Ugrás a tartalomhoz

Echinocereus adustus subsp. adustus

Innen: MKOE wiki
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Echinocereus adustus subsp. adustus

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport Echinocereinae
Nemzetség Echinocereus
Faj Echinocereus adustus subsp. adustus
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Echinocereus adustus subsp. adustus sec. Rischer & Blum 2014
    elfogadott, érvényes név
Fotó: Lukoczki Zoltán
Fotó: Lukoczki Zoltán
Fotó: Szigetvári József

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel: „echinos” = sün, „cereus” = kandeláber, viaszgyertya, gyertyatartó. Az előtag a növény tövises jellegére, az utótag az oszlopszerű alakjára utal.
  • A fajnév latin eredetű: „adustus” = elégett, megperzselt, naptól megbarnult vagy befeketített. A név a taxon sötét, gyakran fekete töviseire utal.

Típuspéldány

  • Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Mexikó, Chihuahua állam, Cusihuiriachic és Sahuirachic környéke, kb. 1900 m tengerszint feletti magasságban
  • Első leírása: Engelm. in Wislizenus: Memoir of a Tour to Northern Mexico 104., 1848.

A(z) Echinocereus adustus subsp. adustus szinonimái

  • = Echinocereus radians, ≡ Cereus adustus var. radians
  • = Echinocereus rufispinus, ≡ Cereus rufispinus, ≡ Cereus pectinatus f. rufispinus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Általában egyhajtású növény. A hajtás alakja lehet lapított gömb, gömb vagy tömzsi oszlop. Magassága legfeljebb kb. 20 cm, átmérője 5–8 cm, ritkán akár 12 cm is lehet. Színe világosabb vagy sötétebb zöld, gyökérzete szálas.

Bordák

11–16 bordája enyhén tagolt, hullámos élű.

Axillák

Az areolák fiatal korban gazdagon gyapjasak, később csupasszá válnak.

Areolák

Az areolák oválisak, kb. 2 mm hosszúak, egymástól 5–7 mm távolságban helyezkednek el.

Tövisek

  • Középtövis: legfeljebb 5 db, de előfordulhat, hogy hiányzik; a legfelső rendszerint rövid, a legalsó a leghosszabb, gyakran 3 cm-nél is hosszabb; egyenesen elálló vagy lehajló; színe sötétbarna vagy majdnem fekete
  • Peremtövis: többnyire 15–23 db, ritkán 30 fölött; a legfelső rövid, az oldalsók hosszabbak, akár 18 mm-ig; alakjuk egyenes vagy kissé hajlott, tű- vagy árszerű; színük fehéres barna csúccsal, de lehetnek teljesen barnák is

Generatív test

Virág

A virág karcsú tölcsér alakú, 3–5 (ritkán 8) cm hosszú és 4–7 cm átmérőjű. A virágcső 2,5–4 (5) cm hosszú, a magház kb. 8 mm-es. A cső és a magház zöld vagy barnás színű, felületüket gyapjas és tövises areolák borítják.

  • Lepellevelek: fordított lándzsa alakúak, hegyes csúcsúak, legfeljebb 3,5 cm hosszúak és 5–7 (10) mm szélesek; színük rózsaszín, sötétebb középcsíkkal; szegélyük ép vagy finoman csipkézett
  • Ivarlevelek: porzószálak fehérek, portokok halványsárgák, bibeszál fehér, bibe fehér vagy halványzöld

Termés

Ovális termése kb. 2 cm hosszú. Felületét gyapjú és sok tövis borítja, amelyek idővel lehullanak. Az érett termések beszáradás után felrepednek.

  • Magja: tojásdad, 1,5–2 mm nagyságú, fekete

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Mexikó – Chihuahua és Durango államok
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: a Nyugati Sierra Madre keleti lejtőin él, 1800–2400 m tengerszint feletti magasságban. Nyílt tölgyesekben és fenyvesekben fordul elő, füves vagy sziklás tisztásokon, viszonylag tápanyagban gazdag talajokon.

Kultúrában tartás

Sűrű, fehéres tövisei gyakran szinte teljesen befedik a hajtást. Virágai méretükben és színükben a nemzetségre jellemzőek. Rendszerint májusban virágzik, és már egy 5–6 cm-es példány is virágzóképes lehet.

Érdekessége, hogy bibéje gyakran fehér, míg az Echinocereus nemzetségben ez a szerv legtöbbször zöld.

Tartása nem különösebben nehéz. Semleges közeli kémhatású, ásványi alapú talajban fejlődik jól. Nyáron napos, jól szellőző helyet igényel. Növekedése alapvetően lassú. Télen száraz és világos helyen teleltethető, akár 0 °C körüli hőmérsékleten is.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az Echinocereus adustus faj másik alfaja az Echinocereus adustus subsp. schwarzii (Lau) N. P. Taylor, amely kisebb termetű és jóval gyérebb tövisezetű. Ez az alfaj Durango államban fordul elő.

Taxonómia és filogenetika

A faj az Echinocereus nemzetség egyik magashegységi élőhelyeken is előforduló tagja. A fajon belül több alfajt különítenek el, amelyek közül az egyik az Echinocereus adustus subsp. schwarzii.

Egyéb

A faj viszonylag lassú növekedésű, de virágai látványosak, ezért gyűjteményekben időnként megtalálható.

Szerzők

  • Kép és szöveg: Lukoczki Zoltán
  • Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások kártyasorozat