Tavaresia barklyi
Megjelenés
| Tavaresia barklyi | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Asclepiadoideae |
| Nemzetség- csoport |
Ceropegieae |
| Alnemzetség- csoport |
Stapeliinae |
| Nemzetség | Tavaresia |
| Faj | Tavaresia barklyi |
Tudományos név
- Tavaresia barklyi N.E. Braun, 1903
- A tudományos név státusza: érvényes, elfogadott (powo.science.kew.org)
A név eredete, etimológia
- A nemzetség José Tavares de Macedo (kb. 1850) nevét őrzi, portugál tengerészeti és gyarmatügyi tisztviselőt és műkedvelő botanikust.
- A faj Sir Henry Barkly (1815–1898) kormányzóról kapta a nevét, aki Dél-Afrika angol kormányzója volt (1870–1877).
Típuspéldány
- Első leírása: Fl. Trop. Afr. [Oliver et al.] 4(1.3): 494. 1903
Szinonimák
- Decabelone barklyi Dyer, 1875
- Decabelone grandiflora Dinter, 1909
- Tavaresia grandiflora (Dinter) A. Berger, 1910
- Euphorbia antunesii Pax, 1904
- Hoodia senilis H. Jacobsen, 1933

Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
- Lágyszárú pozsgás növény, hengeres hajtásokkal, 8–10 cm hosszúak, 15 mm átmérő körüli.
- Bordák száma 8–14, mélyzöld színűek, gyakran bíbor árnyalattal.
- Bordák éle szemölcsökre tagolt, csúcsukon 3 hegyes, világos tövis található: a középső vízszintesen kifelé áll, a szélsők oldalra hajlanak, 0,5–1 cm hosszúak.
Generatív test
Virág
- Virágkocsányok 8–13 mm hosszúak, csupaszok, a hajtások tövénél fejlődnek.
- Virágok nagyok, csőszerű vagy trombita alakúak, pártacső 80–100 mm hosszú, átmérő 25 mm, cimpák 1,5–2 cm hosszúak, háromszög alakúak, hegyesek.
- Alapszín zöldes, halványsárga, krémszínű, vagy hússzínű, külső oldalon sötétvörös pontokkal és vonalkákkal mintázott, belső oldalon bíborvörös vagy gesztenyebarna.
- Korona kétsoros, 10 külső koronalebeny alapjuknál összeforrt, fonalszerűen elvékonyodó, 5 belső rövid, egyenes.

Termés
- V-alakú, hosszúkás tüszők, repítőszőrös magokkal, amelyek az érett tüsző felrepedése után szabadulnak ki.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Dél-Afrika déli részén, Angolában, Botswanában (Hwange, Beitbridge), Dél-Afrikai Köztársaság (Központi és Déli Karoo), Namíbia, Zimbabwe (Limpopo).
- Élőhely, éghajlat: Sziklakibúvások, sziklás lejtők, homokos talajú síkságok, teraszpuszták, Portulacaria-puszták, 0–900 m tengerszint felett, részben árnyékos vagy napos helyeken.
- Virágzás: november–április.
Kultúrában tartás

- Könnyen tartható, csoportképző.
- Talaj: jól drénezett, homokos kaktuszföld.
- Fény: napos, világos hely, félárnyékban is megfelelő.
- Öntözés: tavasztól őszig kb. kéthetente, télen 5–10 °C-on szárazon.
- Szaporítás: magvetéssel vagy sarjak leválasztásával, hajtásokat árnyékos, száraz helyen pihentetve gyökereztethető.
- Kártevők: viaszos gyökérpajzstetvek, gyapjastetvek, fertőzés elleni védelem szükséges.
Megkülönböztető bélyegek
- Hajtások bordaszámában és virágalakjában különbözik a Tavaresia angolense-től.
- Természetes hibridizáció előfordul Stapelia fajokkal.
- Helyi népi alkalmazás: összezúzott hajtások fájdalomcsillapítóként.
Taxonómia és filogenetika
- Család: Apocynaceae
- Nemzetség: Tavaresia, 3 fajjal (T. angolense, T. barklyi, T. thompsoniorum)
Szerzők
- Szöveg: Háden Péter, Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- powo.science.kew.org
- Pozsgások 428. kártya, Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete