Carruanthus ringens

Carruanthus ringens
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Aizoaceae
Alcsalád	Ruschioideae
Nemzetség- csoport	Ruschieae
Nemzetség	Carruanthus
Faj	Carruanthus ringens

Tudományos név

• Carruanthus ringens (L.) Boom, Succulenta 1959: 142 (1959)
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév (Carruanthus) a dél-afrikai Karoo (Karroo) vidék nevére utal, ahol a nemzetség fajai előfordulnak.
• A ringens fajnév latin eredetű, jelentése „tátongó”, „szélesen nyitott”, amely a levelek jellegzetesen szétálló, nyitott állására utal.

Fotó: Jokhel Csaba

Carruanthus ringens képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

• Mesembryanthemum ringens L.
• Mesembryanthemum caninum Lam.
• Carruanthus caninus (Lam.) Schwantes
• Bergeranthus caninus (Lam.) Schwantes
• Mesembryanthemum vulpinum Haw.
• Tischleria peersii Schwantes

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtásrendszer

Alacsony termetű, évelő, pozsgás félcserje. Rövid, elágazó szárakat fejleszt, amelyek idővel sűrű párnákat vagy kisebb telepeket alkotnak. Kifejlett állapotban általában 10–20 cm magas és akár 40 cm széles telepeket képez.

Levelek

Levelei átellenesen állnak, tövüknél összenőttek, háromélűek, húsosak. Színük szürkészöldtől kékeszöldig változhat. A levelek 4–6 cm hosszúak, lándzsás alakúak, csúcsuk felé fokozatosan szélesednek.

A levélszélek finoman fogazottak, ami megkülönbözteti számos rokon aizoacea fajtól. A levelek gyakran a Faucaria fajokra emlékeztetnek, de azoknál kevésbé erőteljesen fogazottak.

Gyökérzet

Erőteljes, húsos gyökérzetet fejleszt, amely lehetővé teszi a hosszabb száraz időszakok átvészelését.

Generatív test

Virág

Virágai magányosan vagy kevésvirágú bogernyőkben jelennek meg hosszú virágkocsányokon. A virágok 4–5 cm átmérőjűek, élénksárgák, külső szirmaik gyakran narancsos árnyalatúak.

Megjelenésük a pitypang virágaira emlékeztet, de azoknál kevesebb sziromlevéllel rendelkeznek. A virágok napfényben teljesen kinyílnak.

Termés

Termése többrekeszű toktermés, amely nedvesség hatására nyílik fel, így biztosítva a magok eső általi terjedését.

• Magja: Apró, barna színű magokat fejleszt.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Dél-Afrika endemikus faja. Természetes előfordulási területe a Nyugat-Fokföld és Kelet-Fokföld száraz vidékeire korlátozódik. A faj a dél-közép és déli Cape tartományokban őshonos.

Élőhely: Elsősorban sziklás lejtőkön, konglomerátumos és kvarcit eredetű kőzeteken, sekély talajzsebekben fordul elő. Gyakori sziklahasadékokban és árnyékos sziklafalakon, ahol a talaj vízháztartása kedvezőbb a környező félsivatagos területeknél. Élőhelyein gyakran lokálisan tömeges állományokat alkot.

Kultúrában tartás

A faj viszonylag könnyen nevelhető és hosszú életű pozsgás növény.

Laza szerkezetű, kiváló vízáteresztő képességű ásványi talajkeveréket igényel. A semleges vagy enyhén savanyú kémhatású közeg megfelelő számára.

Napos vagy világos fekvésben fejlődik a legszebben. A nyári erős napsütést általában jól tűri, de a legforróbb területeken enyhe árnyékolás előnyös lehet.

Öntözése mérsékelt. A növekedési időszakban rendszeres vízellátást igényel, azonban két öntözés között a talajnak teljesen ki kell száradnia. A téli időszakban az öntözés jelentősen csökkentendő.

Szárazon tartva rövid ideig az enyhe fagyokat is elviseli, körülbelül −2 °C-ig.

Szaporítás

Szaporítása magvetéssel és hajtásdugványozással egyaránt lehetséges.

A magok meleg, világos körülmények között gyorsan csíráznak. A leválasztott hajtások rövid száradási idő után könnyen meggyökeresednek ásványi közegben.

Magvetés

A vetés tavasszal a legeredményesebb. A magokat finom szemcséjű, sterilizált ásványi közeg felszínére kell szórni, majd enyhén lenyomni.

20–25 °C közötti hőmérsékleten és állandó, de nem túlzott nedvesség mellett rendszerint néhány héten belül csíráznak. A fiatal növények fokozatos szellőztetést és bőséges fényt igényelnek.

Egyéb

A faj a kristályvirágfélék (Aizoaceae) családjának egyik legismertebb dísznövénye, amelyet gyakran „tigrisállkapocs” jellegű levelei miatt termesztenek. A növény elnyerte a brit Királyi Kertészeti Társaság (RHS) Award of Garden Merit elismerését.

A nemzetség mindössze két elfogadott fajból áll:

• Carruanthus ringens
• Carruanthus peersii

Szerzők és forrás

• A szöveg összeállítása a Kew POWO, LLIFLE, World of Succulents és egyéb botanikai adatbázisok alapján történt.

Forrás

• Plants of the World Online (Kew Science) :contentReference
• LLIFLE Encyclopedia of Succulents
• World of Succulents