Hoya obovata

1. leírás (Pozsgások kártya)

Hoya obovata
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség- csoport	Marsdenieae
Nemzetség	Hoya
Faj	Hoya obovata

Tudományos név

• Hoya obovata Decaisne, 1844
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A Hoya nemzetséget Robert Brown botanikus nevezte el 1810-ben Thomas Hoy (1750 körül – 1822) angol kertész és botanikus tiszteletére, aki a Northumberland herceg Syon House-i kertészetében dolgozott több mint negyven éven keresztül.
• A fajnév, az obovata, a latin obovatus szóból származik, jelentése: fordított tojás alakú, visszás-tojásdad. A név a növény jellegzetes, széles, lekerekített levélalakjára utal.

Fotó: Faragó Judit

Fotó: Faragó Judit

Fotó: Faragó Judit

Fotó: Faragó Judit

Típuspéldány

• Első leírása: Joseph Decaisne, Prodr. Systematis Naturalis Regni Vegetabilis [A. P. de Candolle] 8: 635. 1844.

Szinonimák

• Jelenleg elfogadott faj, ismert jelentős szinonimák nélkül.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A Hoya obovata erőteljes növekedésű, szemiepifita életmódú kúszónövény.

Liánként fás szárú növényekre, sziklákra kapaszkodva fejlődik, idősebb példányai jelentős hajtástömeget alkothatnak.

Szárai vékonyak, kapaszkodó jellegűek, a természetben gyakran a gazdanövények törzsén és ágain terjednek.

Levél

Levelei a Hoya nemzetség egyik legjellegzetesebb alakját mutatják.

A levéllemez:

• kerekded, fordított tojásdad vagy enyhén szív alakú;
• vastag, húsos, vízraktározó szövettel rendelkező;
• középzöld színű;
• felületén kevés világos márványos folttal díszített.

Méretük:

• hosszúságuk 6–15 cm;
• szélességük 8–10 cm.

A levéllemez csúcsa a középér mellett gyakran tompán kétcsúcsú.

A levél fonáka feltűnően világosabb zöld színű, széle keskenyedő és enyhén visszahajló.

A levélnyél körülbelül 1 cm hosszú.

Generatív test

Virág

A virágok 15–25 virágból álló ernyős virágzatban fejlődnek.

A virágzat többnyire sík felszínű, a virágok rövid kocsányokon helyezkednek el.

A virágok:

• csillag alakúak;
• kellemes illatúak;
• főként a tavaszi és nyári időszakban jelennek meg.

A párta körülbelül 15 mm átmérőjű.

Színe változó:

• krémfehér;
• sárgásnarancs;
• rózsaszín;
• sötétrózsaszín.

Felületét apró szőrök, illetve szőrszerű szemölcsök borítják, amelyek különleges, bársonyos megjelenést adnak a virágoknak.

A pártalebenyek oválisak, tompán kihegyezettek és hátrahajlók.

A mellékpárta általában bíborvörös, de lehet lilásvörös, sötétnarancs vagy barnás árnyalatú is. Középső része rendszerint sötétebb.

Termés

Termése egyetlen, csupasz tüszőtermés.

Méret:

• 10–12 cm hosszú;
• 0,7–0,8 cm átmérőjű.

Alakja hengeres, enyhén kihegyezett, csúcsa kúpos, a kocsány felőli része lekerekített.

Színe éretten sárgás vagy szürkés világosbarna.

Magvai:

• lapítottan hosszúkás, csepp alakúak;
• sárgásbarnák;
• körülbelül 6 × 1,5 mm méretűek.

A mag csúcsán fehér színű, kúposan körkörös elhelyezkedésű repítőkészülék található, amely a mag hosszúságának többszörösét is elérheti.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés:

A Hoya obovata Dél- és Délkelet-Ázsiában fordul elő.

Ismert előfordulási területei:

• India;
• Indonézia;
• Thaiföld;
• Fidzsi-szigetek.

Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód:

Szemiepifita, liánként növő növény.

