Kategória:Periplocoideae
| Periplocoideae | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Periplocoideae |
| Periplocaceae | |
|---|---|
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Periplocoideae | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Periplocaceae |
Tudományos név
- Periplocoideae Endlicher (1838)
elfogadott, érvényes név - Periplocaceae Schlechter (1905)
szinonima név
A név eredete, etimológia
- Az alcsalád neve a típusnemzetség, a Periploca nevéből származik. A nemzetségnév a görög periploke szóból ered, amelynek jelentése „körülfonás” vagy „összefonódás” (a peri – körül, és a plekein – fonni szavakból). Ez a leíró elnevezés a nemzetségre jellemző kúszó, csavarodó hajtásrendszerre utal, amellyel a növények a támasztékot körbefonják. A taxonómiai rangot ezen a szinten Stephan Endlicher rögzítette 1838-ban. A klasszikus nyelvi források (Liddell–Scott–Jones) és botanikai etimológiai művek (Genaust: Etymologisches Wörterbuch der botanischen Pflanzennamen) egybehangzóan a kúszó életmódot jelölik meg a név alapjaként.
Típus
- Periploca Linnaeus (1753); Európa, Afrika, Ázsia.
- Első leírása: Genera Plantarum 587. (1838)
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Endlicher Stephan, 1838
Periploca képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Periplocaceae
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Az alcsalád tagjai többnyire fásodó szárú kúszónövények (liánok), cserjék, ritkábban lágyszárúak vagy kisebb fák. A hajtás vagy szár gyakran tekergő, egyes xerofita nemzetségeknél kifejezetten pozsgás, szukkulens jellegű. A levelek átellenesek, egyszerűek, épszélűek, de bizonyos taxonoknál (pl. egyes sivatagi fajoknál) apró pikkelyekké redukálódtak, vagy hamar lehullanak. A növények szöveteiben szinte minden esetben fehér tejnedv (latex) kering. A gyökérzet fás, néha raktározó funkciót is ellát.
Generatív test
Virág
A virágzat általában bogernyő vagy fürtös szerkezet. A virág sugaras szimmetriájú, öttagú. Az alcsalád legfőbb megkülönböztető bélyege a virágporszemek elhelyezkedése: a pollen nem alkot tömör pollíniumot, hanem tetrádokban (négyes csoportokban) helyezkedik el egy kanál alakú szállítószerven (translator).
- Takarólevelek: A csésze kicsi, öttagú. A párta forrt, a cimpák a bimbóban csavarodottak (contorta) vagy fedőlegesek. Egy sorban maradjon!
- Ivarlevelek: A porzószálak szabadok vagy csak az alapjuknál nőttek össze. A portokok a bibe fejéhez szorulnak, de nem nőnek hozzá teljesen. A bibe feje domború vagy kúpos. Egy sorban maradjon!
Termés
Iker-tüszőtermés, amely éréskor hosszában nyílik fel.
- Magja: Lapított, csúcsán selymes, fehér szőrüstökkel ellátott, amely a széllel való terjedést segíti.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Főként az Óvilág trópusi és szubtrópusi területein, különösen Afrikában, Madagaszkáron, Ázsiában és Európa mediterrán vidékein honosak.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Nagyon változatos élőhelyeken fordulnak elő, az esőerdőktől a félsivatagokig. Számos fajuk kifejezetten arid környezethez alkalmazkodott.
Kultúrában tartás
A Periploca nemzetség fajait (pl. görögtekercs) dísznövényként ültetik kúszó habitusuk miatt. A szukkulens taxonok (pl. Raphionacme) a gyűjtők körében népszerűek kaudiciform alkatuk miatt. Jó vízelvezetésű talajt és napos fekvést igényelnek.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Periplocoideae alcsalád elkülöníthető a többi Apocynaceae alcsaládtól (különösen az Asclepiadoideae-tól) a porszemek tetrád szerkezete és a fordított kanál alakú pollenszállító készülék alapján.
Szukkulens taxonok
Bár az alcsalád nem minden tagja pozsgás, több nemzetség (pl. Raphionacme, Ectadium, Petopentia) jelentős szukkulenciát mutat. Különösen jellemzőek a hatalmas föld alatti vízraktározó gumóval rendelkező kaudiciform geofitonok. Ezek a növények az alcsalád leginkább szárazságtűrő képviselői.
Taxonómia és filogenetika
Az APG 4 rendszerben az Apocynaceae család része. Molekuláris filogenetikai kutatások megerősítették, hogy a Periplocoideae bazális helyzetű az Asclepiadoideae és Secamonoideae alcsaládokhoz képest, egyfajta evolúciós átmenetet képezve a család egyszerűbb és legösszetettebb virágszerkezetű csoportjai között.
Forrás
- Plants of the World Online (POWO)
- International Plant Names Index (IPNI)
- World Flora Online (WFO)
- Endress, M. E. et al. (2014): An updated classification for Apocynaceae.
- Angiosperm Phylogeny Website (APWeb)
- Wikipedia (EN, DE): Periplocoideae