Agapanthus praecox
| Agapanthus praecox | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Monocots |
| Rend | Asparagales |
| Család | Amaryllidaceae |
| Alcsalád | Agapanthoideae |
| Nemzetség | Agapanthus |
| Faj | Agapanthus praecox |
 
| |
Tudományos név
- Agapanthus praecox Willd. Willdenow, 1809 sec. POWO (2026)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, az Agapanthus a klasszikus görög nyelvből származik: az agapé (ἀγάπη) jelentése szeretet vagy szerelem, az anthos (ἄνθος) pedig virágot jelent, így a szóösszetétel jelentése „szerelemvirág”.
- A faji jelző, a praecox egy klasszikus latin melléknév, amelynek jelentése „korai” vagy „korán érő/virágzó”. Ez a tulajdonság a faj korai virágzási idejére utal a nemzetség többi tagjához képest. A nevet ebben a formában először Carl Ludwig Willdenow publikálta 1809-ben az Enumeratio Plantarum Horti Regii Berolinensis kötetében.
Típus
- Típusfaj: Agapanthus praecox Willd.
- Első leírása: Megjelent Carl Ludwig Willdenow német botanikus leírásában 1809-ben.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: A fajt eredetileg is az Agapanthus nemzetségbe sorolva írták le 1809-ben.
Agapanthus praecox képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Agapanthus umbellatus var. praecox (Willd.) Baker
- Agapanthus medius Lodd. ex Steud.
- Agapanthus multiflorus Willd.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, level, gyökér
A növény alapját egy rendkívül erőteljes, vaskos, elágazó rizóma és az abból eredő, sűrű, fehéres, húsos, zsinórszerű gyökérzet képezi, amely nagy mennyiségű víz raktározására képes. Valódi föld feletti fás szár nem fejlődik. A levelek sűrű tőrózsát (rozettát) alkotnak, számuk egyetlen hajtáscsúcson elérheti a 10–20 darabot is. A levelek örökzöldek, szubszukkulens (félig pozsgás) jellegűek, tőállók, széles szíj vagy kard alakúak, hosszuk elérheti az 50–70 cm-t, szélességük pedig a 3–5 cm-t. Textúrájuk bőrnemű, hajlékony, felületük sima, sötétzöld vagy hamvaszöld, szélük teljesen ép, nem hordoznak rostszálakat és nem végződnek tövisben. A növényen nincsenek bordák, szemölcsök, axillák vagy areolák, valamint a kaktuszfélékre jellemző tövisek (így középtövis és peremtövis sem) hiányoznak.
Generatív test
Virág
A tőrózsa közepéből fejlődik ki a robusztus, felálló, hengeres, akár 60–100 cm magas, merev szárhajtás, amelynek a csúcsán nyílik a hatalmas méretű, gömbölyded, rendkívül soktagú (akár 100–150 virágból álló) végálló (terminális) ernyős virágzat. A virágzat bimbós állapotban két nagy, hártyás, zöldes vagy lilás árnyalatú bukalepélben áll, amelyek a virágzás kezdetén lehullanak. Az egyes virágok tölcséres vagy harang alakúak, 3–5 cm hosszúak, kék, halványkék, liláskék vagy ritkán hófehér színűek, a kocsányuk hosszú és merev.
- Takarólevelek: A hat darab sziromszerű, húsos lepellevél az alapjánál csővé nőtt össze, a szabad cimpák (a belső lepellevél és a külső lepellevél tagjai) szétterülők; a virágnak nincs különálló zöld csésze vagy színes párta köre, mivel egységes lepel virágtakaróval rendelkezik, így különálló sziromlevél sem különül el.
- Ivarlevelek: A hat darab porzó a lepelcső torkához nőtt hozzá, a hosszú porzószálak ívesen felfelé hajlanak, a portokok sárgák vagy barnásak; a termő alsó állású, a hosszú bibeszál a porzókkal egyező magasságig ér, a bibe pontszerű vagy enyhén háromkaréjú.
