Pachypodium bispinosum

Pachypodium bispinosum
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Apocynoideae
Nemzetség-; csoport	Malouetieae
Alnemzetség-csoport	Pachypodiinae
Nemzetség	Pachypodium
Faj	Pachypodium bispinosum

Tudományos név

Pachypodium bispinosum (L.f.) A.DC., Prodr. 8: 424. 1844
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnevet John Lindley alkotta meg a XIX. század elején. Az elnevezés ógörög szóösszetételből származik: „pachys” = vastag, kövér, vaskos, „pous, podos” = láb. A név a növény jellegzetesen megvastagodott, vízraktározó alsó szárára és gyökérnyakára utal, amely gyakran részben a talaj alatt helyezkedik el, és kaudexet képez.
A fajnév latin eredetű („bispinosum”), jelentése „kettős tövisű”. A név a hajtásokon párosával megjelenő tövisekre utal, bár ez a tulajdonság a nemzetség más fajaira is jellemző.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: nem ismert
Első leírása: Prodromus Systematis Naturalis Regni Vegetabilis 8: 424, 1844
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Augustin Pyramus de Candolle, 1844

Szinonimák

Belonites bispinosus (L.f.) E.Mey. in Comm. Pl. Afr. Austr.: 187 (1838)
Echites bispinosus L.f. in Suppl. Pl.: 167 (1782)
Pachypodium glabrum G.Don in Gen. Hist. 4: 77 (1837), nom. illeg. superfl.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Kaudex, gyökérnyak

Lombhullató, caudiciform növekedésű cserje. A megvastagodott, gumószerű, vízraktározó szár és gyökérnyak részben a talaj alatt helyezkedik el. A kaudex legfeljebb 60 cm magas és 20 cm átmérőjű, jelentős víztartalékot képes felhalmozni, amely lehetővé teszi a növény számára a hosszabb száraz időszakok túlélését.

Hajtás, szár

A növény teljes magassága legfeljebb 1,2 m. A vastag alapi részből vékonyabb, húsos, szabálytalanul elágazó hajtások fejlődnek, amelyek gyakran bonsai-szerű megjelenést kölcsönöznek a növénynek. A hajtások kevésbé egyenesek és vastagabbak, mint a közeli rokon fajok esetében.

Levelek

A levelek keskenyek, sötétzöld színűek, kevésbé szőrösek, mint egyes rokon fajoknál. A levélszél jellegzetesen a fonák felé behajlik. A levelek szórtan vagy rövid hajtásokon csoportosan helyezkednek el, és a vegetációs időszakban fejlődnek ki, majd a nyugalmi időszakban lehullanak.

Generatív test

Virág

A virágok az ágak csúcsain csoportosan jelennek meg, általában az új levelekkel egy időben. Átmérőjük és hosszúságuk 15–20 mm. Alakjuk harang alakú, rövid és viszonylag széles virágcsővel.

Színe: lila-rózsaszín különböző árnyalataiban, sötétebb torokkal
Illata: jellegzetesen vaníliaillatú
Párta: 5 lekerekített pártacimpából áll, amelyek teljes kinyíláskor a virágcső felé hajlanak

Élőhelyén a virágzás augusztustól decemberig tart, az északi féltekén, kultúrában általában tavasszal következik be. A faj öntermékeny (autogám), így egyetlen példány is képes magot hozni.

Termés

A termés a növénycsaládra jellemző ikertüsző. A tüszők szarv alakúak, egymással hegyesszöget zárnak be.

Méret: 5–6 (ritkán 7) cm hosszú, 4–9 mm átmérőjű

Színe: éretlenül zöld, éréskor halvány barnásszürke

Felnyílás: hosszanti irányban felreped

Mag: fordított tojásdad alakú, kissé lapított, 5–6 mm hosszú, 2,5–3 mm széles, halványbarna vagy majdnem fehér. A magokon kb. 20–25 mm hosszú, fényes fehér repítőszőrök találhatók, amelyek elősegítik a szél általi terjedést.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Kelet-Fokföld tartomány, Dél-Afrika; elterjedése különösen a Port Elizabeth környéki területekre korlátozódik
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: napos, köves domboldalakon, alacsony hegyeken és sziklás felszíneken fordul elő, 15–600 m tengerszint feletti magasságban, gyakran gneisz, gránit, andezit vagy homokkő repedéseiben gyökerezve. Élőhelyén az éves csapadékmennyiség 400–700 mm, de a víz gyorsan elfolyik, így a növények száraz körülményekhez alkalmazkodtak. A megvastagodott szár és gyökérnyak vízraktározó szerepe kulcsfontosságú a túlélésben.

Kultúrában tartás

Tartása körültekintést igényel, mivel hajlamos a rothadásra, különösen alacsony hőmérsékleten és nedves körülmények között.

Nyáron mérsékelt öntözést igényel, jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag talajban. A talajhoz aprított gránit vagy más durva szemcsés ásványi anyag hozzáadása előnyös.

Télen teljesen szárazon kell tartani. A teleltetés ideális hőmérséklete kb. 4 °C, de rövid ideig elviseli az enyhe fagyot is. Tartós fagypont alatti hőmérséklet azonban károsíthatja.

Szaporítása magvetéssel vagy szárdugványokkal lehetséges, de a legszebb, természetes növekedési formájú példányok magról nevelhetők.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj legközelebbi rokona a Pachypodium succulentum, amelytől elsősorban vastagabb, szabálytalanabbul elágazó hajtásaiban, kisebb virágaiban és kevésbé szőrös leveleiben különbözik. A levelek széle határozottabban visszahajló, a hajtások pedig kompaktabb, bonsai-szerű megjelenésűek.

A két faj elterjedési területe részben átfed, ami az azonosítást megnehezítheti, különösen virágzás hiányában.

Taxonómia és filogenetika

A faj az Apocynaceae család Pachypodium nemzetségébe tartozik, amely Afrika és Madagaszkár száraz területein honos caudiciform és pozsgás növényeket foglal magába. A fajon belül jelentős morfológiai változatosság figyelhető meg, amely elsősorban az élőhelyi adottságokhoz való alkalmazkodással függ össze.

Egyéb

A faj kiváló alkalmazkodóképességgel rendelkezik, és képes vegetációs ciklusát a termesztési körülményekhez igazítani. Ezért az északi féltekén a természetes élőhelyétől eltérő időszakban virágozhat.

Szerzők

Szöveg: Jokhel Csaba, Papp László
Kép: dr. Horváth Sándor

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 843. kártya