Aeonium castello-paivae
| Aeonium castello-paivae | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Saxifragales |
| Család | Crassulaceae |
| Alcsalád | Sempervivoideae |
| Nemzetség- csoport |
Aeonieae |
| Nemzetség | Aeonium |
| Faj | Aeonium castello-paivae |
 
| |
| Sempervivum castello-paivae | |
|---|---|
 Nomenklatúrális (homotipikus) szinonima | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Sempervivum castello-paivae |
Tudományos név
- Aeonium castello-paivae Bolle, 1859
elfogadott, érvényes név - Sempervivum castello-paivae (Bolle) Christ, 1888
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév az ógörög aionios szóból származik, melynek jelentése „örökkévaló”, utalva a növények szívósságára és örökzöld jellegére.
- A faji jelzőt, a castello-paivae nevet, Carl August Bolle a neves portugál botanikus és gyűjtő, Barão de Castelo de Paiva (Castelo de Paiva bárója) tiszteletére adta, aki értékes növénytani anyagokkal látta el a kortárs kutatókat. A fajt Carl August Bolle írta le először 1859-ben.
Típus
- Aeonium castello-paivae Bolle; Gyűjtő: Carl August Bolle, Spanyolország, Kanári-szigetek, La Gomera; Holotípus: B (megsemmisült)
- Első leírása: Bonplandia 7: 240. (1859)
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl August Bolle (1859-ben eleve ebben a nemzetségben írta le)
Aeonium castello-paivae képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Sempervivum castello-paivae
- Aeonium castello-paivae var. ornatum
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Kis termetű, sűrűn ágas, bokros növekedésű pozsgás növény. A gallyas hajtásrendszer vékony, fásodó, sima, világosbarna vagy szürkés szárakból áll, amelyek gyakran hajlékonyak vagy kissé törékenyek. A szárak végén laza, lapított levélrózsák (rozetták) fejlődnek, melyek átmérője 3–7 cm. A rozettát alkotó levelek lapát alakúak vagy visszás-tojásdadok, húsosak, 1,5–3,5 cm hosszúak és 1–1,8 cm szélesek. A levelek textúrája finom, felszínük jellegzetes kékeszöld, hamvas vagy szürkésvöröses viaszos bevonattal ellátott, csúcsuk röviden hegyesedő. A levelek szegélye halvány, apró, mirigyes szőrökkel finom pillás-fogazott, és a széleken gyakran vöröses tónus figyelhető meg. Idősebb korban az alsó levelek elszáradnak és lehullanak, tiszta felületet hagyva maguk mögött a szárakon. A gyökérzet a felszíni nedvesség összegyűjtésére specializálódott, finom szálakból álló, szétterjedő törpe gyökérrendszer.
Generatív test
Virág
A hajtások csúcsán lévő rozetták közepéből emelkedik ki a laza, ernyőszerű vagy széles bugás virágzat. A virágzat tengelye karcsú, apró mirigyes szőrökkel borított. A csillag alakú virág többnyire 7–9 tagú, apró, körülbelül 1 cm átmérőjű, színe zöldesfehér vagy krémszínű.
- Takarólevelek: A virág calyxrésze kicsi, mirigyesen szőrözött leplekből áll. A sziromlevél tagok szabadon állnak, zöldesfehér tónusúak, a külső lepellevél és belső lepellevél finom elrendeződése adja a virágzatra jellemző krémszínű megjelenést.
- Ivarlevelek: A porzószálak száma a szirmok számának kétszerese, fehéresek, a portokok sárgásak. A középponti termő különálló termőlevelekből (apokarp) áll, a bibeszál rövid és egyenes, a bibe pontszerű.
Termés
Száraz tüszőtermés-csoport, amely éretten a belső varratok mentén nyílik fel.
- magja: Rendkívül kicsi, porszerű, barna magvak.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj endemikus a Kanári-szigeteken, természetes populációi kizárólag Spanyolország autonóm közösségéhez tartozó La Gomera szigetén találhatók meg.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban északi és északnyugati kitettségű, meredek bazaltsziklák repedéseiben, kanyonok (barrancos) oldalában él. Tipikus litofiton életmódot folytat, a sziklák felszínén megkapaszkodva. Szubtrópusi, enyhe klímát igényel, ahol a száraz nyári időszakot a téli és tavaszi mérsékelt csapadék ellensúlyozza, gyakran a ködzónák nedvességére támaszkodva.
Kultúrában tartás
Az Aeonium castello-paivae elegáns, hamvas megjelenése miatt kedvelt a pozsgásgyűjtők körében. Laza, kiváló vízáteresztő szukkulens talajkeveréket igényel, amely sóderrel, pumicával vagy perlittel dúsított. Világos, fényes helyet kedvel, de a rokonaihoz képest érzékenyebb a tűző, forró nyári naptól, így a szűrt fény ideális számára. Mérsékelt öntözést igényel a növekedési időszakban (ősztől tavaszig), míg a nyári nyugalmi időszakban az öntözést minimálisra kell csökkenteni a rothadás elkerülése érdekében. Teleltetése szárazon, világos és fagymentes, 8–10 °C-os helyiségben történik. Hajtásdugványokkal könnyen szaporítható.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Az Aeonium castello-paivae leginkább az Aeonium decorum fajjal téveszthető össze. Fő megkülönböztető bélyege, hogy a castello-paivae levelei jellegzetesen kékeszöld vagy szürkészöld árnyalatúak a viaszos bevonat miatt, és a levelek sokkal laposabbak, nem annyira merevek vagy vályúsak, mint az Aeonium decorum esetében. Továbbá a castello-paivae virágai zöldesfehérek vagy krémszínűek, míg a decorum virágai fehéres-rózsaszínes árnyalatúak. A Sempervivum fajoktól elágazó cserjés szára különíti el.
Taxonómia és filogenetika
A nemzetség az Crassulaceae család Sempervivoideae alcsoportjába tartozik az APG IV rendszer alapján. A filogenetikai kutatások megerősítették, hogy az Aeonium nemzetség szoros rokonságban áll a Monanthes és Greenovia nemzetségekkel. A molekuláris genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a Kanári-szigeteken élő fajok adaptív radiáció útján alakultak ki, és a La Gomera szigetén belüli mikroélőhelyi izoláció játszott kulcsszerepet a faj differenciálódásában.