Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Periploceae

Innen: MKOE wiki
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Periploceae

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Asterids
Klád Lamiids
Rend Gentianales
Család Apocynaceae
Alcsalád Periplocoideae
Nemzetség-
csoport
Periploceae

Tudományos név

  • Periploceae Bartling (1830)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A tribusz neve a típusnemzetség, a Periploca nevére vezethető vissza. A név a görög periploke szóból származik (peri – körül, plekein – fonni, összefonni), ami a nemzetség fajaira jellemző csavarodó, kúszó növekedési formára utal. A nevet Linné rögzítette 1753-ban, a tribusz szintű nómenklatúrát pedig Friedrich Gottlieb Bartling állította fel 1830-ban. A klasszikus etimológiai szótárak (Liddell–Scott–Jones) és botanikai források (Genaust, Stearn) megerősítik, hogy a kifejezés a hajtások fizikai tulajdonságát, a támaszték körbefonását írja le.

Típus

  • Periploca Linnaeus (1753); Európa, Afrika, Ázsia.
  • Első leírása: Ordines Naturales Plantarum 204. (1830)
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Bartling Friedrich Gottlieb, 1830
Periploca képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Periploceae

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A tribusz képviselői többnyire fásodó szárú kúszócserjék (liánok) vagy felálló cserjék. A hajtás vagy szár hengeres, gyakran tejnedvet tartalmaz. A xerofita fajoknál a szár mérsékelten pozsgás lehet. A levelek átellenesek, egyszerűek, épszélűek, a lemezük gyakran fényes és bőrnemű. Egyes specializált élőhelyeken a levelek redukálódhatnak. A gyökérzet mélyre hatoló, néha vízraktározó gumókat képezhet.

Generatív test

Virág

A virágzat levélhónalji vagy végálló bogernyő, amely kevés vagy sok virágból áll. A virág sugaras szimmetriájú, öttagú, gyakran illatos.

  • Takarólevelek: A csésze kicsi, öttagú. A párta forrt, a cimpái a bimbóban csavarodottak (contorta), a sziromlevél színe gyakran zöldes, barna vagy lila árnyalatú. Egy sorban maradjon!
  • Ivarlevelek: A porzószálak szabadok vagy az alapjuknál forrtak. A portokok a bibe fejéhez simulnak. A pollen tetrádokban helyezkedik el egy kanál alakú szállítószerven (translator). Egy sorban maradjon!

Termés

Iker-tüszőtermés, amely sima felületű, hosszúkás és éréskor hosszában reped fel.

  • Magja: Lapított, barna, egyik végén selymes fehér szőrüstökkel (magüstökkel) ellátott.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Elterjedési területük átfogja Európa déli részét, az Arab-félszigetet, Afrikát és Ázsia mérsékelt és trópusi övezeteit.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Mediterrán bozótosokban (macchia), száraz sztyeppéken és trópusi erdőszéleken fordulnak elő, alkalmazkodva az időszakos szárazsághoz.

Kultúrában tartás

A dísznövényként tartott taxonok, mint a Periploca graeca, napos fekvést és jó vízelvezetésű talajt igényelnek. A kúszó fajok számára erős támrendszer szükséges. A szukkulensebb jellegű fajoknál kerülni kell a túlöntözést.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Periploceae tagjai elkülöníthetők a rokon Asclepiadeae tribusztól a pollen tetrád szerkezete és a portokok felépítése alapján. Virágaik felépítése kevésbé specializált, mint a dögvirágoké.

Szukkulens taxonok

A tribuszba tartozó nemzetségek közül a Periploca egyes fajai és a rokon nemzetségek (pl. korábban idesorolt kaudiciformok) mutatnak szukkulens jelleget. A szukkulencia itt elsősorban a fás szár megvastagodásában vagy a föld alatti raktározó szervekben nyilvánul meg.

Taxonómia és filogenetika

Az APG 4 rendszerben az Apocynaceae család Periplocoideae alcsaládjának típus-tribusza. Molekuláris vizsgálatok alapján az alcsalád bazális helyzetű a család más csoportjaihoz képest. A korábban ide sorolt nemzetségek egy részét a modern kutatások (Endress et al. 2014) alapján finomították, megerősítve a kanál alakú pollenszállító szerkezet (translator) diagnosztikai fontosságát.

Forrás

  • Plants of the World Online (POWO)
  • International Plant Names Index (IPNI)
  • World Flora Online (WFO)
  • Endress, M. E. et al. (2014): An updated classification for Apocynaceae.
  • Bartling, F. G. (1830): Ordines Naturales Plantarum.
  • Wikipedia (EN): Periplocoideae

Alkategóriák

Ez a kategória az alábbi 2 alkategóriával rendelkezik (összesen 2 alkategóriája van).