Ugrás a tartalomhoz

Stapelianthus pilosus

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései) 2026. július 26., 18:34-kor történt szerkesztése után volt. (Típuspéldány)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Stapelianthus pilosus

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Asterids
Klád Lamiids
Rend Gentianales
Család Apocynaceae
Alcsalád Asclepiadoideae
Nemzetség-
csoport
Ceropegieae
Alnemzetség-csoport Stapeliinae
Nemzetség Stapelianthus
Faj Stapelianthus pilosus
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Stapelianthus pilosus Lavranos & D.S.Hardy, JS African Bot. 27: 237 (1961)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

Fotó: Lukoczki Zoltán
Fotó: Lukoczki Zoltán
Fotó: Lukoczki Zoltán
  • A nemzetségnevet a Stapelia nemzetségnévből és az ógörög anthos (= virág) szóból képezték. A Stapelia nemzetség az Asclepiadoideae alcsalád egyik legismertebb nemzetsége, amelyet Jan Bode van Stapel (1602–1636) holland orvosról neveztek el. A név az itt tárgyalt faj Stapelia-fajokhoz hasonló virágszerkezetére utal.
  • A pilosus fajnév latin eredetű, jelentése: hajas, szőrös. A név a növény szemölcseinek csúcsán látható szőrszerű nyúlványokra utal.

Típuspéldány

  • Első leírása: Journal of South African Botany 27: 237. 1961.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Lavranos & D. S. Hardy, 1961.

Szinonimák

Homotípusos szinonimák

  • Ceropegia pilosa (Lavranos & D.S.Hardy) Bruyns in S. African J. Bot. 112: 421 (2017)
  • Trichocaulon decaryi Choux in Ann. Mus. Colon. Marseille, sér. 4, 10: 6 (1932)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

  • Hajtásai 2,5–20 cm hosszúak és 0,8–1,25 cm vastagok, csomókat képeznek. Gyökere szálas. A hajtások élőhelyükön általában a talajon kúsznak és alig emelkednek fel. Színük élénkzöld, erős fényben akár sötétbarna is lehet. Felületük sima, sűrűn álló apró, kúpos szemölcsökkel tagolt.

Szemölcsök (tuberkulum-ai)

  • A szemölcsök egy-egy hegyes, fonalszerű levélcsökevényben végződnek. A levélcsökevények 2–4 mm hosszúak. Hamar beszáradnak, majd fehéres, tövisszerű képződményként a növényen maradnak.

Generatív test

Virág

  • Virágai egyesével, vagy 2–4 virágot tartalmazó virágzatban nyílnak, egészen a hajtás tövénél. Kocsányaik 5–7 mm hosszúak és kb. 1,5 mm vastagok. A csészelevelek lándzsásak, 4–5 mm hosszúak. A harang alakú párta 1–1,8 cm átmérőjű. Külső és belső oldala egyaránt sárgás alapszínű, vörösesbarna pontozottsággal. Belső oldala sűrű, rövid szőrökkel borított. A szőrök krém- vagy bíborszínűek, hengeresek, tövisszerűek, hosszuk 1 mm-nél rövidebb.
  • A pártacső kb. 4 mm hosszú és ugyanilyen átmérőjű.
  • A háromszög alakú pártalebenyek 4–7 mm hosszúak és szélesek, csúcsuk kihegyesedő, kissé visszahajló. A másodlagos (köztes) pártalebenyek alig észlelhetők.
  • A korona sötét vörösesbarna, kb. 4 mm magas és 3,5 mm széles. A külső korona felálló, csúcsai visszahajlók, alapján csésze alakú képződménnyé olvadnak össze.
  • A koronalebenyek mélyen kettéosztottak. A belső koronalebenyek aprók, háromszög alakúak.

Termés

  • Termése vékony, orsószerű ikertüsző.
  • Magjai: viszonylag aprók, laposak, oválisak, barnássárga színűek, repítőszőrökkel.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Madagaszkár déli része, Tsihombe és Ambovombe térsége.
  • Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: Típusélőhelye Madagaszkár déli részén, az Angavo-hegységben található. Elterjedési területe is a sziget déli részére korlátozódik, Tsihombe és Ambovombe között. Alluaudia-fák és cserjék félárnyékában vagy gyakran teljes, nem ritkán mély árnyékában él.

Kultúrában tartás

  • A selyemkórófélék azon csoportjára, amelyeket a külföldi szakirodalom Stapelia-szerű növényeknek nevez, gyakran igaz, hogy hajtásaik alapján nehezen különböztethetők meg egymástól a fajok, de sokszor még a nemzetségek is. Ez a faj kivétel, virágok nélkül is azonnal felismerhető.
  • Finom szemölcsökkel tagolt hajtásai a fehérre száradt, fonalszerű levélkékkel borítva olyan hatást keltenek, mintha leheletvékony horgolt csipke fedné őket.
  • Virágai teljesen kinyílva kellemetlen szagot árasztanak, ezért lakótérben akkor sem érdemes nevelni, ha ott megfelelő körülményeket tudunk biztosítani számára.
  • Ha a növényt bimbófejlődés közben áthelyezzük, az a virágzás elmaradását eredményezheti.
  • Tapasztalatok szerint a nagyobb odafigyelést igénylő fajok közé tartozik.
  • Télen néhány alkalommal mérsékelt nedvesítést igényel, ilyenkor célszerű néhány napig kb. 15 °C hőmérsékletet biztosítani számára. Egyébként az 5–10 °C is megfelelő.
  • Nyáron ajánlott szabad levegőn, csapadéktól védett helyen tartani.
  • A vegetációs időszakban rendszeres, de óvatos öntözést igényel.
  • Talaja tisztán ásványi összetételű, savanyú kémhatású legyen.
  • Erős fény hatására hajtásai sötét színűvé válhatnak. Ez nem káros jelenség, de erősebb árnyékolással célszerű a zöld hajtásszínt megőrizni, miközben a virágzáshoz szükséges szórt fényt továbbra is biztosítani kell.
  • Virágzása általában szeptemberben várható.

Szerzők

  • Szöveg: Lukoczki Zoltán
  • Kép: Lukoczki Zoltán
  • Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 770. kártya