Stapelia engleriana

Stapelia engleriana
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség-; csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-; csoport	Stapeliinae
Nemzetség	Stapelia
Faj	Stapelia engleriana

Tudományos név

Stapelia engleriana Schlechter, 1905
A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetség neve egy holland orvos, Johannes Bodaeus van Stapel (kb. 1602–1636) nevét viseli. A fajnév prof. Heinrich Gustav Adolf Engler (1844–1930) német botanikus nevét őrzi, aki a Berlini Botanikus Kert és Múzeum igazgatója volt.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: (nincs specifikusan megadva)
Első leírása: Botanische Jahrbücher für Systematik, Pflanzengeschichte und Pflanzengeographie 38(1): 49., 1905.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Schlechter, 1905

Szinonimák

Tromotriche engleriana (Schlechter) L. C. Leach

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Lehajló vagy elheverő hajtások, vége felé álló. A négy, ritkábban öt bordájú hajtások hossza 10–25 cm, vastagságuk 14–20 mm. A hajtások oldala sík vagy kissé homorú, élei enyhén fogazottak, teljes felületükön bársonyosan bolyhosak. Színük szürkészöld vagy sötétzöld. Elágazásokkal laza csoportokat képeznek.

Generatív test

Virág

Virágai a hajtás közepe táján vagy attól feljebb fejlődnek, a hajtás egyik oldalán, csoportosan. A virágkocsány 1–1,5 cm hosszú, ritkás szőrű. A pártalebenyek teljesen hátra hajlanak, így a párta kerek, gombszerű, 20–40 mm átmérőjű. Hátoldala bolyhos, belső oldala csupasz, ráncos. Pártacső 6–8 mm hosszú, kívül tompa, belül éles ötszög alakú, 12 mm átmérőjű. A lebenyek 10–16 mm hosszúak, 10–12 mm szélesek, háromszög alakúak, erősen visszahajlanak. Külső koronalebenyek 3–4 mm-esek, széles rombusz alakúak, kissé fogazottak, színük bordósbarna és sárgás. Belső koronalebenyek kétágúak, színük sárga barnásbordó pöttyözéssel, mereven szétállnak és egymással szembe hajlanak, alsók hosszabbak.

Termés

10×1 cm-es ikertüsző, bolyhos felületű, sötétzöld vagy barnás foltokkal világos alapon.
Magja: 5×1,5 mm, hosszúkás ovális, halvány barna.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Dél-Afrika endemikus növénye, Északi Fokföld és Nyugati Fokföld tartományokban, Karoo délnyugati részén, Laingsburg, Beaufort West és Princ Albert között.
Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: 300–1200 méteres tengerszint feletti magasságban, bokrok árnyékában, sziklák és kisebb kövek között, más pozsgás fajokkal együtt (pl. Trichodiadema barbatum, Pleiospilos compactus, Rhinephyllum luteum).

Kultúrában tartás

Különleges alakú és színű virág miatt gyűjteményekben érdekes. Viszonylag könnyen nevelhető, jól fejlődik. Télen 5 °C, de fényt igényel. Ültetőközeg ásványi anyagok keveréke (folyami homok, zeolit, riolit tufa, Seramis, habkő, láva). Májustól szeptember közepéig szabadban, csapadék és erős fény elleni védelemmel, nyáron bőséges öntözés. Ősszel üvegházba, télen fűtött világos pincehelyiségbe, havi mérsékelt öntözéssel, gyapjastetű ellen megelőző permetezéssel.

Egyéb

A koiszan bennszülöttek a hajtásokat étvágycsökkentő hatás miatt fogyasztották.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 694. kártya