórófélék azon csoportjára, amelyeket a külföldi szakirodalom Stapelia-szerű növényeknek nevez, gyakran igaz, hogy hajtásaik alapján nehezen különböztethetők meg egymástól a fajok, de sokszor még a nemzetségek is. Ez a faj kivétel, virágok nélkül is azonnal felismerhető.
• Finom szemölcsökkel tagolt hajtásai a fehérre száradt, fonalszerű levélkékkel borítva olyan hatást keltenek, mintha leheletvékony horgolt csipke fedné őket.
• Virágai teljesen kinyílva kellemetlen szagot árasztanak, ezért lakótérben akkor sem érdemes nevelni, ha ott megfelelő körülményeket tudunk biztosítani számára.
• Ha a növényt bimbófejlődés közben áthelyezzük, az a virágzás elmaradását eredményezheti.
• Tapasztalatok szerint a nagyobb odafigyelést igénylő fajok közé tartozik.
• Télen néhány alkalommal mérsékelt nedvesítést igényel, ilyenkor célszerű néhány napig kb. 15 °C hőmérsékletet biztosítani számára. Egyébként az 5–10 °C is megfelelő.
• Nyáron ajánlott szabad levegőn, csapadéktól védett helyen tartani.
• A vegetációs időszakban rendszeres, de óvatos öntözést igényel.
• Talaja tisztán ásványi összetételű, savanyú kémhatású legyen.
• Erős fény hatására hajtásai sötét színűvé válhatnak. Ez nem káros jelenség, de erősebb árnyékolással célszerű a zöld hajtásszínt megőrizni, miközben a virágzáshoz szükséges szórt fényt továbbra is biztosítani kell.
• Virágzása általában szeptemberben várható.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 770. kártya