Nyctocereus serpentinus

Peniocereus serpentinus
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Nyctocereus serpentinus
Rendszertani besorolás
Faj	Peniocereus serpentinus

Nyctocereus serpentinus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Nyctocereus
Faj	Nyctocereus serpentinus

Tudományos név

Nyctocereus serpentinus (Lag. & Rodr.) Britton & Rose in Contr. U.S. Natl. Herb. 12: 423. 1909 sec. Arias & Aquino 2019
elfogadott, érvényes név
Peniocereus serpentinus (Lag. & Rodr.) N.P.Taylor in Bradleya 5: 93. 1987
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév, a Nyctocereus, a görög nyx (éjszaka) és a latin cereus (viaszgyertya) szavakból tevődik össze, utalva a növény éjszakai virágzására és oszlopos termetére.
A szinonim nemzetségnév (Peniocereus) ógörög–latin szóösszetétel. Az első tag, a „péne” vetélőorsót, vetülékfonalat, a „pénios” vetülékorsót, orsót, illetve hernyót jelent. A név a hajtások vékonyságára, fonalszerűségére, hernyószerű megjelenésére utal. Az utótag a latin „cereus” = kandeláber, gyertya, gyertyatartó szóból származik, amely az oszlopszerű alakra utal.
A fajnév jelentése kígyószerű, a latin serpens (kígyó) szóból származik, ami a növény hosszú, vékony, gyakran a földön kúszó vagy kanyargó hajtás-aira utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Nyctocereus serpentinus (Lagasca & Segura) Britton & Rose; Mexikó; Típuspéldány: US National Herbarium.
Első leírása: Mariano Lagasca y Segura és José Demetrio Rodríguez írta le Cactus serpentinus néven 1801-ben az Anales de Ciencias Naturales 4:261. számában.
Az aktuális nemzetségbe (Nyctocereus) helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1909.

A(z) Nyctocereus serpentinus szinonimái

≡ Cactus serpentinus, ≡ Cereus serpentinus, ≡ Echinocereus serpentinus, ≡ Peniocereus serpentinus
= Cactus ambiguus, ≡ Cereus ambiguus, ≡ Nyctocereus serpentinus var. ambiguus
= Cereus serpentinus var. splendens, ≡ Echinocereus splendens, ≡ Nyctocereus serpentinus var. splendens, ≡ Nyctocereus serpentinus subsp. splendens
= Cereus splendens
= Cereus kalbreyerianus, ≡ Nyctocereus kalbreyerianus
= Nyctocereus serpentinus var. strictior
= Nyctocereus serpentinus var. pietatis, ≡ Peniocereus serpentinus subsp. pietatis
= Nyctocereus castellanosii, ≡ Peniocereus castellanosii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

2–3 méter magasra növő oszlopos növény. Gyakran néhány hajtásból álló kisebb bokrokat képez. Gyökere megvastagodott, gumószerű.

A hajtások kezdetben felállóak, a hosszabbak később megdőlhetnek, illetve támaszték hiányában elfekhetnek. Átmérőjük 3–5 cm, színük zöld.

Szemölcsök

10–17 bordája tompa élű.

Areolák

Az areolák fehér filcesek, egymástól mintegy 1 cm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

Középtövis: egyes tövisek erőteljesebbek, hosszabbak, középtövisnek tekinthetők
Peremtövis: 10–14 db, tűszerű, 10–30 mm hosszú

A tövisek fiatalon fehéres vagy vöröses színűek, hegyük sötétebb.

Generatív test

Virág

Éjjel nyíló, illatos virágai 15–20 cm hosszúak és mintegy 8 cm átmérőjűek.

Lepellevelek: a virág színe fehér, a lepellevelek külső oldalán vöröses színeződés látható
Ivarlevelek: —

A virágcső serteszőrös és ritkásan hegyes pikkelyes. A magházon a pikkelyek jóval apróbbak és sűrűbbek.

Termés

Termése tojás alakú, 4–6 cm nagyságú, vörös színű, tövises, emberi fogyasztásra alkalmas. Éretten felreped.

Magja: 5 mm hosszú, fekete

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó déli államai, Oaxaca, Hidalgo, Michoacán, Jalisco, Querétaro, San Luis Potosí és Sinaloa államok; betelepítve Kubában, termesztik Kaliforniában és Chilében is
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: hegyi lombhullató cserjésekben, ritkás száraz erdők tisztásain, általában vulkanikus kőzeten kialakult köves talajokon él, 800–2500 m tengerszint feletti magasságban

Kultúrában tartás

Látványos és illatos virágai miatt az élőhelyén is gyakran kultúrába vonják. Laza, jó vízáteresztő, de szerves anyagban gazdag talajban fejlődik megfelelően.

Különösen a meleg időszakban fontos a bőséges öntözés, ilyenkor látványos növekedést mutat. Néhány órányi közvetlen napsütést elvisel, de inkább a szűrt fényt és az enyhe árnyékolást kedveli.

A hideget az átlagosnál kevésbé tűri, téli minimumként 10 °C ajánlható, bár rövid ideig a 0 °C-ot is elviseli. Az idősebb példányok támasztékot igényelnek.

Szaporítása dugványok gyökereztetésével vagy magvetéssel történik. Hajtásait a kaktuszkertészetek esetenként oltóalanyként is használják.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj jellegzetessége a hosszú, kígyószerű hajtás, a gumós gyökér, valamint a nagy, éjszaka nyíló, illatos virág. A Peniocereus nemzetség többi tagjától a kevésbé gumós gyökérzet és a robusztusabb, állandóan zöld hajtások választják el.

Taxonómia és filogenetika

A faj rendszertani helyzete vitatott; sok modern szerző a Peniocereus nemzetségbe sorolja (Peniocereus serpentinus néven).

Egyéb

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Rácz Ibolya
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 425. kártya