Tromotriche choanantha
| Tromotriche choanantha | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Asclepiadoideae |
| Nemzetség- csoport |
Ceropegieae |
| Alnemzetség- csoport |
Stapeliinae |
| Nemzetség | Tromotriche |
| Faj | Tromotriche choanantha |
 
| |
Tudományos név
Tromotriche choanantha (Lavranos & Hall) Bruyns, 1995
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Apocynaceae
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév ógörög szóösszetétel. A tromos- remegés, reszketés, borzongás, rezgés, a thrix, trichos - haj, szőr jelentésű. A név a nemzetség egyes fajainál megfigyelhető vibráló pártaszőrzetre utal. Az ugyancsak ógörög fajnév a növény tölcsér alakú virágát jellemzi (choané - tölcsér, öntőforma; anthos - virág).
Első leírása
Journal of South African Botany 30: 107 1964.
Szinonimái
- Stapelia choanantha Lavranos & H. Hall 1964
- Tridentea choanantha (Lavranos & Hall) L. C. Leach 1978
- Stapelianthus choananthus (Lavranos & Hall) Dyer 1965
- Érvényes név és szinonímák a Tromotriche_choanantha taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
1,5 cm vastag, gyéren elágazó hajtásai általában sziklákról lógnak alá, ritkán pedig részben föld alatt kúsznak a törmelékes talajban. Ilyenkor akár több méteres hosszt is elérhetnek, de általában 10-30 cm-esek. A hajtások színe kékeszöld, barnás foltokkal. Négy élük erősen lekerekített.
- Tromotriche choanantha
-
1. -
2. -
3. -
4. -
5. -
6.
Generatív test
Virág
Virágai egyesével nyílnak, többnyire a hajtás töve közelében, 1 cm-es kocsányon. A párta külső oldala alul rózsaszínű, feljebb és a belső oldalán pedig vöröses vagy bordó. Alakja keskeny harangszerű.
- Csészelevelek: 3,5 mm-esek.
- Pártacső: 1,5 cm hosszú és 1,1 cm átmérőjű.
- Pártacimpák: 6×7 mm-esek, lehetnek felállók, de akár szélesen szétterülők is, néha enyhén görbültek. A belső oldaluk sima felületű, bársonyos fényű.
- Korona: vörösesbarna színű.
- Külső koronalebenyek: 2-3 mm-esek, fel- és szétállók, a belső oldalukon hosszirányú árok látható, a csúcsuk háromágú. A középső ág kisebb és rövidebb a szélsőknél.
- Belső koronalebenyek: 5 mm-esek, a csúcsuk fonalszerű, néha összeérnek a bibe fölött.
- Háti nyúlványok: szarvszerűek, felállók.
Termés
Vékony, két végén tompa véggel elkeskenyedő orsó alakú, 8-10 cm hosszú ikertüsző, mely éretlenül a hajtás színével megegyező, éretten barnássárga.
- Magja: 6-8 mm hosszú, 3-4 mm széles ovális alakúak, amelyeknek széle erősen megvastagodott, befelé hajló. Az erre merőleges, ún. hasi oldala feltűnően kidomborodó. Színük barnás és fénylő.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: A Dél-afrikai Köztársaság Nyugat-Fokföld tartományának területe. Ezen belül a Kis-Karoo területe, a Huis River-hágó magasabban elterülő lejtőin, Calitzdorp és Ladismith települések között. A típus élőhelyét pontosan nem rögzítették.
Élőhely: A növények itt függőleges sziklafalak keskeny párkányain, repedéseiben élnek. Ezek gyér növényzetű vagy majdnem kopár sziklagyepek ritkás törpecserjékkel, pázsitfűfélékkel, más pozsgás életmódú növényekkel, szárazságtűrő mohákkal, zuzmókkal.
Kultúrában tartás
Kultúrában a legtöbb Stapelia-szerű (angolul stapeliad) növényhez hasonlóan kell tartani: tisztán ásványi összetételű, semleges közeli kémhatású ültetőközeg javasolt. Teleltetése minden-képpen fagymentes, lehetőleg inkább 10 °C körüli, világos helyen történjen. Tavasztól őszig lehetőleg szabadban, csapadék elleni végelemmel és részleges árnyékolással neveljük őket. Élőhelyi viszonyainak ismeretében érdemes függesztett cserépbe ültetni. Ennek azonban ellentmond, hogy virágait a hajtás töve közelében hozza, így azok egy felfüggesztett cserép esetén nem biztos, hogy láthatók lesznek.
Szerzők és forrás
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
- Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 818. kártya