Pachypodium bispinosum

Pachypodium bispinosum
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Apocynoideae
Nemzetség- csoport	Malouetieae
Alnemzetség-csoport	Pachypodiinae
Nemzetség	Pachypodium
Faj	Pachypodium bispinosum

Tudományos név

• Pachypodium bispinosum (L.f.) A.DC., Prodr. 8: 424. 1844
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnevet John Lindley alkotta meg a XIX. század elején. Az elnevezés ógörög szóösszetételből származik: „pachys” = vastag, kövér, vaskos, „pous, podos” = láb. A név a növény jellegzetesen megvastagodott, vízraktározó alsó szárára és gyökérnyakára utal, amely gyakran részben a talaj alatt helyezkedik el, és kaudexet képez.
• A fajnév latin eredetű („bispinosum”), jelentése „kettős tövisű”. A név a hajtásokon párosával megjelenő tövisekre utal, bár ez a tulajdonság a nemzetség más fajaira is jellemző.

Típuspéldány

Fotó: Dr. Horváth Sándor

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: nem ismert
• Első leírása: Prodromus Systematis Naturalis Regni Vegetabilis 8: 424, 1844
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Augustin Pyramus de Candolle, 1844

Szinonimák

• Belonites bispinosus (L.f.) E.Mey. in Comm. Pl. Afr. Austr.: 187 (1838)
• Echites bispinosus L.f. in Suppl. Pl.: 167 (1782)
• Pachypodium glabrum G.Don in Gen. Hist. 4: 77 (1837), nom. illeg. superfl.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Fotó: Dr. Horváth Sándor

Kaudex, gyökérnyak

Lombhullató, caudiciform növekedésű cserje. A megvastagodott, gumószerű, vízraktározó szár és gyökérnyak részben a talaj alatt helyezkedik el. A kaudex legfeljebb 60 cm magas és 20 cm átmérőjű, jelentős víztartalékot képes felhalmozni, amely lehetővé teszi a növény számára a hosszabb száraz időszakok túlélését.

Hajtás, szár

A növény teljes magassága legfeljebb 1,2 m. A vastag alapi részből vékonyabb, húsos, szabálytalanul elágazó hajtások fejlődnek, amelyek gyakran bonsai-szerű megjelenést kölcsönöznek a növénynek. A hajtások kevésbé egyenesek és vastagabbak, mint a közeli rokon fajok esetében.

Fotó: Dr. Horváth Sándor

Levelek

A levelek keskenyek, sötétzöld színűek, kevésbé szőrösek, mint egyes rokon fajoknál. A levélszél jellegzetesen a fonák felé behajlik. A levelek szórtan vagy rövid hajtásokon csoportosan helyezkednek el, és a vegetációs időszakban fejlődnek ki, majd a nyugalmi időszakban lehullanak.

Generatív test

Virág

A virágok az ágak csúcsain csoportosan jelennek meg, általában az új levelekkel egy időben. Átmérőjük és hosszúságuk 15–20 mm. Alakjuk harang alakú, rövid és viszonylag széles virágcsővel.

• Színe: lila-rózsaszín különböző árnyalataiban, sötétebb torokkal
• Illata: jellegzetesen vaníliaillatú
• Párta: 5 lekerekített pártacimpából áll, amelyek teljes kinyíláskor a virágcső felé hajlanak

Élőhelyén a virágzás augusztustól decemberig tart, az északi féltekén, kultúrában általában tavasszal következik be. A faj öntermékeny (autogám), így egyetlen példány is képes magot hozni.

Termés

A termés a növénycsaládra jellemző ikertüsző. A tüszők szarv alakúak, egymással hegyesszöget zárnak be.

• Méret: 5–6 (ritkán 7) cm hosszú, 4–9 mm átmérőjű

• Színe: éretlenül zöld, éréskor halvány barnásszürke

• Felnyílás: hosszanti irányban felreped

• Mag: fordított tojásdad alakú, kissé lapított, 5–6 mm hosszú, 2,5–3 mm széles, halványbarna vagy majdnem fehér. A magokon kb. 20–25 mm hosszú, fényes fehér repítőszőrök találhatók, amelyek elősegítik a szél általi terjedést.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Kelet-Fokföld tartomány, Dél-Afrika; elterjedése különösen a Port Elizabeth környéki területekre korlátozódik
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: napos, köves domboldalakon, alacsony hegyeken és sziklás felszíneken fordul elő, 15–600 m tengerszint feletti magasságban, gyakran gneisz, gránit, andezit vagy homokkő repedéseiben gyökerezve. Élőhelyén az éves csapadékmennyiség 400–700 mm, de a víz gyorsan elfolyik, így a növények száraz körülményekhez alkalmazkodtak. A megvastagodott szár és gyökérnyak vízraktározó szerepe kulcsfontosságú a túlélésben.

Kultúrában tartás

Tartása körültekintést igényel, mivel hajlamos a rothadásra, különösen alacsony hőmérsékleten és nedves körülmények között.

Nyáron mérsékelt öntözést igényel, jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag talajban. A talajhoz aprított gránit vagy más durva szemcsés ásványi anyag hozzáadása előnyös.

Télen teljesen szárazon kell tartani. A teleltetés ideális hőmérséklete kb. 4 °C, de rövid ideig elviseli az enyhe fagyot is. Tartós fagypont alatti hőmérséklet azonban károsíthatja.

Szaporítása magvetéssel vagy szárdugványokkal lehetséges, de a legszebb, természetes növekedési formájú példányok magról nevelhetők.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj legközelebbi rokona a Pachypodium succulentum, amelytől elsősorban vastagabb, szabálytalanabbul elágazó hajtásaiban, kisebb virágaiban és kevésbé szőrös leveleiben különbözik. A levelek széle határozottabban visszahajló, a hajtások pedig kompaktabb, bonsai-szerű megjelenésűek.

A két faj elterjedési területe részben átfed, ami az azonosítást megnehezítheti, különösen virágzás hiányában.

Taxonómia és filogenetika

A faj az Apocynaceae család Pachypodium nemzetségébe tartozik, amely Afrika és Madagaszkár száraz területein honos caudiciform és pozsgás növényeket foglal magába. A fajon belül jelentős morfológiai változatosság figyelhető meg, amely elsősorban az élőhelyi adottságokhoz való alkalmazkodással függ össze.

Egyéb

A faj kiváló alkalmazkodóképességgel rendelkezik, és képes vegetációs ciklusát a termesztési körülményekhez igazítani. Ezért az északi féltekén a természetes élőhelyétől eltérő időszakban virágozhat.

Szerzők

• Szöveg: Jokhel Csaba, Papp László
• Kép: dr. Horváth Sándor

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 843. kártya