Echinocereus dasyacanthus

Echinocereus dasyacanthus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus dasyacanthus

Tudományos név

Echinocereus dasyacanthus Engelm., Mem. Tour N. Mexico: 100. 1848 sec. Sánchez & al. 2018
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög–latin eredetű: echinos = sün, valamint cereus = viaszgyertya, oszlopos alakú növény.
A fajnév ógörög eredetű: dasys = bozontos, sűrű, valamint akantha = tövis. A név a növény sűrű, gyakran gyapjas hatású töviseire utal.

Típuspéldány

Első leírása: Memoir of a Tour to Northern Mexico 100 (1848).
Leírója: George Engelmann.

A(z) Echinocereus dasyacanthus szinonimái

≡ Cereus dasyacanthus, ≡ Echinocereus pectinatus var. dasyacanthus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény rendszerint magányos növekedésű.

A hajtás hengeres, a csúcsa felé kissé keskenyedő. Legfeljebb 35 cm magas és 13 cm átmérőjű. A testet a sűrű tövisek szinte teljesen elfedik.

Bordák

A hajtáson 12–21 borda található, amelyek alacsony szemölcsökből állnak.

Areolák

Az areolák a bordák szemölcseinek csúcsán helyezkednek el, egymáshoz viszonylag közel.

Tövisek

A tövisek színe változatos: sárga, rózsaszínes vagy sötétbarna lehet. A közép- és peremtövisek gyakran nehezen különíthetők el egymástól.

Középtövis: 2–5 vagy több, felálló vagy széttartó állású, 2–25 mm hosszú.
Peremtövis: 12–25 db, 5–15 mm hosszú. A szomszédos areolák tövisei gyakran összeérnek, sűrű borítást képezve.

Generatív test

Virág

A virágok gyakran a hajtás oldalán jelennek meg.

Színük leggyakrabban sárga, de előfordulnak fehéres, narancs vagy rózsaszín árnyalatú virágok is. Átmérőjük 5–15 cm lehet, ezért a faj az Echinocereus nemzetségen belül a nagyvirágú fajok közé tartozik.

Termés

A termés rendszerint gömbölyű, húsos. Színe zöld vagy bíbor. Felszínén könnyen lehulló tövisek találhatók.

Magja: fekete színű, kb. 1–1,2 mm átmérőjű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: az Egyesült Államok délnyugati része és Mexikó északi területei. Az USA-ban Arizona, Új-Mexikó és Texas államokban fordul elő, Mexikóban Sonora, Chihuahua és Coahuila államokban.

Kultúrában tartás

Viszonylag könnyen tartható faj, hasonlóan a legtöbb Echinocereus-hoz. A szokásos kaktuszföldben jól fejlődik, feltéve hogy a talaj nem túl savas kémhatású.

Virágzása azonban nem különösebben bőséges: egy példány rendszerint évente csak egy vagy néhány virágot hoz. Ez különösen feltűnő, mivel a faj az Echinocereus-ok között nagyvirágúnak számít.

A populációk között különösen szép színű változatok is előfordulnak, például narancsos vagy élénk sárga virágú formák.

A hideg teleltetést jól tűri, ezért fűtetlen helyen is sikeresen átteleltethető. A hűvös teleltetés azonban önmagában még nem biztosítja a bőséges virágzást.

Egyéb

Texasban megfigyelték, hogy a faj egyes élőhelyeken együtt fordul elő az Echinocereus russanthus egyik formájával. Virág nélkül a két faj gyakran nehezen különböztethető meg egymástól. Amikor azonban virágba borulnak, a különbség azonnal feltűnő: az Echinocereus dasyacanthus nagy, sárga virágokat hoz, míg az Echinocereus russanthus kisebb, barnás virágokat fejleszt.

Szerzők

Szöveg: Barna János
Kép: Bodor János és Barna János
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 79. kártya