Eriosyce taltalensis subsp. taltalensis

Eriosyce taltalensis subsp. taltalensis
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Notocacteae
Nemzetség	Eriosyce
Faj	Eriosyce taltalensis
Alfaj	Eriosyce taltalensis subsp. taltalensis

Tudományos név

Eriosyce taltalensis subsp. taltalensis sec. Hunt 2006
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév (Eriosyce) az ógörög „erion” (= gyapjú) és „syké” (= füge, fügefa) szavak összetétele. A nemzetségbe tartozó fajok azon tulajdonságára utal, hogy termésük felületén kisebb-nagyobb mértékben gyapjúszerű szőr fejlődik.
A fajnév taltalensis Chile Taltal városára utal, amelynek közelében a faj élőhelyei találhatók. A város neve a mapuche nyelvből („Thalthal”) származik, jelentése: éji madár.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Chile, Taltal környéke
Első leírása: Cactus and Succulent Journal (Los Angeles) 27: 181. (1955)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Kattermann (1994)

A(z) Eriosyce taltalensis subsp. taltalensis szinonimái

Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magános növény. Hajtása gömbszerű, de enyhén lapított vagy megnyúlt is lehet. Átmérője 3–14 cm. Színe sötétzöld.

Gyökere rövid, kúpos karógyökér.

Szemölcsök

A bordák (8–13 db) kb. 1 cm magasak, szemölcsökre tagoltak. Minden szemölcsön, az areola alatt egy kb. 1 cm magas állszerű dudor található.

Axillák

A virágcső és a magház pikkelyeinek hónaljában fehér, piheszerű gyapjú, valamint fehér vagy barna sörteszőrök fejlődnek.

Areolák

Az areolák besüllyedtek, méretük változó.

Tövisek

Középtövis: 1–4 db, 20–40 mm hosszú
Peremtövis: (6)–12–(24) db, 3–20 mm hosszú

A tövisek szabálytalanul állnak, lehetnek egyenesek vagy erősen hajlottak. Színük sötétbarnától feketéig változik.

Generatív test

Virág

A virágok a fiatal areolákon fejlődnek, keskeny vagy széles tölcséres alakúak, 3–4 cm hosszúak és 2–3 (4) cm szélesek.

Lepellevelek: lándzsásak, színük élénk bíborvöröstől („fuxiavörös”) a rózsaszínen át halványsárgáig változhat
Ivarlevelek: a bibeszál 15–20 mm hosszú, színe krémsárgától mély bíborvörösig terjed; a bibeágak 3–5 mm hosszúak, gyakran összezárva maradnak

Termés

Vöröses, 15–24 mm hosszú és 10–14 mm széles, az alapján nyíló termés.

Magja: 1–1,4 × 0,5–0,7 mm-es, mattfekete vagy feketésbarna

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Chile, Antofagasta régió, Taltal környéke (Sierra Esmeralda)
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: partközeli hegyeken él, néhány tíz métertől néhány száz méteres magasságig. Élőhelye az Atacama-sivatag része, rendkívül száraz, a csapadék szinte kizárólag páralecsapódásból származik. Időszakosan, rendkívüli csapadékos években rövid életű lágyszárú növények (pl. Convolvulaceae) is megjelennek.

Kultúrában tartás

A természetes élőhelyen eső formájában alig kap csapadékot, a nedvességet főként tengeri páralecsapódás biztosítja.

Kultúrában mészmentes, nagyon porózus talajt igényel. Fényigényes faj, jól szellőző környezetben fejlődik a legjobban.

Tavasztól őszig szabadban ajánlott tartani, csapadék elleni védelemmel és enyhe árnyékolással. Virágzása május–júniusban, esetenként júliusban várható.

Télen teljesen szárazon tartandó, az öntözés óvatos újrakezdése március elején javasolt.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az élénk, gyakran „fuxiavörös” virágok, valamint a változatos tövisalak jól elkülönítik a rokon fajoktól.

Élőhelye és megjelenése hasonlóságot mutat az Eriosyce paucicostata taxonnal.

Taxonómia és filogenetika

A faj a Cactaceae családba és az Eriosyce nemzetségbe tartozik.

Kattermann rendszere szerint a Neoporteria fajcsoport Horridocactus alcsoportjába tartozik. A modern (ICSG) rendszertan a Horridocactus csoportba sorolja, az Eriosyce paucicostata fajjal együtt.

Egyéb

Kattermann a faj alá több alfajt és változatot sorolt (pl. subsp. paucicostata, subsp. echinus, var. floccosa, subsp. pilispina), azonban a modern rendszertan ezek egy részét önálló fajként vagy más fajok alfajaként kezeli.

A különböző rendszertani felfogások miatt a kereskedelemben jelentős névhasználati eltérések tapasztalhatók.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 563–564. kártya