Maihueniopsis darwinii
| Maihueniopsis darwinii | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Opuntioideae |
| Nemzetség- csoport |
Pterocacteae |
| Nemzetség | Maihueniopsis |
| Faj | Maihueniopsis darwinii |
 
| |
Tudományos név
- Maihueniopsis darwinii (Hensl.) F.Ritter, Kakteen Südamerika 2: 389. 1980. Sec. Hunt (2016)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a Maihuenia nemzetségnév és a görög -opsis (hasonló) utótag összetétele, utalva a két nemzetség külső megjelenésbeli hasonlóságára.
- A faji jelző, a darwinii, Darwin Charles tiszteletére lett választva, aki 1834-ben, a HMS Beagle útja során fedezte fel és gyűjtötte be a növényt a patagóniai Puerto Deseado közelében. A név latin képzése a gyűjtő vezetéknevének birtokos esete.
Típus
- Opuntia darwinii Hensl.; Darwin Charles, Argentína, Santa Cruz, Puerto Deseado, 1834. január.
- Első leírása: Magazine of Zoology and Botany 1: 466. (1837).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Ritter Friedrich 1980.
Maihueniopsis darwinii képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Maihueniopsis darwinii szinonimái
- ≡ Opuntia darwinii, ≡ Tephrocactus darwinii, ≡ Maihueniopsis darwinii var. darwinii
- = Opuntia platyacantha var. deflexispina, ≡ Opuntia platyacantha f. deflexispina, ≡ Tephrocactus platyacanthus var. deflexispinus
- = Opuntia platyacantha var. monvillei, ≡ Tephrocactus platyacanthus var. monvillei
- = Tephrocactus polyacanthus
- = Opuntia neuquensis, ≡ Tephrocactus neuquensis, ≡ Maihueniopsis neuquensis
- = Tephrocactus platyacanthus var. angustispinus, ≡ Opuntia platyacantha var. angustispina
- = Tephrocactus platyacanthus var. neoplatyacanthus, ≡ Opuntia platyacantha var. neoplatyacantha
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növény alacsony termetű, gyakran a talajba süllyedő vagy párnát alkotó kaktusz. A gyökérzet répaszerűen megvastagodott, vaskos főgyökérrel rendelkezik, amely segíti a túlélést a szélsőségesen száraz élőhelyeken. A föld feletti hajtás tagolt; a szár szegmensei (kladódiumok) tojásdadok vagy csaknem gömbölydedek, sötétzöld vagy barnászöld színűek. A levelek apró, húsos pikkelyek formájában jelennek meg a fiatal hajtásokon, de hamar lehullanak. Az areolák viszonylag nagyok, fehér gyapjúval borítottak, rajtuk számos apró, sárgás glochidium-ok és erős tövisek fejlődnek. A peremtövis és a középtövis nehezen különíthető el; a tövisek száma areolánként 1-3, színük sárgásbarna vagy szürke, alakjuk lapított, rugalmas és igen hegyes.
Generatív test
Virág
A virág a felső szegmensek csúcsán fejlődik, viszonylag nagy a növény méretéhez képest, színe citromsárga vagy aranysárga, elnyílva néha narancsos árnyalatúvá válik.
- Takarólevelek: A külső lepellevél zöldes csíkozású, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű, széles, lekerekített csúcsú. Egy sorban maradjon!
- Ivarlevelek: A porzószálak sárgák, a portokok szintén sárgák; a termő alsó állású, a bibeszál vaskos, a bibe többtagú, krémfehér. Egy sorban maradjon!
Termés
A termés húsos, de éretten kiszáradó, sárgásbarna bogyó, amelynek a teteje besüllyed.
- Magja: A magja nagy, 4-6 mm átmérőjű, parafaszerű, világosbarna arillusszal borított, alakja szabálytalanul kerekded.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Ez a faj a világ legdélebben élő kaktuszai közé tartozik; őshonos Argentína déli részén (Patagónia, Santa Cruz és Chubut tartományok) és Chile szomszédos területein.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Rendkívül száraz, szeles, köves pusztákon él a tengerszinttől egészen 1000 méter magasságig. Jellemzően geofiton életmódot folytat, a hideg teleket és az erős szeleket a talajba húzódva és párnaszerű növekedéssel vészeli át.
Kultúrában tartás
Kultúrában lassú növekedésű faj. A geofiton jelleg miatt mély edényt és nagyon jó vízáteresztő, kavicsos-homokos talajt igényel. A téli hónapokban teljes szárazságot és hideget (akár fagyot is) igényel a virágzáshoz. A túlöntözésre a vaskos gyökérzet rendkívül érzékeny.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Könnyen összetéveszthető a Maihueniopsis ovata fajjal, de a Maihueniopsis darwinii szegmensei, kladódiumai nagyobbak és tövisei lapítottabbak. Hasonlít még egyes Pterocactus fajokra a répaszerű gyökér miatt, de azok virága és szárnyas magja jól megkülönbözteti őket.
Taxonómia és filogenetika
A legfrissebb nukleáris génszekvenáláson alapuló kutatások (De Vos et al., 2025) megerősítették, hogy a Maihueniopsis a Pterocacteae tribus tagja az Opuntioideae alcsaládon belül. A filogenetikai adatok szerint a nemzetség határai a közelmúltban tisztázódtak; a korábban ide sorolt taxonok egy része (pl. a Puna szekció) beolvadt, míg mások (pl. Airampoa) kikerültek. A Maihueniopsis darwinii a nemzetség típusfajához közeli kládba tartozik, amely Patagónia hidegtűrő opuntioidjait foglalja magában.