Carruanthus peersii
| Carruanthus peersii | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Aizoaceae |
| Alcsalád | Ruschioideae |
| Nemzetség- csoport |
Ruschieae |
| Nemzetség | Carruanthus |
| Faj | Carruanthus peersii |
 
| |
Tudományos név
- Carruanthus peersii L.Bolus, 1936
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A Carruanthus nemzetségnév a „Carru” és a görög anthos („virág”) elemekből származik.
- A peersii fajnév V. S. Peers nevét őrzi.
Típus
- Első leírása: Louisa Bolus, 1936, Carruanthus peersii L.Bolus, Notes on Mesembryanthemum and allied genera 3: 4.
Szinonimák
-
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Kisméretű, tömött, bokrosodó, pozsgás növény, amely természetes élőhelyén szőnyegszerű telepeket képez. A Carruanthus peersii legfeljebb mintegy 100 mm átmérőjű. A szár nagyon rövid és elágazó.
A levelek vastagok és húsosak, egymással párosával összenőttek, lapos rozettát alkotnak. Színük sárgászöldtől kékes-ezüstzöldig változik. Háromélűek, a csúcsuk felé kiszélesednek, a levélgerinc a csúcs közelében kiemelkedő. A levélszélek rendszerint fogatlanok, vagy csak néhány apró fogat viselnek. A levelek legfeljebb mintegy 45 mm hosszúak, tövüknél legfeljebb 10 mm, a csúcs közelében 15–16 mm szélesek lehetnek.
Generatív test
Virág
A virág sárga, a szirmok csúcsa sárgásnarancsszínű. Magányosan vagy bogas virágzatban jelenik meg. A kocsány legfeljebb 11 mm hosszú, a szirmok legfeljebb 18 mm hosszúak és mintegy 2 mm szélesek. A virág tavasztól nyárig, természetes élőhelyén szeptember és december között nyílik.
- Takarólevelek: A párta sárga, a szirmok csúcsa sárgásnarancsszínű; a virágot buroklevelek veszik körül.
- Ivarlevelek: A forrás a porzószálak, portokok, termő, bibeszál és bibe részletes morfológiáját nem közli.
Termés
A termés ötrekeszes toktermés. A tokok fedőhártyái és zárótestei erősen redukáltak vagy hiányoznak. A termések higrochasztikusak: nedvesség hatására kinyílnak, és az esőcseppek a magokat a környezetükbe szétfröccsentik.
- Magja: A forrás a mag részletes morfológiáját nem írja le.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Dél-Afrika, a Keleti- és Nyugati-foki tartomány határvidékén, Willowmore környékén.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Kitett sziklafalakon él, ahol helyenként gyakori, illetve lokálisan tömeges lehet. Opportunista növekedésű növény, amely akkor növekszik, amikor a rendelkezésre álló víz és az időjárási körülmények kedvezőek.
Kultúrában tartás
A Carruanthus fajai könnyen nevelhető és hálás pozsgásnövények. Cserépben vagy sziklakertben is tarthatók. A Carruanthus peersii egész évben mérsékelten öntözhető, mivel opportunista növekedésű: kedvező időjárás és megfelelő vízellátás mellett az év különböző időszakaiban is növekedhet. Nagy melegben vagy túl alacsony hőmérsékleten nyugalmi állapotba kerülhet.
Tavasztól őszig rendszeresen öntözhető, télen az öntözés gyakoriságát csökkenteni kell. A gyökerek körül pangó víz nem maradhat. A növény jól alkalmazkodik a szárazsághoz és a nagyobb nedvességhez is, rothadásra viszonylag kevéssé hajlamos. A kompakt növekedési forma megőrzése érdekében erős fényben, a természetes élőhelyi körülményekhez hasonlóan célszerű nevelni.
Nyáron hűvös, félárnyékos helyet igényel, más évszakokban teljes napfényben vagy világos félárnyékban tartható. A termesztőközeg legyen levegős és jó vízáteresztő képességű, főként szervetlen összetevőkből, például agyagból, habkőből és lávaszembcséből, kevés tőzeggel vagy lombfölddel. Alkalmanként lassú hatású műtrágyával táplálható.
Körülbelül −2 °C-ig fagytűrő, száraz körülmények között enyhe fagyot is elviselhet. Nedves, hideg időben azonban fokozódik a rothadás veszélye. Szaporítása dugványozással, ritkábban magvetéssel történik. A késő tavasszal vagy nyáron leválasztott rozetta száraz, laza, nagyon jó vízáteresztő közegbe ültetve könnyen meggyökeresedik.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Carruanthus peersii legfontosabb megkülönböztető bélyege a levelek csaknem teljesen fogatlan, illetve kevés foggal rendelkező széle. A Carruanthus ringens levelei ezzel szemben finoman fogazottak. A Carruanthus peersii rövid kocsányú virágokat fejleszt, míg a Carruanthus ringens virágainak kocsánya jóval hosszabb lehet.
A két faj élőhelye és virágzási ideje is eltér: a Carruanthus peersii kitett helyeken él és tavasztól nyárig virágzik, míg a Carruanthus ringens késő télen virágzik, és inkább árnyékosabb élőhelyeken fordul elő. A Tischleria peersii erősebb és számosabb levélszélei miatt különböztethető meg.
Szukkulens taxonok
A Carruanthus az Aizoaceae családba tartozó pozsgás nemzetség. Fajai kompakt növekedésűek, húsos leveleket fejlesztenek, és száraz sziklafalakon való élethez alkalmazkodtak.
Taxonómia és filogenetika
A Carruanthus az Aizoaceae családba tartozó nemzetség. A forrás szerint a nemzetség mindössze két fajt foglal magában: Carruanthus peersii L.Bolus és Carruanthus ringens (L.) Boom.
A Carruanthus peersii-t Louisa Bolus írta le 1936-ban. A faj szoros kapcsolatban áll a Carruanthus ringens fajjal, amelytől elsősorban a levélszél fogazottsága, a virágkocsány hossza, valamint az élőhely és a virágzási idő alapján különíthető el.
Egyéb
A faj terméseinek higrochasztikus nyílása különösen érdekes magterjesztési mechanizmus. Esőzéskor a nedvesség hatására a tok kinyílik, majd a becsapódó esőcseppek a magokat különböző irányokba szétfröccsentik. Ez lehetővé teszi, hogy a magok a sziklák repedéseibe és más alkalmas mikroélőhelyekre kerüljenek.