Trópusi, nyíltabb szavanna jellegű élőhelyeken, valamint monszunerdők szegélyein fordul elő.

A természetben gyakran nagy egyedszámban jelenik meg, hajtásai szorosan befedik a gazdanövények törzsét és ágait.

Meleg, párás trópusi környezethez alkalmazkodott faj.

Kultúrában tartás

A Hoya obovata félárnyékos helyen fejlődik a legszebben.

Elviseli a reggeli vagy esti közvetlen napfényt, de a forró déli napsütést kerülni kell, mert levelei megsárgulhatnak és megéghetnek.

Talajigénye hasonló az epifita kaktuszokéhoz: laza, jó vízáteresztő, ugyanakkor szerves anyagban gazdag ültetőközeget igényel.

Ajánlott összetevők:

• apróra tört cserép;
• faszén;
• kvarchomok;
• érett szerves trágya;
• sóder;
• tőzeg;
• apróra vágott fenyőtű;
• zeolit;
• humifikálódott komposzt.

Az összetevőket jól elkeverve és átrostálva megfelelő szerkezetű termesztőközeget biztosíthatunk számára.

A vegetációs időszakban ideális hőmérséklete 20–25 °C.

Tartósan 25 °C felett fejlődése lelassulhat.

Télen ne tartsuk 10 °C alatt. A nyugalmi időszakban világos helyen, mérsékelt öntözéssel tartható.

A túlzott öntözés gyökérrothadást és a növény pusztulását okozhatja.

Szaporítása leggyakrabban dugványozással történik. A hajtásdugványok vízben vagy közvetlenül ültetőközegben is meggyökereztethetők.

Magvetéssel is könnyen szaporítható, a magvak gyorsan csíráznak. A fiatal növényeknél azonban kerülni kell mind a kiszáradást, mind a túlöntözést.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Hoya obovata legközelebbi rokona a gyakran hasonló megjelenésű Hoya kerrii.

A két faj főbb eltérései:

• a Hoya obovata virágai általában nagyobbak;
• mellékpártája nagyobb méretű;
• leveleinek alakja eltérő;
• a leveleken általában hiányoznak vagy kevésbé fejlettek az úgynevezett emergenciális szőrök.

Egyéb

A Hoya obovata erőteljes növekedése miatt már fiatal korban érdemes megfelelő támasztékot biztosítani számára.

Az idősebb szárak ugyan megszilárdulnak, de törékennyé válhatnak, ezért későbbi átvezetésük vagy áthelyezésük könnyen sérülést okozhat.

A faj különösen dekoratív nagy, húsos, kerekded levelei és illatos virágai miatt.

Szerzők

• Szöveg: Faragó Judit, Jokhel Csaba, Papp László
• Kép: Faragó Judit

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások xxx. kártya

2. leírás

Hoya obovata
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség- csoport	Marsdenieae
Nemzetség	Hoya
Faj	Hoya obovata

Tudományos név

• Hoya obovata Decne., 1844 sec. Decne. (1844)
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév, a Hoya Thomas Hoy brit botanikus és főkertész emlékét őrzi.
• A faji jelző, az obovata a latin nyelvi források alapján (ob- mint fordított, és ovatus mint tojásdad) a levelek jellegzetes alakjára utal. A nómenklatúrai források és a protológus szerint a megnevezés a fordítottan tojásdad, a csúcsuknál szélesebb, a tő felé keskenyedő levéllemezeket írja le, amely a faj egyik legfontosabb határozóbélyege.

Típus

• Típustaxon neve: Hoya obovata Decne.; Gyűjtő: Perrottet, Indonézia, Jáva szigete, gyűjtemény: Muséum national d'Histoire naturelle (Paris).
• Első leírása: Joseph Decaisne, 1844, megjelent Alphonse Pyramus de Candolle: Prodromus Systematis Naturalis Regni Vegetabilis 8: 635. kötetében.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Joseph Decaisne, 1844.

