Aeonium decorum
| Aeonium decorum | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Saxifragales |
| Család | Crassulaceae |
| Alcsalád | Sempervivoideae |
| Nemzetség- csoport |
Aeonieae |
| Nemzetség | Aeonium |
| Faj | Aeonium decorum |
| Sempervivum decorum | |
|---|---|
Nomenklatúrális (homotipikus) szinonima | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Sempervivum decorum |
Tudományos név
- Aeonium decorum Webb ex Bolle, 1859
elfogadott, érvényes név - Sempervivum decorum (Webb ex Bolle) Christ, 1888
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév az ógörög aionios szóból származik, melynek jelentése „örökkévaló”, utalva a növények szívósságára és örökzöld jellegére.
- A faji jelző, a decorum, a latin decorus szóból ered, melynek jelentése „díszes”, „tetszetős” vagy „bájos”, ami a növény tetszetős megjelenésére és színes levélrózsáira utal. A fajt Philip Barker Webb előzetes munkássága nyomán Carl August Bolle írta le és publikálta először 1859-ben.
Típus
- Aeonium decorum Webb ex Bolle; Gyűjtő: Carl August Bolle, Spanyolország, Kanári-szigetek, Gomera; Holotípus: B (megsemmisült)
- Első leírása: Bonplandia 7: 241. (1859)
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl August Bolle (1859-ben eleve ebben a nemzetségben írta le)
Aeonium decorum képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Sempervivum decorum
- Aeonium decorum var. alucense
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növény gazdagon elágazó, kis termetű, cserjés növekedésű pozsgás. A gallyazódó hajtásrendszer vékony, fásodó, sima felületű, szürkésbarna szárakból áll, amelyek végén elhelyezkedő ágcsúcsokon sűrű levélrózsák (rozetták) fejlődnek. A levélrózsák átmérője 5–10 cm. A rozettákat alkotó levelek rombusz-lándzsásak vagy lapát alakúak, húsosak, 2–5 cm hosszúak és 1–1,5 cm szélesek. A levelek csúcsa hegyesedő, felszínük sima, fényes vagy matt zöld, de intenzív napsütés hatására a levelek széle és csúcsa jellegzetesen élénkvörös vagy rézvörös színezetet kap. A levelek szegélye finoman pillás-fogazott, mirigyes szőröktől mentes. Idősebb korban az alsó levelek fokozatosan leszáradnak, és jellegzetes levélhegeket hagynak maguk után a csupasszá váló szár felületén. A gyökérzet finom szerkezetű, sekélyen szétterjedő, a szukkulens életmódnak megfelelően a felszíni nedvesség gyors felvételére optimalizált törpe gyökérrendszer.
Generatív test
Virág
A hajtáscsúcsi rozetták közepéből fejlődik ki a laza, kúpos vagy tojásdad alakú, 10–20 cm magas, mirigyesen szőrözött bugás virágzat. A virágzat tengelye elágazó, számos virágot hordoz. A csillag alakú virág 6–8 tagú, átmérője körülbelül 1–1,5 cm, színe fehéres vagy halvány rózsaszínű, esetenként vöröses csíkozással a szirmok közepén.
- Takarólevelek: A virág calyxrésze apró, a lepellevél szerepét betöltő struktúrák mirigyes-szőrösek. A pártát alkotó sziromlevél tagok szabadon állnak, lándzsásak, hegyes csúcsúak, fehéres-rózsaszínes árnyalatúak, a külső lepellevél és belső lepellevél elrendeződésre emlékeztető struktúrák finoman mirigyesek.
- Ivarlevelek: A porzószálak száma a szirmok számának kétszerese, fehérek, a portokok halványsárgák vagy fehéresek. A középponti termő különálló termőlevelekből (apokarp) épül fel, a bibeszál egyenes, a bibe apró és pontszerű.
Termés
Tüszőtermés-csoport, amely apró, száraz, éretten felhasadó résztermésekből áll.
- magja: Rendkívül apró, porszerű, hosszúkás, barna színű magvak.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj endemikus a Kanári-szigeteken, természetes populációi kizárólag Spanyolország autonóm közösségéhez tartozó La Gomera és Tenerife szigetén találhatók meg vadon.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, napfényes sziklafalakon, bazaltsziklák repedéseiben és vulkanikus törmelékes lejtőkön él. Tipikus litofiton növény, amely a sziklák felszínén és a sekély vulkáni hamuban gyökerezik. Mediterrán-szubtrópusi arid és szemiarid klímát igényel, ahol a téli időszak enyhe és csapadékosabb, míg a nyár forró és száraz. Pozsgás bozótos növénytársulások (tabaibal-cardonal) jellegzetes kísérő faja.
Kultúrában tartás
Az Aeonium decorum kifejezetten kedvelt a pozsgásgyűjtők körében szép színhatása és kompakt növekedése miatt. Laza, kiváló vízáteresztő képességű, sóderrel, pumicával vagy perlittel kevert szukkulens talajt igényel. Fényigényes növény, a legszebb vöröses levélszíneket direkt napfényen éri el. Rendszeres, de mérsékelt öntözést igényel a növekedési időszakban (ősztől tavaszig), míg a nyári nyugalmi időszakban az öntözést minimálisra kell csökkenteni, mert a pangó víz a gyökerek pusztulásához vezet. Fagytűrő képessége csekély, ezért mérsékelt öntözés mellett világos, fagymentes, 8–10 °C-os helyiségben kell teleltetni. Szaporítása hajtásdugványokkal rendkívül egyszerűen és gyorsan megvalósítható a tavaszi vagy őszi időszakban.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Az Aeonium decorum jól elkülöníthető a rokon Aeonium castello-paivae fajtól, mivel a decorum levelei nem mutatnak kékes-szürkés viaszos bevonatot, és napsütésben sokkal intenzívebben vörösödnek. Az Aeonium haworthii fajtól a laposabb, rombusz-lándzsás levélalak és a vékonyabb, hajlékonyabb szárak különböztetik meg. A Sempervivum nemzetség tagjaitól fásodó, elágazó cserjés szára és a virágzat morfológiája határozottan elválasztja.
Taxonómia és filogenetika
A nemzetség az Crassulaceae család Sempervivoideae alcsoportjába tartozik az APG IV rendszer alapján. A filogenetikai kutatások megerősítették, hogy az Aeonium nemzetség szoros rokonságban áll a Monanthes és Greenovia nemzetségekkel. A molekuláris genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a Kanári-szigeteken élő fajok egyetlen közös ősre vezethetők vissza, és az adaptív radiáció klasszikus példáiként alakultak ki a különböző szigetek mikroklimatikus viszonyaihoz alkalmazkodva.