Discocactus ferricola

Discocactus boliviensis subsp. ferricola
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Discocactus ferricola
Rendszertani besorolás
Faj	Discocactus boliviensis subsp. ferricola

Discocactus ferricola
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Cereinae
Nemzetség	Discocactus
Faj	Discocactus ferricola

Tudományos név

Discocactus ferricola Buining & Brederoo in Kakteen And. Sukk. 26(1): 2. 1975 sec. Kiesling & al. 2014
elfogadott, érvényes név
Discocactus boliviensis subsp. ferricola (Buining & Brederoo) Guiggi in Cactology 5 (Suppl. 8): 2. 2020
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a görög δίσκος (diskos, „korong”) és κάκτος (kaktos, „tövises növény”) szavakból ered, utalva a növények lapított, korongszerű alakjára.
A ferricola fajnév a latin ferrum („vas”) és -cola („lakó”, „valahol élő”) elemekből áll. Jelentése „vaslakó”, illetve „vasban gazdag talajon élő”, ami a faj vas- és mangánércben gazdag sziklakibúvásokon található természetes élőhelyére utal.

Típus

Első leírása: A fajt Albert Frederik Hendrik Buining és Arnold J. Brederoo írta le 1975-ben a Kakteen und andere Sukkulenten folyóirat 26. évfolyamának 1. számában, a 2. oldalon, ábrával.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Albert Frederik Hendrik Buining és Arnold J. Brederoo, 1975.

A(z) Discocactus ferricola szinonimái

≡ Discocactus boliviensis subsp. ferricola

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A Discocactus ferricola magányosan fejlődő, később az oldalhajtások révén csoportokat alkotó, lapított gömb alakú kaktusz. Szára 8–9 cm magas és 20–25 cm átmérőjű lehet. Felszíne sötétzöld, a növekedési időszakban élénkebb zöld árnyalatú, télen pedig vöröses tónust is felvehet. A növény testét spirálisan elrendeződő, erőteljesen kiemelkedő szemölcsök alkotják, amelyek nem szabályos, függőleges bordákba rendeződnek.

Az areolák sűrűn helyezkednek el. A középtövis hiányozhat, de esetenként egy, legfeljebb 2,5 cm hosszú középtövis is kialakulhat. Az 5–8 peremtövis vékony, tűszerű, vörösesbarna, idősebb korban szürkévé válik, hossza 1–5 cm. A tövisek többnyire ívesen a növény teste felé hajlanak.

A kifejlett növény csúcsán jellegzetes, gyapjas és serteszerű képletekkel borított cephalium alakul ki. Ez a fehéres gyapjúból és hosszú, sötétszürke, hajlott sertékből álló virágzó zóna akár 7 cm magas és 6,5 cm átmérőjű lehet. A cephalium kialakulása a növény érettségét jelzi.

Gyökérzet

A gyökérzet a szár tövéből eredő, hosszú, elágazó, rostos gyökerekből áll. A gyökerek érzékenyek a tartósan nedves közegre, ezért a növény termesztésekor különösen fontos a jó vízelvezetés.

Discocactus ferricola képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Generatív test

Virág

A virágok a cephaliumból fejlődnek, és meleg nyári éjszakákon nyílnak. Fehérek, csövesek, kellemes, édes illatúak, hosszuk elérheti az 5,5 cm-t. A virágzás éjszakai jellege a lepkék általi beporzással áll összefüggésben.

Takarólevelek: A virágtakaró részletes szerkezetéről, a csésze, a párta, a sziromlevelek és az egyes lepellevelek pontos számáról a felhasznált források nem közölnek adatokat.
Ivarlevelek: A porzószálak, a portokok, a termő, a bibeszál és a bibe részletes morfológiai leírása a felhasznált forrásokban nem szerepel.

Termés

A termés hosszúkás, bunkószerű, zöldes krémszínű vagy fehéres, 3–4 cm hosszú. A termés a kaktuszokra jellemző módon a virágzási zónából fejlődik.

