Melocactus pachyacanthus
| Melocactus pachyacanthus | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Cereinae |
| Nemzetség | Melocactus |
| Faj | Melocactus pachyacanthus |
 
| |
Tudományos név
- Melocactus pachyacanthus Buining & Brederoo in Kakteen And. Sukk. 27(1): 1. 1975. Sec. Taylor & Zappi (2004)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Melocactus, a klasszikus latin melo (dinnye) és cactus (kaktusz) szavak összetétele, amely a növények jellegzetes, bordázott, gömbölyded testformájára utal.
- A faji jelző, a pachyacanthus, görög eredetű összetett szó: a pachys (vastag) és az akantha (tövis) szavakból származik, ami a növény rendkívül robusztus, vastag és erőteljes töviszetére utal.
Típus
- Típustaxon: Melocactus pachyacanthus Buining & Brederoo; Brazília, Bahia, északi régiók. Gyűjtő: Leopold Horst és Werner Uebelmann (HU 344, U).
- Első leírása: Albert Frederik Hendrik Buining és Arnold J. Brederoo írták le először a Kakteen und andere Sukkulenten 26(6): 122–125 (1975) folyóiratban.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Az első leírás már a Melocactus genusba helyezte el a taxont Buining & Brederoo 1975-ös publikációja által.
Melocactus pachyacanthus képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Melocactus pachyacanthus szinonimái
- − Melocactus pachyanthus
- = Melocactus pachyacanthus subsp. pachyacanthus
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Magányosan növekedő, zömök, lapított gömb vagy rövid hengeres alakú szár (hajtás), amely eléri a 15-30 cm-es magasságot és a 20-25 cm-es átmérőt, felülete jellegzetesen hamvas, erősen viaszos, szürkészöld vagy kékeszöld színű. A bordák száma rendszerint 9-11, rendkívül szélesek, magasak, tompák vagy enyhén élesek, függőleges lefutásúak. A szemölcsök alig különülnek el, a bordák élei egyenesek. Az areolák nagyok, kerekdedek vagy oválisak, mélyen süllyesztettek, fiatalon sűrű szürkésfehér gyapjú borítja őket, egymástól 2-3 cm távolságra helyezkednek el. A tövisek rendkívül vastagok, merevek, kemények, tőrszerűek, keresztmetszetük kerek vagy enyhén lapított, színük fiatalon vörösesbarna vagy sárgásbarna, idővel szaruszürkévé vagy feketéssé válnak. A peremtövisek száma 8-10, sugárirányban szétállók, némileg visszahajlók, hosszuk 2,5-5 cm. A középtövisek száma általában 1-3, rendkívül erőteljesek, felállók vagy kissé felfelé görbülők, hosszuk elérheti a 4-6 cm-t, alapjuknál feltűnően megvastagodottak. Az ivarérett példányok csúcsán hengeres vagy enyhén lapított virágzati zóna, cefálium alakul ki, amelyet sűrű, fehéres gyapjú és tömött, élénk vörösesbarna vagy rőt színű serték borítanak; a cefálium magassága 4-12 cm, átmérője 7-10 cm. Valódi fotoszintetizáló levél vagy levelek hiányoznak. A gyökérzet sekély, de oldalirányban sűrűn szétágazó, rostos szerkezetű, szorosan megkapaszkodik a köves talajban.
Generatív test
Virág
A apró, tölcsér alakú virág mélyen a szár csúcsán lévő cefálium gyapjába és sertéibe ágyazódik, nappal nyílik, hossza 2-2,5 cm, átmérője körülbelül 1 cm, színe élénk rózsaszínű vagy kárminrózsaszín.
- Takarólevelek: A lepellevél (sziromlevél, belső lepellevél, külső lepellevél) keskeny, lándzsás, a apró párta sugarasan szétterül a virág kinyílásakor a cefálium felszínén.
- Ivarlevelek: A porzószálak karcsúak, a portokok aprók és sárgásfehérek, a termő alsó állású, a bibeszál vékony, a bibe ágai fehérek vagy krémszínűek.
Termés
A termés megnyúlt bunkó vagy hordó alakú, húsos, bogyószerű, éretten fényes halványrózsaszín vagy fehéres-rózsaszínű, 1,5-2 cm hosszú, beérve látványosan kitolódik a cefálium gyapjából.
- Magja: A magok aprók, fekete színűek, vese alakúak, felületük finoman és sűrűn domború, pontozott.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Bár a nemzetség karibi elterjedésű csoportjához morfológiailag közel áll, ez a faj kizárólag Brazília északkeleti részén, elsősorban Bahia állam északi és középső területein őshonos.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, nyílt, szemiarid éghajlatú területeken él, többnyire kristályos vagy metamorf kőzetkibúvásokon, kvarcit sziklapadokon és köves, kavicsos talajú domboldalakon, a caatinga növénytársulás zónájában. Életmódja szerint elsősorban litofiton vagy sekély, tápanyagszegény, savanyú törmeléktalajon élő talajlakó. Kiválóan alkalmazkodott a tartósan magas hőmérséklethez, a rendkívül erős napsugárzáshoz és a hosszan tartó, aszályos időszakokhoz, ahol ritkás szukkulens cserjések és broméliafélék társaságában fordul elő.
Kultúrában tartás
A gyűjteményekben a hamvas, kékeszöld szára és a rendkívül robusztus töviszete miatt nagyra értékelt, de melegigényes faj. Neveléséhez teljesen ásványi alapú, nagyon laza, durva homokot, kavicsot, pumicát vagy lavakövet tartalmazó, tökéletes vízáteresztő képességű talajkeverék szükséges. Érzékeny a pangó vízre és a hűvös, nyirkos közegre, ami a gyökérzet és a tő gyors rothadását okozza. A növekedési időszakban teljes napfényt, magas hőmérsékletet és mérsékelt, a két öntözés között teljesen kiszáradó földet igényel. Teleltetése fokozott odafigyelést kíván: a hőmérséklet a téli nyugalmi időszakban sem süllyedhet tartósan 15 °C alá, miközben a közeget teljesen szárazon kell tartani, és száraz levegőt kell biztosítani számára. Szaporítása kizárólag magról lehetséges, a magok meleg és párás környezetben jól csíráznak, de a magoncok kezdeti növekedése meglehetősen lassú.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Melocactus pachyacanthus könnyen felismerhető a hamvas, kékeszöld vagy szürkészöld száráról, a kevés és rendkívül széles, tompa bordájáról, valamint a feltűnően vastag, tőrszerű töviseiről. Leginkább a Melocactus zehntneri fajjal téveszthető össze, azonban a Melocactus pachyacanthus tövisei lényegesen erőteljesebbek és vastagabbak, a bordái szélesebbek, és a kifejlett növény mérete is robusztusabb.
Taxonómia és filogenetika
A faj a Cactoideae alcsalád Cacteae tribuszába tartozik. A 2010 utáni molekuláris és filogenetikai DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy a kelet-brazíliai Melocactus fajok egy önálló és diverz evolúciós centrumot alkotnak. Bár morfológiailag mutat némi hasonlóságot bizonyos karibi és kontinensparti fajokkal (például a robusztus töviszet tekintetében), a bahiai populációk genetikailag jól elkülöníthető kládot képeznek. Buining és Brederoo 1975-ös protológusa nómenklatúrailag stabil maradt, és a modern rendszertani revíziók, valamint a Caryophyllales.org adatbázisai is érvényes, önálló fajként tartják számon.