Kategória:Carruanthus

Carruanthus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Aizoaceae
Alcsalád	Ruschioideae
Nemzetség- csoport	Ruschieae
Nemzetség	Carruanthus

• A nemzetségnév, a Carruanthus, egy mesterségesen képzett szóösszetétel. Az előtag a dél-afrikai Karoo (historikusan Carru) félsivatagi régió nevéből származik, ahol a növények őshonosak, míg az utótag a görög anthos (virág) szóból ered, utalva a terület jellegzetes virágzó szukkulenseire.

• Típustaxon: Carruanthus ringens (L.) Boom [= Carruanthus caninus (Haw.) Schwantes]
• Első leírása: Gustav Schwantes írta le először alnemzetségként (subgenus) a Bergeranthus nemzetségen belül a Z. Sukkulentenkunde 2: 180 (1926) kiadványban.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Gustav Schwantes emelte önálló nemzetségi rangra a Monatsschr. Deutsch. Kakteen-Ges. 1: 106 (1929) lapjain.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Bergeranthus subg. subgenus

Alacsony, tőlevélrózsát képező, évelő pozsgás növények. A szár rendkívül rövid, elágazó, sűrű csoportokat alkotó hajtásrendszert eredményez. A gyökérzet húsos, vaskos főgyökérből és elágazó oldalgyökerekből áll. A levelek húsosak, háromszögletűek vagy ék alakúak, átellenesen állnak, színük szürkészöld vagy sárgászöld, a szélükön és a gerincükön apró, fogazott kiemelkedések vagy puha szálkák láthatók, amelyek némileg a nyitott állkapocsra emlékeztetnek. A kaktuszokra jellemző bordák, szemölcsök, axillák vagy areolák és tövisek (valamint középtövis és peremtövis) ennél a nemzetségnél nincsenek jelen.

A virágzat rövid, elágazó vagy magányos kocsányon ül. A virág hosszú élettartamú, nappal nyíló, átmérője 4-5 cm, fénylő sárga vagy aranysárga színű, a szirmok külső oldala esetenként vöröses árnyalatú.

• Takarólevelek: A lepellevél (sziromlevél) keskeny, szálas, sűrűn, több körben elhelyezkedő párta-szerű struktúrát alkot, a csésze húsos, többnyire 5 tagú.
• Ivarlevelek: A porzószálak számosak, középen sűrű csomót képeznek, a portokok sárgák, a termő alsó állású, a bibeszál rövid, a bibe többágú, sugaras felépítésű.

A termés egy fásodó, sokrekeszű toktermés, amely higroszkópos módon, nedvesség (eső) hatására nyílik meg, szabaddá téve a magokat.

• Magja: A magok aprók, világosbarna vagy sárgásbarna színűek, kerekdedek vagy körte alakúak, felületük finoman szemcsézett.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség fajai endemikusak a Dél-afrikai Köztársaság területén, azon belül is kizárólag a Fokföld keleti és fokozottan a Karoo félsivatagi régió száraz vidékein fordulnak elő.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
• Sziklás, kavicsos síkságokon és kopár domboldalakon élnek, gyakran mészköves vagy palás törmeléktalajon.
• Életmódjukat tekintve tipikus litofiton jellegűek, a kőrésekben, nagyobb sziklák és ritkás cserjék félárnyékában találnak menedéket a tűző nap elől.
• Az élőhelyüket rendkívül alacsony és kiszámíthatatlan csapadékmennyiség jellemzi, a növények a hosszú aszályos időszakokat a pozsgás leveleikben tárolt víz segítségével vészelik át.

A mesemb-gyűjtők körében népszerű, viszonylag könnyen tartható növények. Ásványi anyagokban gazdag, nagyon jó vízáteresztő, durva homokkal és kaviccsal kevert talajt igényelnek. A túlöntözésre a gyökérzet és a tő rothadásával reagálnak. Világos, napos elhelyezést igényelnek, a szép, kompakt növekedés és a rendszeres virágzás csak elegendő fény mellett érhető el. A nyári növekedési időszakban mérsékelt öntözést, télen teljesen száraz és hűvös (körülbelül 5-10 °C) teleltetést igényelnek. Magról és a sűrűbb telepek tőosztásával (sarjak leválasztásával) egyaránt jól szaporíthatók.

A Carruanthus nemzetség tagjai megjelenésükben nagyon hasonlítanak a Bergeranthus és a Faucaria nemzetségek fajaira. A Faucaria-któl leginkább a simább, kevésbé szemölcsös, megnyúltabb és lágyabb fogazatú leveleik, valamint a karcsúbb, hosszabb virágkocsányuk alapján különíthetők el. A Bergeranthus nemzetségtől a levelek jellegzetes ék alakú, fogazott széle és a virágszerkezet finom eltérései különböztetik meg.

A nemzetség az Aizoaceae (kristályvirágfélék) családjába és a Ruschioideae alcsalád Ruschieae tribuszába tartozik. A 2010 utáni filogenetikai és molekuláris kutatások megerősítették a nemzetség monofiletikusságát, és közelebbi rokonságot mutattak ki a Bergeranthus és Cerochlamys kládokkal. Bár korábban a Bergeranthus alnemzetségeként tartották számon, a modern DNS-szekvenciák alapú kladisztikai elemzések független evolúciós vonalként azonosították, támogatva Gustav Schwantes 1929-es morfológiai alapú elkülönítését.

• International Plant Names Index (IPNI)
• Plants of the World Online (POWO)
• Biodiversity Heritage Library (BHL)
• World Flora Online (WFO)