Termés
A termés három rekeszre hasadó, robusztus, háromszögletű, bőrnemű, hosszúkás toktermés, amely éretten zöldből barnás színűvé válik.
- Magja: A magok laposak, fényes fekete színűek, nagy, papírszerű szárnnyal rendelkeznek, amely segíti a szél általi terjedést.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj természetes elterjedési területe a Dél-afrikai Köztársaság foki régiójára korlátozódik, azon belül is a Kelet-Fokföld (Eastern Cape) és KwaZulu-Natal tartományok tengerparti sávjaitól a belterületi dombvidékekig terjed. Kertészeti tulajdonságai miatt mára a világ számos szubtrópusi vidékén, így Ausztrália, Új-Zéland és a Mediterráneum területein is meghonosodott.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban a téli vagy nyári esős fynbos és szubtrópusi bozótos társulások lakója. Kedveli a nyitott, kitett, sziklás hegyoldalakat, a tengerparti dűnék mögötti füves lejtőket, ahol mint sziklalakó litofiton vagy mély gyökerű geofiton él. Jól bírja a sós tengeri szeleket, a hosszan tartó nyári szárazságot és a szegényes tápanyagtartalmú, jó vízáteresztő talajokat.
Kultúrában tartás
Világszerte az egyik legnépszerűbb és legellenállóbb parki és kerti dísznövény a szubtrópusi zónákban, míg a mérsékelt égöv alatt (így Magyarországon is) elterjedt dézsás növény. Szinte bármilyen jó vízáteresztő talajban megél, a teljes napfényt és a félárnyékot is elviseli, de a bőséges virágzáshoz napos fekvést igényel. Bár vaskos gyökereiben sok vizet raktároz és jól tűri a szárazságot, a növekedési időszakban meghálálja a rendszeres öntözést. A fagyokat csak minimálisan (-5 °C-ig) tolerálja, ezért télen hűvös, világos, fagymentes helyen (5–10 °C) kell teleltetni. Legkönnyebben a tavaszi rizómaosztással vagy magvetéssel szaporítható.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Nagyon hasonlít a rokon Agapanthus africanus fajra, azonban az Agapanthus praecox lényegesen nagyobb és robusztusabb termetű, a levelei sokkal szélesebbek és hosszabbak, a virágzati ernyője pedig sokkal dúsabb, gömbölydedebb forma, amely lényegesen több (akár háromszor annyi) egyedi virágot tartalmaz. Más szukkulens csoportoktól, például az Asphodelaceae családba tartozó Aloe vagy Sansevieria nemzetségektől a levelek élének teljes tövis- és fogazatmentessége, valamint a jellegzetes ernyős virágzati szerkezet azonnal elkülöníti.
Szukkulens taxonok
Mivel az Agapanthus praecox egy önálló faj, a nemzetség feletti vagy nemzetségszintű taxonómiai csoportok szukkulens kládjainak általános morfológiai kivonata ennél a faji szintű leírásnál nem alkalmazható. Szárazságtűrése a szubszukkulens levéllemeznek és a víztároló gyökérzetnek köszönhető.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV osztályozási rendszer szerint a nemzetség az Asparagales rend Amaryllidaceae családjába tartozik, ahol az Agapanthoideae alcsalád egyetlen, monogenerikus tagját alkotja. A 2010 utáni filogenetikai és molekuláris DNS-szekvenálási kutatások megerősítették, hogy az Agapanthus nemzetség bazális helyzetű kládot alkot az amarilliszfélék evolúciós családfáján, mint az Allioideae és az Amaryllidoideae testvércsoportja. Az Agapanthus praecox fajon belül több alfajt is elkülönítenek a kutatók a méretbeli és földrajzi variációk alapján, mint például a subsp. orientalis vagy a subsp. minimus.