Buining, Albert Frederik Hendrik
| Albert Frederik Hendrik Buining | |
|---|---|
| 1901 – 1976 | |
| |
| állampolgárság | holland |
| foglalkozás | botanikus, kutató, szakíró |
| rövidítés | Buining |
Bevezetés
Albert Frederik Hendrik Buining (1901 – 1976) nemzetközileg elismert holland botanikus, kaktuszkutató és szakíró, a 20. század egyik legjelentősebb dél-amerikai szukkulens-specialistája. A kaktuszvilágban elsősorban Brazília, Paraguay és Uruguay kaktuszflórájának – különösen a Melocactus és Discocactus nemzetségek – mélyreható morfológiai és taxonómiai feltárásával szerzett elévülhetetlen érdemeket. Számos új taxon leírója, a holland és a nemzetközi kaktuszos szervezetek kulcsfigurája, akinek nevét a rendkívül különleges Uebelmannia nemzetség egyik faja is őrzi.
Életpálya
Groningenben született 1901-ben. Bár a növények és a természet iránti rajongása már kora ifjúságában megmutatkozott, aktív pályafutása során kezdetben egyéb adminisztratív és üzleti területeken dolgozott, miközben magángyűjtőként és amatőr botanikusként folyamatosan képezte magát. Az 1930-as évektől kezdve kapcsolódott be intenzíven a holland pozsgásgyűjtők szakmai életébe, és hamarosan a Holland Kaktusz- és Pozsgáskedvelők Egyesületének (Succulenta) egyik vezető egyéniségévé, majd hosszú időre annak elnökévé vált. Kiváló rendszertani érzéke és a precíz mikroszkópos vizsgálatok iránti elkötelezettsége révén elismert szaktekintéllyé vált, aki szoros kapcsolatot ápolt korának legnagyobb európai botanikusaival, köztük Franz Buxbaum professzorral és Curt Backeberg kutatóval. Életének utolsó évtizedeit teljes egészében a dél-amerikai expedíciók leleteinek feldolgozására fordította. 1976-ban hunyt el.
Munkásság és kutatóutak
Munkásságának legtermékenyebb időszaka az 1960-as és 1970-es évekre esett, amikor több nagyszabású, tudományos célú gyűjtőutat és expedíciót szervezett Dél-Amerikába. Elsősorban Brazília belső, nehezen megközelíthető arid és szemiarid zónáit, Minas Gerais, Bahia, Mato Grosso és Goias államok sziklás szavannáit (campo rupestre), valamint kaatinga vegetációit kutatta, de gyűjtött Paraguay és Uruguay pampáin is. Legfontosabb terepi partnere a Brazíliában élő svájci gyűjtő, Leopold Horst volt, akivel közösen több száz új kaktuszpopulációt fedeztek fel és dokumentáltak (a híres HU-számú gyűjtések). Buining nem csupán a növények gyűjtésével foglalkozott, hanem részletes ökológiai, geológiai és talajtani méréseket is végzett a természetes élőhelyeken.
Taxonómiai jelentőség
Szerzői rövidítése a botanikai nómenklatúrában: Buining. Kiemelkedő nómenklatúrai örökséget hagyott hátra: Leopold Horst közreműködésével szisztematikusan átértékelte és tucatnyi új fajjal gazdagította a dél-amerikai Discocactus, Melocactus és Frailea nemzetségeket. Szintén fontos szerepet játszott az oszlopos kaktuszok (pl. Coleocephalocereus, Micranthocereus) rendszerezésében.
Amikor Karl-Heinz Werner Uebelmann támogatásával felfedezték a kaktuszvilág egyik legrejtélyesebb csoportját, Buining és Donald írták le az Uebelmannia nemzetséget 1967-ben. Munkásságának elismeréseként Walter Rausch osztrák kaktuszkutató róla nevezte el a Parodia buiningii (szinonim nevén Notocactus buiningii) fajt, míg Werner Rauh professzor a lenyűgöző, gyufaszálszerű töviseiről ismert Uebelmannia buiningii faj leírásával tisztelgett emléke előtt.
Publikációk
- Die Gattung Discocactus Pfeiffer – Nem sokkal a halála után, 1980-ban megjelent posztumusz főműve, amely a nemzetség legátfogóbb és legalapvetőbb monográfája.
- Rendszeres szakcikkek és leírások a holland Succulenta, a német Kakteen und andere Sukkulenten (KuaS), valamint az angol és amerikai társasági folyóiratokban, amelyekben bemutatta dél-amerikai felfedezéseit.
Emlékezete
Albert Frederik Hendrik Buining precizitása, monografikus igényű munkái és az általa bevezetett HU (Horst-Buining) mezőszám-rendszer a mai napig a dél-amerikai kaktuszok taxonómiájának és gyűjtésének egyik legstabilabb alapköve. Az általa felfedezett és leírt rendkívül látványos Uebelmannia buiningii és a pampák ritka ékköve, a Parodia buiningii révén neve örökre kitörölhetetlen marad a nemzetközi kaktuszgyűjtő közösség emlékezetéből.