Kategória:Ferocactus

A Ferocactus a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó, a szegfűvirágúak rendjébe (Caryophyllales) sorolt nemzetség. Körülbelül 30–35 elfogadott faja ismert, amelyeket elsősorban Észak- és Közép‑Amerika sivatagos és félsivatagos területein találunk.

A Ferocactus-ok törzse általában hordó vagy oszlop alakú, erős bordákkal (vagy bordázat–tuberkulus rendszerekkel) és sűrű, gyakran nagy tövisekkel borított. A tövisek védelmet nyújtanak a növényevők ellen és segítenek szabályozni a napsugárzás erősségét. Virágaik feltűnőek, általában tölcsér‑ vagy csőalakúak, színük sárga, narancs, piros vagy rózsaszín lehet; a nyílás a törzs tetején történik. Termésük húsos bogyó vagy bogyószerű strukturált, magvakkal; több faj bogyója mérsékelten ehető.

A nemzetség természetes élőhelye Észak‑ és Közép‑Amerika. Főként Mexikó déli és középső részein, valamint az USA délnyugati sivatagos államaiban fordulnak elő. Élőhelyeiken jellemző a száraz, napsütéses klíma, ritka csapadék, köves, homokos vagy kavicsos, laza talaj és jó vízelvezetés.

A Ferocactus fajok kedveltek dísznövényekként: jó vízelvezetésű, laza talajt, sok napfényt és takarékos öntözést igényelnek. Tavasztól nyárig mérsékelt öntözés, télen — különösen hidegebb éghajlaton — száraz tartás ajánlott. Szaporításuk magvetéssel történik, dugványzás ritkán alkalmazott. A túlöntözés gyökér‑ és szárrothadáshoz vezethet.

• Ferocactus glaucescens — kékes‑zöld szár, viszonylag rövid tövisezés, dekoratív „kék hordókaktusz”.
• Ferocactus wislizeni — tipikus hordó alakú törzzsel és sárga vagy piros virágokkal.
• Ferocactus acanthodes — magasra növő, oszlopos, vastag törzsű faj, élénk virágokkal.

A Ferocactus-ok fontos elemei a sivatagi ökoszisztémáknak: víztároló képességük miatt túlélők, tüskéik védik őket a legelő állatoktól. Virágaik nektárforrásként szolgálnak, terméseik pedig a sivatagi állatok táplálékát jelentik. Dísznövényként — mivel látványosak, strapabírók és viszonylag gondozásmentesek — gyakran szerepelnek kaktuszkertben vagy xeriscape‑kertekben.