Tavaresia barklyi

Tudományos név

A nemzetség José Tavares de Macedo (kb. 1850) nevét őrzi, portugál tengerészeti és gyarmatügyi tisztviselőt és műkedvelő botanikust.
A faj Sir Henry Barkly (1815–1898) kormányzóról kapta a nevét, aki Dél-Afrika angol kormányzója volt (1870–1877).

Lágyszárú pozsgás növény, hengeres hajtásokkal, 8–10 cm hosszúak, 15 mm átmérő körüli.
Bordák száma 8–14, mélyzöld színűek, gyakran bíbor árnyalattal.
Bordák éle szemölcsökre tagolt, csúcsukon 3 hegyes, világos tövis található: a középső vízszintesen kifelé áll, a szélsők oldalra hajlanak, 0,5–1 cm hosszúak.

Virágkocsányok 8–13 mm hosszúak, csupaszok, a hajtások tövénél fejlődnek.
Virágok nagyok, csőszerű vagy trombita alakúak, pártacső 80–100 mm hosszú, átmérő 25 mm, cimpák 1,5–2 cm hosszúak, háromszög alakúak, hegyesek.
Alapszín zöldes, halványsárga, krémszínű, vagy hússzínű, külső oldalon sötétvörös pontokkal és vonalkákkal mintázott, belső oldalon bíborvörös vagy gesztenyebarna.
Korona kétsoros, 10 külső koronalebeny alapjuknál összeforrt, fonalszerűen elvékonyodó, 5 belső rövid, egyenes.

V-alakú, hosszúkás tüszők, repítőszőrös magokkal, amelyek az érett tüsző felrepedése után szabadulnak ki.

Földrajzi elterjedés: Dél-Afrika déli részén, Angolában, Botswanában (Hwange, Beitbridge), Dél-Afrikai Köztársaság (Központi és Déli Karoo), Namíbia, Zimbabwe (Limpopo).
Élőhely, éghajlat: Sziklakibúvások, sziklás lejtők, homokos talajú síkságok, teraszpuszták, Portulacaria-puszták, 0–900 m tengerszint felett, részben árnyékos vagy napos helyeken.
Virágzás: november–április.

Könnyen tartható, csoportképző.
Talaj: jól drénezett, homokos kaktuszföld.
Fény: napos, világos hely, félárnyékban is megfelelő.
Öntözés: tavasztól őszig kb. kéthetente, télen 5–10 °C-on szárazon.
Szaporítás: magvetéssel vagy sarjak leválasztásával, hajtásokat árnyékos, száraz helyen pihentetve gyökereztethető.
Kártevők: viaszos gyökérpajzstetvek, gyapjastetvek, fertőzés elleni védelem szükséges.

Hajtások bordaszámában és virágalakjában különbözik a Tavaresia angolense-től.
Természetes hibridizáció előfordul Stapelia fajokkal.
Helyi népi alkalmazás: összezúzott hajtások fájdalomcsillapítóként.