Ugrás a tartalomhoz

Hoya obovata

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. június 6., 12:33-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „{{Taxonbox | accepted = Hoya obovata Decne., 1844 sec. Decne. (1844)}} === A név eredete, etimológia === * A nemzetségnév, a ''Hoya'' '''Thomas Hoy''' brit botanikus és főkertész emlékét őrzi. * A faji jelző, az ''obovata'' a latin nyelvi források alapján (''ob-'' mint fordított, és ''ovatus'' mint tojásdad) a levelek jellegzetes alakjára utal. A nómenklatúrai források és a protológus szerint a megnevezés a fordítot…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Hoya obovata

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Asterids
Klád Lamiids
Rend Gentianales
Család Apocynaceae
Alcsalád Asclepiadoideae
Nemzetség-
csoport
Marsdenieae
Nemzetség Hoya
Faj Hoya obovata
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Hoya obovata Decne., 1844 sec. Decne. (1844)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, a Hoya Thomas Hoy brit botanikus és főkertész emlékét őrzi.
  • A faji jelző, az obovata a latin nyelvi források alapján (ob- mint fordított, és ovatus mint tojásdad) a levelek jellegzetes alakjára utal. A nómenklatúrai források és a protológus szerint a megnevezés a fordítottan tojásdad, a csúcsuknál szélesebb, a tő felé keskenyedő levéllemezeket írja le, amely a faj egyik legfontosabb határozóbélyege.

Típus

  • Típustaxon neve: Hoya obovata Decne.; Gyűjtő: Perrottet, Indonézia, Jáva szigete, gyűjtemény: Muséum national d'Histoire naturelle (Paris).
  • Első leírása: Joseph Decaisne, 1844, megjelent Alphonse Pyramus de Candolle: Prodromus Systematis Naturalis Regni Vegetabilis 8: 635. kötetében.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Joseph Decaisne, 1844.
Hoya obovata képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Erőteljes növekedésű, kúszó vagy csavarodó szár jellemzi, amely idős korban fásodhat. A hajtás kapaszkodó léggyökereket fejleszt, amelyekkel az epifiton életmód során a fák kérgéhez rögzül. A levelek húsosak, vastagok, kifejezetten szukkulens jellegűek, alakjuk fordítottan tojásdad (obovát) vagy csaknem kerekded. A levelek felszíne sötétzöld, gyakran viaszos bevonatú, és szórtan ezüstös vagy fehéres foltok (pöttyök) díszítik. A gyökérzet finoman elágazó, sekély, jól alkalmazkodott a szerves törmelékben gazdag, de gyorsan kiszáradó fán lakó környezethez. A kaktuszfélékre jellemző bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek, középtövis vagy peremtövis a fajon nem találhatók meg.

Generatív test

Virág

A virágzat ernyőszerű, csüngő vagy felálló, amely a szárcsomókból eredő virágzati tengelyen fejlődik. Egy-egy virágzat 15–30 egyedi virágot tartalmazhat. A virág csillag alakú, húsos, és jellegzetes édeskés illatot áraszt, különösen az esti órákban.

  • Takarólevelek: A párta (vagy sziromlevél) halványrózsaszín vagy fehér, felülete finoman szőrözött, míg a belső ivarszerveket borító mellékpárta (húsos ivaros képlet) sötétebb rózsaszín vagy bíborvörös színű, fényes, sima felületű lepellevél jellegű struktúrát mutat.
  • Ivarlevelek: A centralis elhelyezkedésű húsos oszlop magában foglalja a merev porzószálak és portokok alkotta rendszert, valamint a középponti termő részt a bibeszál és a bibe felületével, amelyek a rovarok általi megporzásra specializálódtak.

Termés

Hosszúkás, ikertüsző termés, amely éretten hosszában felhasad.

  • Magja: Apró, barna magvak, amelyek végén selymes szőruporka található, ami segíti a szél általi elterjedést (anemochoria).

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A faj őshazája Indonézia (különösen Jáva és Szumátra szigetei), valamint elterjedt Malajzia és Thaiföld trópusi területein is.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
    • Tipikus trópusi epifiton, amely az esőerdők lombkoronaszintjében él.
    • Ritkábban litofiton életmódot is folytat, mohás sziklákon megtelepedve.
    • A meleg, párás klímát kedveli, ahol az éves hőingadozás minimális.

Kultúrában tartás

A Hoya obovata kedvelt szobanövény, köszönhetően dekoratív, szukkulens lombjának és látványos virágainak. Jó vízáteresztő, laza, fakéreg-alapú talajkeveréket igényel, amely megakadályozza a gyökérrothadást. Világos, de a közvetlen, tűző naptól védett helyen fejlődik a legjobban. Mivel szukkulens leveleiben vizet raktároz, a két öntözés között hagyni kell a földjét kiszáradni. A növekedési időszakban meghálálja a magas páratartalmat.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Hoya obovata leginkább a Hoya kerrii fajjal téveszthető össze a húsos, vastag levelek miatt, azonban a Hoya kerrii levelei kifejezetten szív alakúak és mélyen bemetszettek a csúcsuknál, míg az obovata levelei lekerekítettek vagy tompák, fordított tojásdad alakúak. Másik hasonló faj a Hoya carnosa, de annak levelei hosszúkásabbak, ellipszis alakúak, és kevésbé kerekdedek, mint az obovata esetében.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni filogenetikai kutatások megerősítették, hogy a Hoya nemzetség a Apocynaceae (meténgfélék) családon belül az Asclepiadoideae alcsalád Marsdenieae tribuszába tartozik. A molekuláris adatok alapján a Hoya obovata a nemzetség azon kládjába tartozik, amelyre a kifejezettebb szukkulencia és a fán lakó, szárazságtűrő életmódhoz való morfológiai alkalmazkodás jellemző.

Forrás