Matucana hoxeyi
| Matucana hoxeyi | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Trichocereinae |
| Nemzetség | Matucana |
| Faj | Matucana hoxeyi |
 
| |
Tudományos név
- Matucana hoxeyi (G.J.Charles) G.J.Charles in Cact. Explor. 7: 40. 2013. Sec. Hunt (2016)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Matucana a perui Lima közelében található Matucana város nevéből származik.
- A specifikus jelző, a hoxeyi Paul Hoxey brit kaktuszkutató és gyűjtő tiszteletére lett választva, aki jelentős terepmunkát végzett Peruban, és felfedezte a taxont. Az IPNI adatai szerint a nevet Graham Charles publikálta.
Típus
- Matucana hoxeyi; Paul Hoxey (Hoxey 417), Peru, Ancash, Piscobamba és San Luis között, 2650 m, 2002. október.
- Első leírása: Graham Charles írta le 2005-ben a British Cactus & Succulent Journal hasábjain, eredetileg Borzicactus hoxeyi néven.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Graham Charles 2010-ben sorolta át a Matucana nemzetségbe.
Matucana paucicostata subsp. hoxeyi képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Matucana hoxeyi szinonimái
- ≡ Matucana paucicostata subsp. hoxeyi
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A szár magányos vagy alapjáról sarjadó, gömb alakú vagy rövid hengeres, átmérője 5–10 cm, színe élénkzöld. A bordák száma 12–16, alacsony szemölcsökre tagolódnak. Az areolák kicsik, fehéres nemezzel borítottak. A tövisek viszonylag rövidek és merevek; a peremtövis 6–10 darab, sárgás-barnás, a középtövis 1–2 darab, alig hosszabb a peremtöviseknél. A gyökérzet húsos, de nem képez kifejezett répatestet.
Generatív test
Virág
A virág tölcséres, enyhén zigomorf, hossza 5–7 cm, színe narancsvöröstől a kárminvörösig terjed. A virágzat a csúcs közelében fejlődik.
- Takarólevelek: A lepellevél hegyes, lándzsás, a belső lepellevél színe intenzívebb.
- Ivarlevelek: A porzószálak vörösesek, a portokok sárgák. A bibeszál sárgás, a bibe 5–7 ágú, zöldes.
Termés
Kicsi, gömbölyded, éretten vörösesbarna bogyótermés.
- Magja: Matt fekete, sapka alakú, finoman szemcsézett.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Peru középső részén, Ancash megyében, a Cordillera Oriental keleti lejtőin honos.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
- Meredek, sziklás hegyoldalakon él 2500–3000 m tengerszint feletti magasságban.
- Litofiton életmódot folytat, köves talajon vagy sziklák repedéseiben telepszik meg.
- Az élőhelyet száraz hegyi klíma jellemzi, ahol a növények a szezonális csapadékra támaszkodnak.
Kultúrában tartás
Kultúrában ritka, de viszonylag könnyen tartható faj. Ásványi alapú, nagyon jó vízáteresztő talajt és sok fényt igényel. A téli időszakban 5–10 °C-on, teljesen szárazon kell tartani. Tavasszal és nyáron rendszeres öntözést igényel, de a két öntözés között hagyni kell a talajt teljesen kiszáradni.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Matucana hoxeyi morfológiailag átmenetet képez a korábban Borzicactus-nak tekintett fajok és a tipikus Matucana fajok között. Kisebb termete és rövidebb tövisei megkülönböztetik a Matucana haynei komplexumtól. Legközelebbi rokonának a Matucana pujupatii tekinthető, de virágszerkezete eltérő.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni filogenetikai kutatások megerősítették, hogy a taxon a Matucana nemzetség északi ágához tartozik. Bár eredetileg Borzicactus-ként írták le, a magmorfológia és a DNS-vizsgálatok egyértelműen a Matucana kládba helyezik.