Echinocereus scheeri subsp. scheeri

Echinocereus scheeri subsp. scheeri.
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus scheeri
Alfaj	Echinocereus scheeri subsp. scheeri.

Tudományos név

Echinocereus scheeri subsp. scheeri. Sec. Hunt (2016)
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetség neve ógörög-latin szóösszetétel, az „echinos” = sün, tengerisün, a „cereus” = kandeláber, gyertya, viaszgyertya, gyertyatartó szavakból tevődik össze; az előtag a tövises mivoltát, az utótag az alakját jellemzi e taxonnak.
A faj és az alfaj egy német kereskedő, Frederik Scheer (1792–1868) nevét viseli, aki élete nagy részében az angliai Kew-ban élt. Jeles növénykedvelő volt, érdeklődése többek között a kaktuszokra is kiterjedt.

Echinocereus scheeri subsp. scheeri képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Echinocereus scheeri subsp. scheeri szinonimái

= Echinocereus scheeri var. nigrispinus
= Echinocereus scheeri var. major
= Echinocereus scheeri var. minor
= Echinocereus scheeri var. robustior
= Echinocereus scheeri subsp. paridensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Sarjadó, csoportképző növény, hajtásai néha felállók, de az élőhelyen az idősebb példányok inkább elterülő vagy kúszó telepeket képeznek. A hajtások hengeresek, de a csúcsuk felé fokozatosan vékonyodnak. Hosszúk 10–20, de akár 70 cm is lehet, átmérőjük pedig 1,5–4 cm. Színük sárgászöld. (6)7–9(10) db bordája elég alacsony, de jól látható. Ezek a bordák tompa élűek, enyhén vagy erősebben dudorokra tagoltak, egyenesek, vagy kissé csavart lefutásúak. Középtöviseinek száma 0–4 db, színük fehértől barnásig terjedhet, hosszuk 1–20 mm. 6–13 db fehér vagy világosbarna peremtövist (széltövist) viselnek az areolák, ezek hossza 1–7 mm. A tövisek jelenléte és sűrűsége a hajtáscsúcs felé változhat.

Generatív test

Virág

Virágai a hajtások oldalán, hegyes csúcsú bimbókból fejlődnek. A virágok tölcsér alakúak, a virágcső feltűnően hosszú. A virág teljes hossza 6–12 cm, átmérője 4–8 cm. A virágzat areolái fehérgyapjasak, 8 mm-es tövisekkel fedettek.

Takarólevelek: A lepellevelek fordított lándzsa alakúak, hegyes végűek, színük a rózsaszínestől a narancssárgán át a vörösig terjedhet; a párta és a hosszú virágcső alkotja a takarórendszert.
Ivarlevelek: A virág belső szerkezetében elhelyezkedő porzószálak, portokok, valamint a termő részét képező bibeszál és bibe.

Termés

Rövid tojásdad alakú, héja fényes zöld, a virágcsőhöz hasonló tövisek borítják, a gyümölcshús (pulpa) fehér. Az érett termések az oldalukon hosszirányban felrepednek, 25–35 x 20–25 mm-esek.

Magja: Magvai 1,2–1,5 x 0,8–1 mm méretűek, feketék.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó északnyugati államai foglak magukba az elterjedési területét, így Chihuahua, Sonora, Sinaloa és Durango államokban honos.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
Az élőhelyek tengerszint feletti magassága 1000 métertől 2400 méterig terjed.
Alamos községhez tartozó San Antonio település közelében 1800–1900 méteres magasságban található meg, ahol együtt él az Echinocereus subinermis fajjal.
Élőhelye meredek, sziklás hegyvidék erdőtisztásain, avarral fedett, humuszban gazdagabb talaj-felhalmozódásokon, kőzettörmeléken, sziklák között, gyakran pázsitfűfélék társaságában található.

Kultúrában tartás

Kultúrában problémamentesen nevelhetjük a legtöbb mexikói fajjal. Semlegesközeli, porózus talajban jól fejlődik, virágzására azonban csak nagyon jól szellőzött helyen számíthatunk. Ezért a fejlődési időszakban ajánlott szabadban nevelni, csapadék elleni védelem mellett. Pihentetése szárazon, fagypont felett történik. Populációtól függően -7 – -12 °C-os, akár rendszeres, de csak rövid ideig tartó fagyot is elvisel.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj leírását eredetileg kultúrában nevelt példányról készítették el, amelyet egy John Potts nevű bányamérnök gyűjtött be Chihuahua államban (Basihuare, Yepachic, Divisadero és Humira települések környékéről). Új típusként (neotypus) a Werner Lau által 1972-ben, L 84 gyűjtőszámon gyűjtött példányt jelölték meg. A jelenlegi rendszertan az Echinocereus salm-dyckianus Scheer 1856 taxont önálló fajként ismeri el, míg több más korábbi nevet az alapfaj élőhelyi formájának vagy szinonimájának tekint.

Taxonómia és filogenetika

Több szerző a faj szinonimájának tartja az Echinocereus salm-dyckianus Scheer 1856, az Echinocereus salmianus Rümpler 1885, Echinocereus scheeri var. obscuriensis Lau 1989, Echinocereus salm-dyckianus subsp. obscuriensis (Lau) Blum 1994 és az Echinocereus sanpedroensis Raudonat & Rischer 1998 taxonokat. A jelenlegi rendszertan az Echinocereus salm-dyckianus-t önálló fajként különíti el, az összes többit pedig e faj szinonimájának, élőhelyi formájának tekinti.

Szerzők és forrás

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektor: Papp László
Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 630. kártya