Brederoo, Arnold J.
| Arnold J. Brederoo | |
|---|---|
| 1917. – 1999. | |
| állampolgárság | holland |
| foglalkozás | kaktuszgyűjtő, kaktuszkutató, szakíró |
| rövidítés | Brederoo |
Bevezetés
Arnold J. Brederoo (1917–1999) holland kaktuszgyűjtő, terepkutató és szakíró, a 20. század második felének egyik ismert európai kaktuszkutatója. Elsősorban a dél-amerikai kaktuszok, különösen a brazil fajok kutatásával foglalkozott. Számos új taxon leírásában vett részt, gyakran A. F. H. Buining mellett. Botanikai szerzői rövidítése: Brederoo.
Életpálya
Arnold J. Brederoo már fiatal korától érdeklődött a természet iránt. A kaktuszok iránti érdeklődése az 1940-es évek közepére már jelentős gyűjtemény kialakulásához vezetett. Feleségével, Tinyvel közösen gondozta gyűjteményét, amelyben kezdetben elsősorban kisebb termetű kaktuszokat tartott.
A kaktuszok iránti érdeklődése később a növények természetes élőhelyeinek kutatásává fejlődött. Dél-amerikai terepútjai során számos kaktuszpopulációt vizsgált és dokumentált. Különösen Brazília kaktuszflórája iránt érdeklődött.
Brederoo aktív tagja volt a holland kaktuszos életnek, és rendszeresen publikált a Succulenta című holland szakfolyóiratban.
Munkássága
Brederoo elsősorban a dél-amerikai kaktuszok terepi kutatásával és rendszertani feldolgozásával vált ismertté.
Kiemelt kutatási területei:
- Melocactus;
- Discocactus;
- Micranthocereus;
- Cactaceae brazíliai képviselői;
- a brazil kaktuszflóra földrajzi és morfológiai változatossága.
Kutatásai során több új taxon leírásában vett részt. Munkásságának egyik legfontosabb együttműködő partnere Albert Frederik Hendrik Buining volt.
Taxonómiai jelentőség
Brederoo neve több jelentős dél-amerikai kaktusz taxon szerzői idézetében szerepel.
Botanikai szerzői rövidítése:
- Brederoo
Buininggel közösen írta le többek között a ma is elfogadott Melocactus conoideus Buining & Brederoo fajt, amely Brazília Bahia és Minas Gerais államaiban honos. A fajt 1973-ban publikálták a Kakteen und andere Sukkulenten szakirodalmában. A taxont a modern adatbázisok jelenleg is elfogadják, és természetvédelmi szempontból kritikusan veszélyeztetett fajnak számít.
Szintén Buininggel közösen írta le a Discocactus boomianus Buining & Brederoo nevet, amelyet a modern rendszertan a Discocactus zehntneri subsp. boomianus kombinációban fogad el. A taxon eredeti leírása 1971-ben jelent meg a Succulenta folyóiratban.
Brederoo más kutatókkal is együttműködött. Brederoo & Broek szerzői idézettel jelent meg például a Discocactus woutersianus neve 1980-ban; ezt a nevet a modern rendszertan a Discocactus horstii szinonimájaként kezeli.
A Micranthocereus nemzetségben is több taxon kapcsolódik a nevéhez, köztük a Buininggel közösen leírt Micranthocereus flaviflorus és Micranthocereus densiflorus.
Publikációk
Brederoo számos cikket közölt holland és nemzetközi kaktuszos szaklapokban. Legfontosabb publikációi közé tartoznak a Buininggel és más kutatókkal közösen megjelent új fajleírások.
Írásai elsősorban a következő szakfolyóiratokban jelentek meg:
- Succulenta;
- Kakteen und andere Sukkulenten;
- Cactus and Succulent Journal.
Munkái különösen a brazil kaktuszok terepi megfigyelése, rendszertana és természetes változatossága szempontjából jelentősek.
Emlékezete
Arnold J. Brederoo a holland kaktuszkutatás egyik fontos alakja volt. Bár nem hivatásos akadémiai botanikusként vált ismertté, terepi tapasztalatai, gyűjtései és rendszertani munkái jelentősen hozzájárultak a dél-amerikai kaktuszflóra megismeréséhez.
Nevét több kaktusz taxon őrzi. A Notocactus brederooianus nevet például kifejezetten Brederoo tiszteletére adták; a taxon jelenleg a Parodia tabularis szinonimája.
Brederoo neve ma is gyakran felbukkan a kaktuszok történeti és rendszertani szakirodalmában, különösen a Melocactus, Discocactus és Micranthocereus nemzetségek esetében.