Uebelmannia buiningii
| Uebelmannia buiningii | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Uebelmanniinae |
| Nemzetség | Uebelmannia |
| Faj | Uebelmannia buiningii |
 
| |
Tudományos név
- Uebelmannia buiningii Donald 1968 sec. Zappi & Taylor (2020+)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnevet, az Uebelmannia nevet Werner Uebelmann svájci kaktuszgyűjtő és importőr tiszteletére hozták létre, aki nagymértékben támogatta a brazíliai kaktuszflóra felfedezésére irányuló expedíciókat.
- A faji jelzőt, a buiningii-t, John Donald a neves holland kaktuszkutató és gyűjtő, Albert Frederik Hendrik Buining tiszteletére választotta, aki Leopold Horst társaságában felfedezte ezt a különleges taxont Minas Gerais államban.
Típus
- Típustaxon: Uebelmannia buiningii Donald; Brazília, Minas Gerais, Itamarandiba közelében, kvarcit sziklákon. Gyűjtő: Leopold Horst & Albert Frederik Hendrik Buining (HU 141, U).
- Első leírása: Első alkalommal John Donald írta le fajként a National Cactus and Succulent Journal 24: 3 (1968) folyóiratban.
- Az aktuális nemzetségnevet adta: A fajt eleve az Uebelmannia nemzetségbe sorolva írták le, így újabb nemzetségbe helyezésre nem került sor.
Uebelmannia buiningii képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Magányos, többnyire kisméretű, lapított gömb vagy gömb alakú szár (hajtás), amelynek magassága ritkán haladja meg a 8–10 cm-t, átmérője pedig a 6–8 cm-t; az epidermisz különleges, érdes tapintású, viaszos, színe a matt sötétzöldtől, az olívazöldön át a vörösesbarna vagy sötét bronzszínű árnyalatig változhat. A bordák száma általában 16–18, egyenes lefutásúak, keskenyek és kifejezett szemölcsökre tagolódnak. Az areolák viszonylag kicsik, kerekdedek, egymáshoz meglehetősen közel ülnek a bordák élein, kezdetben kevés krémszínű gyapjú borítja őket. A tövisek finomak, egyenesek, tűszerűek, de merevek; a peremtövisek száma 4 vagy 6, kereszt alakban szétállók, hosszuk 0,5–1,5 cm, színük sárgásbarna, szalmasárga vagy sötétebb barna. A középtövis nem különül el élesen a peremtövisektől, de az areola közepén fejlődő tövisek némileg vaskosabbak, felállók és elérhetik a 2 cm-es hosszúságot. Fotoszintetizáló levél vagy levelek nincsenek. A gyökérzet finoman elágazó, érzékeny és sekély, optimálisan alkalmazkodott a kvarcitkőzetek repedéseiben található minimális szerves hordalék hasznosítására.
Generatív test
Virág
A kicsi, tölcsér alakú virág a hajtás csúcsán, az areolák gyapjából fejlődik, napközben nyílik, hossza mintegy 1,5 cm, átmérője 1,2 cm, színe halványsárga vagy zöldessárga.
- Takarólevelek: A lepellevél (sziromlevél, belső lepellevél, külső lepellevél) keskeny, lándzsás, a kisméretű párta sárgás színben ragyog.
- Ivarlevelek: A porzószálak vékonyak, a portokok sárgák, a termő alsó állású, a bibeszál rövid, a bibe ágai krémszínűek.
Termés
A termés gömbölyded vagy tojásdad alakú, húsos bogyó, amely éretten sárgás, vöröses or sötétvörös színűvé válik.
- Magja: A magok viszonylag nagyok, vese alakúak, felületük fényes fekete vagy sötétbarna, finoman szemcsézett.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj kizárólag Brazília területén, azon belül is Minas Gerais államban, Itamarandiba környékén, egy rendkívül szűk és izolált mikrorégióban honos, endemikus taxon.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Kifejezetten száraz, trópusi hegyvidéki (campo rupestre) környezetben él, ahol nyílt, teljesen kitett kvarcit sziklapadokon és gipsztartalmú, omladékos kőtörmelékeken fordul elő, nagyjából 1000 méteres tengerszint feletti magasságban. Életmódja szerint szigorúan litofiton, a sziklák repedéseiben és a kvarcithomokos mélyedésekben gyökerezik. Élőhelyét az intenzív nappali napsütés, a magas hőmérséklet-ingadozás és az időszakos, éjszakai sűrű ködképződés jellemzi, amely létfontosságú nedvességet biztosít a növény számára a száraz periódusokban.
Kultúrában tartás
A gyűjteményekben az egyik legféltettebb és legnehezebben tartható ritkaság. Teljesen ásványi, mészmentes, kifejezetten savanyú kémhatású, durva kvarczúzalékot, pumicát és kevés tőzeget tartalmazó, tökéletes vízáteresztő aljzatot igényel. Saját gyökéren rendkívül lassan fejlődik, és a legkisebb túlöntözésre vagy pangó vízre is a sekély gyökérzet pusztulásával reagál; emiatt a gyűjtők előszeretettel tartják oltott példányként (alanyként például a Myrtillocactus vagy Echinopsis nemzetség fajait használva). A növekedési időszakban meleg, jól szellőző, nagyon világos, de a tűző naptól némileg védett helyet és magas páratartalmat igényel, az öntözések között hagyva a földet teljesen kiszáradni. Teleltetése kritikus pont: a hőmérséklet télen sem süllyedhet tartósan 15 °C alá, miközben a közeget szinte teljesen szárazon kell tartani, óvva a növényt a gombás fertőzésektől.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Az Uebelmannia buiningii legközelebbi rokona az Uebelmannia pectinifera, amellyel sokáig egy fajként is kezelték. Azonban az Uebelmannia buiningii határozottan elkülöníthető lényegesen kisebb, lapítottabb felépítése, kevesebb számú (16–18, szemben a pectinifera 15–40) bordája, valamint sárgásbarna, szalmasárga, finomabb lefutású tövisrendszere alapján, míg az Uebelmannia pectinifera sötét, csaknem fekete, sűrű fésűs töviseket visel.
Taxonómia és filogenetika
A faj a Cactoideae alcsalád Cereeae tribuszába tartozik. A 2010 utáni molekuláris és filogenetikai DNS-vizsgálatok megerősítették az Uebelmannia nemzetség monofilatikus jellegét és elszigetelt evolúciós helyzetét a kelet-brazíliai kaktuszflórában. Daniela Zappi és Nigel Taylor 2020 utáni modern taxonómiai revízióiban megerősítették a faj önálló státuszát, elvetve az Uebelmannia pectinifera alfajaként vagy változataként történő besorolását, kiemelve a stabil morfológiai különbségeket és az izolált földrajzi elterjedést.