Kategória:Delosperma

Delosperma Nicholas Edward Brown
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Aizoaceae
Alcsalád	Ruschioideae
Nemzetség- csoport	Ruschieae
Nemzetség	Delosperma

• A nemzetségnév a görög delos (δήλος), azaz „látható”, „nyilvánvaló” és a sperma (σπέρμα), azaz „mag” szavak összetételéből származik. Nicholas Edward Brown 1925-ben azért választotta ezt az elnevezést, mert a termés (toktermés) felnyílásakor a magok szabadon láthatóvá válnak, mivel a családon belül sok más nemzetséggel ellentétben itt hiányoznak a magokat elfedő fedőlemezek (tegmen). A névválasztás tehát a taxonómiai elkülönítést segítő morfológiai bélyegre utal.

• Delosperma echinatum (Lamarck) Schwantes;
• Első leírása: Nicholas Edward Brown, The Gardeners’ Chronicle, ser. 3, 78: 412. (1925);
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nicholas Edward Brown, 1925;

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Ectotropis Nicholas Edward Brown
• Corpuscularia Schwantes (részben)

A nemzetség tagjai évelő, többnyire heverő vagy felemelkedő szárral rendelkező törpecserjék vagy pozsgás növények. A hajtás gyakran gazdagon elágazó, néha fásodó tövű. A gyökérzet sok fajnál húsos, raktározó répagyökérré alakult. A levelek keresztben átellenesek, húsosak, keresztmetszetük félhengeres vagy háromszögletű, felületüket gyakran apró víztiszta hólyagszőrök (papillák) borítják, amelyek a növénynek kristályos csillogást kölcsönöznek.

A virágzat magányos vagy álernyős. A virág nappal nyílik, átmérője fajtól függően 1–5 cm közötti.

• Takarólevelek: A csésze általában 5 lepellevélből áll. A párta számos, több körben elhelyezkedő, élénk színű (fehér, sárga, rózsaszín, lila, bíbor) sziromlevélből épül fel.
• Ivarlevelek: Számos porzószál és sárga portokok jellemzik. A termő alsó állású, a bibe rövid, 4–6 ágú bibeszálra tagozódik.

Higrochastikus toktermés, amely nedvesség hatására nyílik fel. A nemzetség fő jellemzője, hogy a terméskamrákban nincsenek zárótestek és hiányoznak a fedőlemezek.

• Magja: Kicsi, sima vagy enyhén szemcsézett felületű, általában barna színű.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség súlypontja Dél-Afrika (főként a Fokföld), de előfordulnak fajai Namíbia, Botswana, Zimbabwe, Etiópia, Eritrea, Jemen, sőt Szaúd-Arábia területén is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
  • Főleg hegyvidéki és sziklás területeken élnek.
  • Számos fajuk kifejezetten jó fagytűrő, magashegyi körülményekhez alkalmazkodott.
  • Gyakran litofiton életmódot folytatnak sziklahasadékokban.

A Delosperma fajok népszerű sziklakerti növények, különösen a fagytűrő típusok (pl. Delosperma cooperi). Jó vízelvezetésű talajt és teljes napfényt igényelnek. Túlzott téli nedvességre érzékenyek, ilyenkor a gyökér könnyen rothadásnak indul. Szaporításuk magról vagy hajtásdugvánnyal egyszerű.

Hasonlítanak a Lampranthus nemzetségre, de a Delosperma terméseiben nincsenek fedőlemezek a magok felett. A kristályos papillák a levél felületén szintén fontos határozóbélyegek.

A nemzetség a Aizoaceae család egyik legfajgazdagabb csoportja. A klád tagjaira jellemző a CAM-fotoszintézis és a víztároló szövetek jelenléte mind a levél, mind a szár vagy a gyökér struktúrájában.

A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok megerősítették, hogy a nemzetség ebben a formájában parafiletikus lehet. A kutatások alapján több fajt (pl. a Corpuscularia vagy Mestoklema nemzetségekkel való kapcsolatot) újraértékeltek. A filogenetikai fák alapján a Delosperma közeli rokonságban áll a Drosanthemum nemzetséggel.

• International Plant Names Index (IPNI)
• Plants of the World Online (POWO)
• Caryophyllales.org
• Llifle Encyclopedia of Succulents
• South African National Biodiversity Institute (SANBI)