Matucana aurantiaca subsp. polzii

Matucana aurantiaca subsp. polzii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Matucana
Faj	Matucana aurantiaca
Alfaj	Matucana aurantiaca subsp. polzii

Tudományos név

Matucana aurantiaca subsp. polzii (Diers, Donald & Zecher) Mottram in Cactaceae Syst. Init. 14: 17. 2002. Sec. Hunt (2016)
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetség Peruban, Limától 80 km-re keletre fekvő Matucana városáról kapta nevét. E város környéke a nemzetség típusfajának, a Matucana haynei-nek az élőhelye.
A fajnév a latin aurantiacus = narancs, vagy narancssárga szóból származik, a virág színét jellemzi.
Az alfaj egy német kaktusz-és egyéb pozsgásnövénygyűjtő, Frank Polz nevét viseli, aki a faj leírásának idején Münchenben élt és valószínűleg e taxon felfedezője.

Matucana aurantiaca subsp. polzii képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

A(z) Matucana aurantiaca subsp. polzii szinonimái

≡ Matucana polzii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A hajtásai zöldek, kissé lapított gömbszerűek, 5 cm-es magasságot és 8 cm-es átmérőt érhetnek el. Az oldalukon erősen sarjadnak. Gyökérzete sekély, szálas. Lapos, lekerekített bordáinak száma 9-16 db, általában egyenes lefutásúak és minden areola felett egy-egy keresztirányú árok tagolja őket. Az ovális areolák 5-9 mm-re állnak egymástól, akár 8 mm hosszúak is lehetnek és 2-3 mm szélesek. Krémfehér gyapjú fedi őket, ami idővel megszürkül. Hajlékony töviseinek színe fehértől a barnássárgáig terjed, fekete csúccsal, de előfordulnak egészen fekete tövisű példányok is, viszont ezek tövisei idővel megszürkülnek. A peremtövisek száma 6-12 db, hosszuk 6-18 mm. Középtöviseinek száma 1-3 db, hosszuk 25 mm-ig terjedhet.

Generatív test

Virág

A virágai kétoldali részarányosak (zygomorf-ak), 5-7 cm hosszúak, teljesen kinyílva 3-5 cm szélesek. A kissé hajlott virágcső 8-12 mm széles, vörös színű, fehér vagy barna haj fedi.

Takarólevelek: A lepellevelek kárminvörösek, halványabb szegéllyel, különösen a virágtorok felé, ahol már szinte fehér.
Ivarlevelek: Porzószálai és a bibeszál tőben fehérek, majd fokozatosan lilásvörösbe mennek át, a portokok sárgák, a bibe halvány sárgászöld, a feje 5-6 ágú.

Termés

Tojásdad termései barnásak, 12 mm hosszúak és 5-7 mm szélesek, fehér vagy barna hajjal fedettek.

Magja: Magjai 1,8-2,0 × 1,4-1,5 × 0,9-1,0 mm-esek, aszimmetrikusak, feketék.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Típus élőhelye a Rio Maranon felső folyásánál található, Huanuco megye délnyugati részén, Quivilla település közelében, Peruban, 2100-2300 méteren (gyűjtő: Zecher, 1976, EZ 762). Ralph Martin gyűjtőszám listáján szerepelnek egy 2002-es gyűjtés adatai is PH 397.1 számon, Tingo Chico településnél, 3060 méteren. Ez az élőhely lényegesen magasabban terül el, mint a típuslelőhely, de földrajzilag a Zecher által megadott területtel azonosnak tekinthető, csak pontosabban van meghatározva (a település a folyó partján épült, a forrásvidéktől 50-60 km-re).
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Élőhelye magashegyvidéki száraz, ritkás növényzetű sziklagyepekben, sziklás hegyoldalakon, kövek között, sziklarepedésekben, sekély talajokon van.

Kultúrában tartás

A növény virágzási hajlandósága nagyon csekély, ami összefüggésben van intenzív sarjadásával, ami a reprodukciót magtermés nélkül is biztosítja. A virágzás azonban kikényszeríthető: a legnagyobb hajtásokat külön cserépbe kell ültetni, és minden oldalhajtást folyamatosan (legalább egy évig) el kell távolítani. A növények így gyors növekedésnek indulnak, és 6-8 cm átmérőt elérve virágozni fognak. A bimbófejlődést megelőzően a tövisek (néha csak a csúcsközeli areolákon) látványosan meghosszabbodnak.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az intenzív sarjadási hajlam és a virágzás előtt jelentkező tövismeghosszabbodás egyedi bélyeg. Az élőhelyi adatok pontosítása (PH 397.1) alapján a taxon a korábban hittnél magasabb régiókban (3000 m felett) is előfordul.

Taxonómia és filogenetika

Első leírása a Kakteen und andere Sukkulenten folyóiratban jelent meg 1986-ban. Eredetileg önálló fajként írta le Diers, John Donald és Zecher Matucana polzii néven, majd Roy Mottram 2002-ben a Matucana aurantiaca alfajaként sorolta be.

Szerzők és forrás

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektor: Papp László
Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 710. kártya