Hoya obovata képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Erőteljes növekedésű, kúszó vagy csavarodó szár jellemzi, amely idős korban fásodhat. A hajtás kapaszkodó léggyökereket fejleszt, amelyekkel az epifiton életmód során a fák kérgéhez rögzül. A levelek húsosak, vastagok, kifejezetten szukkulens jellegűek, alakjuk fordítottan tojásdad (obovát) vagy csaknem kerekded. A levelek felszíne sötétzöld, gyakran viaszos bevonatú, és szórtan ezüstös vagy fehéres foltok (pöttyök) díszítik. A gyökérzet finoman elágazó, sekély, jól alkalmazkodott a szerves törmelékben gazdag, de gyorsan kiszáradó fán lakó környezethez. A kaktuszfélékre jellemző bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek, középtövis vagy peremtövis a fajon nem találhatók meg.

Generatív test

Virág

A virágzat ernyőszerű, csüngő vagy felálló, amely a szárcsomókból eredő virágzati tengelyen fejlődik. Egy-egy virágzat 15–30 egyedi virágot tartalmazhat. A virág csillag alakú, húsos, és jellegzetes édeskés illatot áraszt, különösen az esti órákban.

• Takarólevelek: A párta (vagy sziromlevél) halványrózsaszín vagy fehér, felülete finoman szőrözött, míg a belső ivarszerveket borító mellékpárta (húsos ivaros képlet) sötétebb rózsaszín vagy bíborvörös színű, fényes, sima felületű lepellevél jellegű struktúrát mutat.
• Ivarlevelek: A centralis elhelyezkedésű húsos oszlop magában foglalja a merev porzószálak és portokok alkotta rendszert, valamint a középponti termő részt a bibeszál és a bibe felületével, amelyek a rovarok általi megporzásra specializálódtak.

Termés

Hosszúkás, ikertüsző termés, amely éretten hosszában felhasad.

• Magja: Apró, barna magvak, amelyek végén selymes szőruporka található, ami segíti a szél általi elterjedést (anemochoria).

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: A faj őshazája Indonézia (különösen Jáva és Szumátra szigetei), valamint elterjedt Malajzia és Thaiföld trópusi területein is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
  • Tipikus trópusi epifiton, amely az esőerdők lombkoronaszintjében él.
  • Ritkábban litofiton életmódot is folytat, mohás sziklákon megtelepedve.
  • A meleg, párás klímát kedveli, ahol az éves hőingadozás minimális.

Kultúrában tartás

A Hoya obovata kedvelt szobanövény, köszönhetően dekoratív, szukkulens lombjának és látványos virágainak. Jó vízáteresztő, laza, fakéreg-alapú talajkeveréket igényel, amely megakadályozza a gyökérrothadást. Világos, de a közvetlen, tűző naptól védett helyen fejlődik a legjobban. Mivel szukkulens leveleiben vizet raktároz, a két öntözés között hagyni kell a földjét kiszáradni. A növekedési időszakban meghálálja a magas páratartalmat.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Hoya obovata leginkább a Hoya kerrii fajjal téveszthető össze a húsos, vastag levelek miatt, azonban a Hoya kerrii levelei kifejezetten szív alakúak és mélyen bemetszettek a csúcsuknál, míg az obovata levelei lekerekítettek vagy tompák, fordított tojásdad alakúak. Másik hasonló faj a Hoya carnosa, de annak levelei hosszúkásabbak, ellipszis alakúak, és kevésbé kerekdedek, mint az obovata esetében.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni filogenetikai kutatások megerősítették, hogy a Hoya nemzetség a Apocynaceae (meténgfélék) családon belül az Asclepiadoideae alcsalád Marsdenieae tribuszába tartozik. A molekuláris adatok alapján a Hoya obovata a nemzetség azon kládjába tartozik, amelyre a kifejezettebb szukkulencia és a fán lakó, szárazságtűrő életmódhoz való morfológiai alkalmazkodás jellemző.

Forrás

• IPNI - International Plant Names Index
• POWO - Plants of the World Online
• BHL - Biodiversity Heritage Library