Maihueniopsis minuta
| Maihueniopsis minuta | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Opuntioideae |
| Nemzetség- csoport |
Pterocacteae |
| Nemzetség | Maihueniopsis |
| Faj | Maihueniopsis minuta |
 
| |
Tudományos név
- Maihueniopsis minuta (Backeb.) R.Kiesling in Darwiniana 25: 204. 1984. Sec. Hunt (2016)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a Maihuenia nemzetségnév és a görög -opsis (hasonló megjelenésű) utótag összetétele, utalva a két taxon felületes morfológiai hasonlóságára (párnás növekedés).
- A faji jelző, a minuta, a latin minutus (kicsi, apró) melléknévből származik, ami a növény rendkívül kisméretű szegmenseire és alacsony, földhöz simuló termetére utal. A nevet eredetileg Curt Backeberg adta a fajnak 1936-ban, hangsúlyozva annak törpe jellegét.
Típus
- Tephrocactus minutus Backeb.; Curt Backeberg, Argentína, Jujuy (Iturbe), 1935.
- Első leírása: Kaktus-ABC: 110, 410. (1936).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Roberto Kiesling 1984.
Maihueniopsis minuta képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Maihueniopsis minuta szinonimái
- ≡ Tephrocactus minutus, ≡ Opuntia minuta, ≡ Opuntia mininuta
- = Tephrocactus mandragora, ≡ Opuntia mandragora, ≡ ?Maihueniopsis mandragora
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Ez a kaktusz az egyik legkisebb képviselője a nemzetségnek. A hajtás tagolt, alacsony párnákat vagy csoportokat alkot, amelyek gyakran a talajszintig visszahúzódnak. A szár szegmensei aprók, 1–2 cm hosszúak, tojásdadok vagy csaknem gömbölydedek, sötétzöld vagy szürkészöld színűek. A levelek mikroszkopikusak, pikkelyszerűek és hamar lehullanak. A gyökérzet rendkívül vaskos, répaszerűen megvastagodott gyökér, amely tápanyag- és vízraktározó funkciót lát el. A szemölcsök alig kiemelkedőek. Az areolák kicsik, fehéres nemezzel borítottak, rajtuk kevés, sárgás glochidium-ok találhatók. A tövisek száma areolánként 0–2, gyakran hiányoznak a legalsó szegmenseken; a tövisek vékonyak, tűszerűek vagy enyhén lapítottak, szürkésfehérek, hosszuk az 1 cm-t ritkán haladja meg.
Generatív test
Virág
A virág magányos, a felső szegmensek csúcsán fejlődik, a növény méretéhez képest viszonylag nagy, tölcsér alakú és sárga színű.
- Takarólevelek: A külső lepellevél zöldes-sárga, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű, élénksárga. Egy sorban maradjon!
- Ivarlevelek: A porzószálak sárgák, a portokok krémszínűek; a termő alsó állású, a bibeszál vaskos, a bibe sárgásfehér. Egy sorban maradjon!
Termés
A termés kicsi, húsos, éretten sárgásbarna bogyó, amely a száradás után a csúcsán kinyílik.
- Magja: A magja parafaszerű arillusszal borított, korong alakú, jellemző az opuntioid kaktuszokra.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj endemikus növénye az Andok magashegyi régióinak, elsősorban Argentína északnyugati részén (Jujuy és Salta tartományok) fordul elő.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Tipikus geofiton kaktusz, amely 3000 és 4000 méter közötti tengerszint feletti magasságban, a puna-régió sziklás, kavicsos talajain él. A szélsőséges hideget és az erős napsugárzást a talajba húzódva és vaskos raktározó gyökereivel vészeli át.
Kultúrában tartás
Kultúrában lassú növekedésű, a túlöntözésre rendkívül érzékeny növény. A vaskos gyökérzet miatt mély, ásványi alapú ültetőközeg javasolt számára. Télen teljesen száraz és hűvös körülményeket igényel a virágzáshoz. A taxonómiai besorolása miatt gyakran Tephrocactus minutus néven található meg a gyűjteményekben.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Maihueniopsis minuta elkülöníthető a Maihueniopsis darwinii fajtól jóval kisebb szegmensei és vékonyabb tövisei alapján. Hasonlít a Maihueniopsis mandragora fajhoz, de annak gyökérzete és szegmensformája eltérő.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni filogenetikai kutatások alapján a faj a Pterocacteae tribusba tartozik. A molekuláris vizsgálatok megerősítették, hogy a nemzetségen belül a kistermetű, északi elterjedésű fajok egy monofiletikus csoportot alkotnak. A taxonómiai revíziók során (De Vos et al., 2025) a korábban a Puna nemzetségbe sorolt fajok rokonságát is igazolták, bár a Maihueniopsis minuta morfológiailag közelebb áll a klasszikus Maihueniopsis típushoz.