Thelocactus multicephalus

Thelocactus multicephalus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Ferocactinae
Nemzetség	Thelocactus
Faj	Thelocactus multicephalus

Tudományos név

• Thelocactus multicephalus Halda & Panar. ex Halda in Acta Mus. Richnov., Sect. Nat., 5(1): 40. 1998 sec. Hunt 2016
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A Thelocactus nemzetségnév a görög thēlē (θηλή), „emlő, mellbimbó” jelentésű szóból és a Cactus nemzetségnévből származik, utalva a nemzetség fajaira jellemző, kiemelkedő szemölcsökre.
• A multicephalus fajnév latin–görög összetétel: a latin multi- előtag jelentése „sok, számos”, míg a görög kephalē (κεφαλή), latin cephalus elem „fej”-et jelent. A név jelentése így „sokfejű”, amely a faj jellegzetes, többfejű, sarjadzó növekedési formájára utal.

Fotó: Havas László

Fotó: Havas László

Fotó: Havas László

Fotó: Havas László

Típus

• Típustaxon: Thelocactus multicephalus – J. J. Halda gyűjtése, Sandia el Grande, Nuevo León, Mexikó; holotípus: PR.
• Első leírása: J. J. Halda és Paolo Panarotto, Acta Musei Richnoviensis, Sectio Naturalis 5(1): 40, 1998.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: J. J. Halda és Paolo Panarotto, 1998.

A(z) Thelocactus multicephalus szinonimái

• ≡ Thelocactus rinconensis subsp. multicephalus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A hajtás évelő, gömbölyded vagy röviden hengeres, a csúcsa lapított vagy kissé besüllyedt. A szár szürkészöld, esetenként zöldes-kékes árnyalatú, és jellegzetesen sokfejű csoportokat is alkothat. Az egyes hajtások átmérője általában 8–17 cm, kivételesen mintegy 20 cm-t is elérhet; a fajhoz tartozó nagy, többfejű csoportok átmérője a Sandia környéki állományokban akár 70 cm is lehet. A bordák gyengén kifejezettek vagy alig különülnek el, helyettük erősen fejlett, szögletes, kúpos szemölcsök tagolják a test felszínét. A vizsgált példányokban a hipodermisz egyrétegű. A areolák kerekdedek vagy kissé megnyúltak, a szemölcsök csúcsán helyezkednek el; axillák és areoláris mirigyek nem jellemzők. Levelek nincsenek. A gyökérzetre vonatkozó részletes adatok a felhasznált forrásokban nem szerepelnek.

A tövisek száma kevés, az egyes példányokon általában legfeljebb 5 tövis található. A központi és peremtövisek nem különülnek el élesen. A tövisek egyenesek vagy szabálytalanul hajlottak, illetve enyhén csavarodottak lehetnek, színük aranysárgától barnán és szürkén át változhat. A Sandia környéki nagy példányokon a tövisek hossza körülbelül 1,5–14 cm között változhat, a tipikus érték többnyire 5–6 cm. Középtövis és peremtövis határozott elkülönülése nem jellemző.

Generatív test

Virág

A virág a hajtás csúcsának közelében jelenik meg. A virág tölcsér alakú, mintegy 3–6 cm hosszú, átmérője körülbelül 3–5,8 cm. Színe fehér, ritkábban halványrózsaszín, illetve egyes források szerint fehértől világos magentáig változhat.

- Takarólevelek: A sziromlevelek megnyúltak; a párta színe fehér vagy halványrózsaszín, ritkábban világos magenta. A csésze és a további lepellevelek részletes morfológiai adatait a felhasznált források nem közlik. - Ivarlevelek: A porzószálak, portokok, termő, bibeszál és bibe részletes alaktani jellemzőit a felhasznált, fajra vonatkozó források nem ismertetik.

Termés

- Magja: A mag 1,6–2,1 mm hosszú. A magfelszín, illetve a maghéj sejtmorfológiája a nemzetség határozókulcsa alapján a faj elkülönítésében is szerepet játszó bélyeg.

