Echinocereus enneacanthus

Echinocereus enneacanthus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus enneacanthus

Tudományos név

• Echinocereus enneacanthus Engelm., Mem. Tour N. Mexico: 111. 1848 sec. Sánchez & al. 2018
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel: az „echinos” jelentése sün, míg a „cereus” viaszgyertyát, fáklyát jelent. Az előtag a növény tövises jellegére, az utótag oszlopszerű testfelépítésére utal.
• Az enneacanthus fajnév a görög ennéa (ἐννέα, „kilenc”) és ákantha (ἄκανθα, „tövis”) szavakból származik, jelentése „kilenc tövisű”, és a növény areoláiban található tövisek számára utal.

Fotó: Szigetvári József

Fotó: Szigetvári József

Típuspéldány

Gyűjtő: F. A. Wislizenus, Új-Mexikó, 1846. Típuspéldány leírása: *Mem. Tour N. Mexico* [Wislizenus] 111–112 (1848).

A(z) Echinocereus enneacanthus szinonimái

• ≡ Cereus enneacanthus
• = Cereus dubius, ≡ Echinocereus dubius, ≡ Echinocereus enneacanthus var. dubius
• = Echinocereus carnosus, ≡ Echinocereus enneacanthus var. carnosus
• = Echinocereus uehri
• = Echinocereus uspenskii
• = Echinocereus jacobyi
• = Echinocereus merkeri, ≡ Cereus merkeri
• = Echinocereus sarissophorus
• = Echinocereus enneacanthus subsp. enneacanthus, ≡ Echinocereus enneacanthus var. enneacanthus
• = Echinocereus enneacanthus f. intermedius, − Echinocereus enneacanthus subsp. intermedius
• − Echinocereus enneacanthus f. brevispinus, − Echinocereus enneacanthus var. brevispinus, − Echinocereus enneacanthus subsp. brevispinus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény párnát képező, dúsan elágazó kaktusz, amely 20–100 (esetenként akár 500) hajtásból álló, laza vagy sűrű csoportokat alkot. A hajtások hengeresek, a legalsók gyakran elfekvőek, 5–14 cm átmérőjűek, és elérhetik az 1 méteres hosszúságot. A hajtások világos- vagy élénkzöldek, lágy szövetűek, gyakran kissé ráncosak.

Bordák

7–12, alacsony, de jól kivehető, szemölcsös kiemelkedésekkel tagolt borda.

Areolák

Kör alakúak, egymástól 18–52 mm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

A tövisek megjelenése változékony, mind a szám, mind a hossz tekintetében. A fiatal tövisek világosbarnák, a csúcson sötétebb, gyakran fekete árnyalatúak.

• Peremtövis: 5–9 darab areolánként, 25–45 mm hosszúak, egyenesek vagy enyhén hajlottak, tűszerűek, néha lapítottak, tövüknél megvastagodók, barnás színűek, a végük gyakran sötétebb.
• Középtövis: 1–5 darab areolánként, 55–95 mm hosszúak, erősek, lapítottak, kissé hajlottak, fehéres, szürke, barna vagy majdnem fekete színűek.

Generatív test

Virág

A virágok nagyok, tölcsér alakúak, 7–11 cm átmérőjűek, bíborvörösek vagy rózsaszínek, torkuk sötétebb vörös árnyalatú. Nappal nyílnak, éjjel bezáródnak, és 2–4 napig virágoznak.

• Külső lepellevelek: Rózsás bíborvörösek, zöldes vagy halványabb árnyalatúak az alapnál.
• Belső lepellevelek: Élénk bíbor- vagy rózsaszínűek, lándzsásak.
• Porzószálak: Zöldes vagy rózsaszínes árnyalatúak.
• Portokok: Sárgák.
• Bibeszál: Fehéres.
• Bibe: Zöld.

A virágzás ideje kora tavasz, áprilistól júniusig, a természetes élőhelyen.

Termés

A termések kerekdedek vagy tojásdadok, eleinte sárgászöldek vagy tompa vörösesek, éréskor élénkpirossá válnak. Átmérőjük 20–30 mm, húsuk fehéres vagy rózsaszínű. A termés ehető, eperízű.

• Magja: 1,0–1,4 mm nagyságú, fekete, szabálytalan alakú, gömbölyded vagy tojásdad, szemölcsös felszínű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Az Echinocereus enneacanthus széles körben elterjedt Mexikó északi és középső részén (Sonora, Chihuahua, Durango, Nuevo León, Tamaulipas, San Luis Potosí, Coahuila és Zacatecas), valamint az Egyesült Államokban, Texas és Új-Mexikó területén.

Élőhely: A Chihuahuan-sivatag cserjéseiben és száraz füves területein fordul elő, gyakran ásványos, homokos-meszes, néha agyagos vályogtalajon, síkságokon vagy enyhe lejtőkön. Gyakori kísérőfajai az Echinocereus stramineus, Echinocereus chisoensis, Echinocereus dasyacanthus, Mammillaria lasiacantha.

• Éghajlati tényezők: Meleg, száraz, sivatagi éghajlat, a tengerszint felett (0–)600–1800 méteren.
• Növénytársulás, életmód: Száraz sivatagi cserjések és füves élőhelyek növénye, gyakran laza telepekben nő, sekély gyökérrendszerrel.

Kultúrában tartás

Az Echinocereus enneacanthus jól alkalmazkodik a szárazsághoz, de érzékeny a pangó vízre, ezért kiváló vízelvezetésű talaj szükséges. A növényt a téli hónapokban szárazon, hűvös helyen kell tartani.

Nyáron napos, szellős helyet igényel, ilyenkor bőségesen öntözhető, de két öntözés között a talajt teljesen ki kell szárítani. Rövid ideig elviseli a -12 °C körüli hőmérsékletet, ha a talaj száraz.

Szaporítása magról vagy leválasztott hajtásdugványról történik, amelyeket ültetés előtt be kell szárítani.

Egyéb

A termése ehető és édes, eperízű, innen ered az angol „strawberry cactus” elnevezés. A faj rendkívül fagytűrő és könnyen tartható gyűjteményben is. A természetben fontos szerepet játszik a beporzók – például méhek és lepkék – táplálásában.

Szerzők és forrás

• Kép: Szigetvári József
• Szöveg: Jokhel Csaba
• Lektorálta:
• Forrás: www.botanicohub.com, www.llifle.com,