Magja: A magok fényes fekete színűek, széles ovális vagy közel gömbölyded alakúak, felületükön számos apró szemölcsszerű kiemelkedés található. Méretük körülbelül 2–2,5 mm.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A faj Brazília nyugat-középső részén, Mato Grosso do Sul államban, különösen Corumbá környékén, valamint Bolívia keleti részén fordul elő. Elterjedése a Brazília és Bolívia határvidékén található Urucum-hegység térségéhez kötődik.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A faj vas- és mangánércben gazdag, lapos sziklakibúvásokon, úgynevezett laterites felszíneken él, a Cerrado növényzete és erdős területek közötti élőhelyeken. Előfordulási magassága hozzávetőleg 100–250 méter. A térség éghajlatára az esős nyár és a száraz tél jellemző. Helyenként nagyobb csoportokat alkot, és vegetatív szaporodással is terjed. Élőhelyeinek területe korlátozott, ezért a bányászat, a települések terjeszkedése és a természetes felszínek átalakítása komoly veszélyt jelent számára.

Kultúrában tartás

A Discocactus ferricola melegigényes, lassan fejlődő, nehezen nevelhető kaktusz. Saját gyökéren különösen érzékeny a túlöntözésre és a gyökérrothadásra.

Fényigény: Világos, napos helyet igényel, de a nagyon erős délutáni napsütéstől védett elhelyezés is megfelelő lehet.
Hőmérséklet: Saját gyökéren télen legalább 15 °C-os hőmérséklet ajánlott. Oltott növények esetében a forrás körülbelül 8 °C-os minimumot említ. A fagyot nem viseli el.
Öntözés: A növekedési időszakban rendszeres, de körültekintő öntözést igényel. A tartósan nedves talaj a gyenge gyökérzet miatt könnyen rothadást okozhat. Hosszú ideig tartó teljes kiszárítást ugyanakkor szintén nehezen visel.
Talaj: Kiváló vízáteresztő képességű, ásványi összetevőkben gazdag közeg szükséges.
Téli nyugalom: Meleg, száraz és világos teleltetés ajánlott, a hőmérsékletet a növény gyökérzetéhez és oltottságához kell igazítani.
Átültetés: Az átültetést rosszul viseli, és az új közegben lassan gyökeresedik meg. Csak indokolt esetben célszerű átültetni.
Szaporítás: Magvetéssel szaporítható. A fiatal növényeket gyakran megfelelő alanyra oltják, mert saját gyökéren lassan fejlődnek, és könnyen rothadnak.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Discocactus ferricola legfontosabb felismerési bélyege a lapított, 20–25 cm átmérőjű, spirálisan szemölcsös szár, a viszonylag kevés, hosszú és hajlott peremtövis, valamint az idősebb példányok csúcsán kialakuló, fehéres gyapjúval és hosszú, sötét sertékkel borított cephalium.

A Discocactus heptacanthus fajcsoportjához kapcsolják. A D. ferricola jellegzetessége a spirálisan elhelyezkedő, erősen kiemelkedő szemölcsök és a hosszú, szétterülő, tűszerű tövisek együttese.

Taxonómia és filogenetika

A Discocactus ferricola a Cactaceae családba és a Discocactus nemzetségbe tartozik. A nemzetség a Caryophyllales rend tagja.

A Plants of the World Online és a World Flora Online a Discocactus ferricola nevet elfogadott fajként kezeli. Guiggi 2020-ban a Discocactus boliviensis alfajaként is közölte, Discocactus boliviensis subsp. ferricola néven, ezt azonban a POWO homotipikus szinonimaként tartja számon.

A Discocactus nemzetség fajaira jellemző a lapított vagy gömbölyded, magányos vagy csoportos növekedés, a csúcsi cephalium, az abból fejlődő éjszaka nyíló, fehér virágok, valamint a hosszúkás termés. A molekuláris filogenetikai kutatások a kaktuszcsaládon belül a nemzetségek rokonsági viszonyainak és rendszertani határainak felülvizsgálatához is hozzájárultak.

Egyéb

A faj természetes élőhelyének egyik legfontosabb veszélye a vasércbányászat és az urbanizáció. Az előfordulási terület kicsi és több, egymástól elkülönülő sziklakibúvásra korlátozódik. A növényt a helyi közösségek élelmiszerként és hagyományos gyógyászati célokra is felhasználják, továbbá dísznövényként is gyűjtik. A korlátozott elterjedés és az élőhelyek folyamatos átalakulása miatt természetvédelmi szempontból figyelmet érdemel.

Forrás