🌐

cactofili.org

🌐

cactofili.org

Elterjedés és élőhely

- Földrajzi elterjedés: A faj Mexikó északkeleti részén, elsősorban Nuevo León államban fordul elő. A típuslelőhely Sandia el Grande, Nuevo León. A populációk elterjedési területe dél felé Matehuala térségéig is kiterjed; a források Nuevo León mellett San Luis Potosí területét is megadják. - Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A Thelocactus multicephalus mészkőből felépülő dombokon és száraz, sivatagi vagy száraz cserjés élőhelyeken él, körülbelül 1600–1700 m tengerszint feletti magasságban. A faj száraz termőhelyekhez alkalmazkodott, szukkulens növény. A Sandia el Grande környéki populációk különösen jellegzetesek nagy, sokfejű csoportjaikról. Más, délebbi állományokban inkább magányos vagy kevésfejű példányok is előfordulnak.

Kultúrában tartás

A Thelocactus multicephalus napos, jól szellőző helyet és nagyon jó vízáteresztő képességű, ásványos termesztőközeget igényel. A termesztőközegnek két öntözés között teljesen ki kell száradnia. A tenyészidőszakban mérsékelt öntözés javasolt, télen pedig a források teljes szárazon tartást írnak elő. A növényt télen fagytól és tartósan alacsony hőmérséklettől védeni kell; a termesztési útmutatók szerint 4 °C alá nem célszerű engedni a hőmérsékletet. A termesztőközeghez a kaktuszföld mellett pumice vagy lávakő is keverhető. Tápanyag-utánpótlásra ritkán van szüksége. A faj magról szaporítható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Thelocactus multicephalus a Thelocactus rinconensis csoportjához morfológiailag közel álló taxon. A legfontosabb elkülönítő bélyegek közé tartozik, hogy a faj bordái gyengén kifejezettek vagy hiányoznak, a szemölcsök szögletesek, a központi és peremtövisek pedig nem különülnek el élesen. Ezzel szemben a Thelocactus rinconensis csoportjára jellemző a több rétegű hipodermisz, míg a Thelocactus multicephalus esetében egyrétegű hipodermiszt írtak le.

A Thelocactus hexaedrophorus hasonlóan gömbölyded vagy lapított testű lehet, de szemölcsei lekerekítettebbek, a központi tövisek többnyire hiányoznak, virágai pedig fehérek vagy halvány magenták. A Thelocactus tulensis esetében a bordák kifejezettebbek, a központi tövisek jól elkülönülnek, a virágok fehérek vagy halványrózsaszínűek, és a maghéj sejtjei laposak. A Thelocactus multicephalus ezzel szemben a gyengén fejlett bordákról, a szögletes szemölcsökről és a kevéssé differenciált tövisekről ismerhető fel.

Taxonómia és filogenetika

A Thelocactus multicephalus nevét J. J. Halda és Paolo Panarotto 1998-ban írták le a Acta Musei Richnoviensis, Sectio Naturalis 5(1): 40. oldalán. Az IPNI szerint a név nomenklaturális típusa J. J. Halda gyűjtése Sandia el Grande, Nuevo León területéről, a holotípus a PR herbáriumban található.

A taxon később Thelocactus rinconensis alfajaként is megjelent Thelocactus rinconensis subsp. multicephalus néven, Lüthy 1999-es kombinációjában. A jelenlegi POWO-adatbázis azonban a Thelocactus multicephalus nevet önálló, elfogadott fajként kezeli.

Alessandro Mosco és Carlo Zanovello fenetikai vizsgálatában a Thelocactus multicephalus a Thelocactus rinconensis komplexumhoz kapcsolódó taxonok között szerepelt. A vizsgálat szerint a faj morfológiailag közel áll a rinconensis csoporthoz, de az egyrétegű hipodermisz jól elkülöníti a több rétegű hipodermisszel jellemzett rinconensis-komplexumtól. A vizsgálatban a Thelocactus multicephalus a Thelocactus hexaedrophorus, Thelocactus buekii és Thelocactus rinconensis által alkotott morfológiai csoportban vált el.

A faj jelentősége a nemzetségen belüli hibridizáció szempontjából is megjelenik: az IPNI és a POWO adatai szerint a Thelocactus multicephalus a Thelocactus × mirandus egyik szülőtaxonja; a hibrid képlete Thelocactus multicephalus × Thelocactus tulensis.

Forrás

• Plants of the World Online – Thelocactus multicephalus
• International Plant Names Index – Thelocactus multicephalus
• LLIFLE – Thelocactus multicephalus
• Alessandro Mosco – The Genus Thelocactus, Key to species
• Mosco & Zanovello – A phenetic analysis of the genus Thelocactus
• The Last Cactus Classification – Thelocactus
• Kakteen und andere Sukkulenten 50(4), 1999