Gymnocalycium spegazzinii f. unguispinum

Gymnocalycium spegazzinii f. unguispinum
; Nomenklatúrális (homotipikus) szinonima
Rendszertani besorolás
Faj	Gymnocalycium spegazzinii f. unguispinum

Gymnocalycium spegazzinii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium spegazzinii

Tudományos név

Gymnocalycium spegazzinii Britton & Rose, Cactaceae 3: 155. 1922. Sec. Demaio & al. (2011)
elfogadott, érvényes név
Gymnocalycium spegazzinii f. unguispinum Slaba in Kaktusy (Brno) 41: 41. 2005 syn. sec. WFO 2019
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a görög gymnos (csupasz) és kalyx (virágkehely) szavak összetételéből származik.
A faji epitheton a neves kutató, Carlo Luigi Spegazzini emlékét őrzi.
A formacsoport neve, az unguispinum a latin unguis (köröm, karom) és spina (tövis) szavakból tevődik össze, amely a növénytestre sajátos módon rásimuló, erősen görbült, karmokra emlékeztető töviszetére utal.

Típus

Típustaxon: Gymnocalycium spegazzinii f. unguispinum; gyűjtőhelye Argentína, Salta tartomány, Cafayate vidéke.
Első leírása: Rudolf Slaba írta le formaként a Kaktusy folyóiratban (1995).

Gymnocalycium spegazzinii f. unguispinum képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Gymnocalycium spegazzinii szinonimái

(A(z) Gymnocalycium spegazzinii f. unguispinum a(z) Gymnocalycium spegazzinii szinonimája)*

= Echinocactus loricatus
= Gymnocalycium horizonthalonium
= Gymnocalycium spegazzinii var. punillense
= Gymnocalycium spegazzinii f. unguispinum
= Gymnocalycium spegazzinii subsp. sarkae

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény magányos, erősen lapított gömb alakú szár jellemezhető, melynek növekedése rendkívül lassú. A hajtás bőrszövete jellegzetes matt szürkészöld, néha kékes vagy barnás árnyalatú. A gyökérzet vaskos, mélyre nyúló répa-karógyökér. A bordák alacsonyak és szélesek, számozásuk többnyire 10–13 közötti, felületüket tompa, lapos szemölcsök tagolják. Az axillák gyapjasak, de idővel lekopnak. Az areolák megnyúltak, oválisak, szürkés nemez borítja őket. A tövisek ennél a formánál különösen vastagok, rövidek, és rendkívül jellegzetes módon, karomszerűen visszahajolva szorosan rásimulnak a növénytestre. A középtövis teljesen hiányzik. A peremtövis száma leggyakrindra 5, merevek, sötét szürkésfeketék vagy feketék, később érett szürkék, alapjuknál megvastagodottak.

Generatív test

Virág

A virágzat hiányzik, a magányos virág a csúcsi areolákból tör elő. A virág tölcsér alakú, hossza mintegy 4–5 cm. A virágcső külső felülete kopasz, csupán kerekded pikkelyek borítják.

Takarólevelek: A lepellevél tiszta fehér vagy finom rózsaszínes árnyalatú, a belső lepellevél alapja és középsávja mélyvörös, a külső lepellevél zöldesbarna szegélyű.
Ivarlevelek: A porzószálak sűrűn sorakoznak a csőben, a portokok halványsárgák, a termő zömök, a bibeszál és a bibe sárgásfehér.

Termés

Hosszúkás, hordó alakú, húsos bogyó, érett állapotban sötétzöld vagy kékes árnyalatú, amely oldalán hosszában felhasad.

Magja: Kisméretű, fényes vagy matt fekete, sapka formájú.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Ez a speciális morfológiájú taxonómiai forma kizárólag Argentína északnyugati részén, Salta tartomány száraz völgyeiben, különösen Cafayate környékén fordul elő izolált populációkban.
Élőhely, éghajlat, lifestyle, növénytársulás: Tipikus geofiton és litofiton növény, amely kavicsos, durva kőtörmelékes hordaléklejtőkön és mállott gránitsziklák repedéseiben él. Az élőhelyre jellemző a extrém arid, magashegyi klíma, a rendkívül intenzív napsugárzás és a gyér, szárazságtűrő cserjés vegetáció.

Kultúrában tartás

A kaktuszgyűjtők körében igazi különlegességnek számít a fekete, karomszerű tövisei miatt. Kimondottan jó vízáteresztő, szigorúan ásványi (sóder, zúzott kő, agyag) talajkeveréket igényel. A növekedési időszakban nagyon mérsékelten szabad öntözni, a pangó vizet egyáltalán nem bírja. Teljes napfényt és sok friss levegőt követel, különben a tövisek elveszítik jellegzetes vastagságukat és sötét színüket. Teleltetése teljesen szárazon, fagymentes, hűvös (6–10 °C-os) helyen történik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Gymnocalycium spegazzinii f. unguispinum legfőbb megkülönböztető bélyege az alapfajhoz képest a lényegesen rövidebb, zömökebb és sokkal erősebben görbült, a szárra szinte teljesen rászoruló fekete peremtövisek jelenléte. Hasonlíthat a Gymnocalycium horizonthalonium változatra, de utóbbi tövisei világosabbak, sárgásbarnák és hosszabbak.

Taxonómia és filogenetika

A modern kaktusz-nómenklatúrában (mint a POWO vagy a Caryophyllales.org) a forma szintű taxonokat gyakran az alapfaj, vagyis a Gymnocalycium spegazzinii szinonimájaként vagy helyi populációs variánsaként kezelik, mivel a molekuláris genetikai eltérés nem indokolja az önálló faji státuszt. A nemzetségen belül a Microsemineum alnemzetségbe (subgenus) sorolható.

Forrás