Pachypodium lamerei
| Pachypodium lamerei | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Apocynoideae |
| Nemzetség- csoport |
Malouetieae |
| Alnemzetség-csoport | Pachypodiinae |
| Nemzetség | Pachypodium |
| Faj | Pachypodium lamerei |
 
| |
Tudományos név
- Pachypodium lamerei Drake, Bull. Mus. Hist. Nat. (Paris) 5: 308. 1899
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnevet John Lindley alkotta meg a XIX. század elején. Az elnevezés az ógörög „pachys” = vastag, vaskos és „pous, podos” = láb szavakból ered, és a növény megvastagodott, vízraktározó alsó szárára és gyökérnyakára utal, amely gyakran részben a talaj alatt helyezkedik el. Ezeket a növényeket kaudexes vagy caudiciform pozsgásoknak nevezzük.
- A fajt Emmanuel Drake del Castillo írta le 1899-ben. A fajnév a francia Lamére vámhivatalnok nevét őrzi, aki Madagaszkáron, Fort Dauphin környékén megtalálta és eljuttatta az első példányokat a leíró számára.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Madagaszkár, Fort Dauphin környéke, 1899 körül
- Első leírása: Bulletin du Muséum d'Histoire Naturelle, Paris 5: 308, 1899
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Drake, 1899
Szinonimák
- Pachypodium rutenbergianum f. lamerei (Drake) Poiss. in Bull. Acad. Malgache, ns, 6: 162 (1924)
- Pachypodium champenoisianum Boiteau in Bull. Trimestriel Acad. Malgache, n.s., 24: 82 (1942)
- Pachypodium lamerei var. ramosum (Costantin & Bois) Pichon in Mém. Inst. Sci. Madagascar, Sér. B, Biol. Vég. 2: 113 (1949)
- Pachypodium ramosum Costantin & Bois in Ann. Sci. Nat., Bot., sér. 9, 6: 316 (1907)
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Kaudex, törzs
Erős növekedésű, caudiciform, faszerű pozsgás növény. A törzs vastag, vízraktározó alapszövetet tartalmaz, amely a növény számára lehetővé teszi a hosszabb száraz időszakok átvészelését. A törzs alsó része idővel megvastagodik és jellegzetesen palack alakúvá válhat.
Kultúrában általában 1–2 m magasra nő, természetes élőhelyén azonban elérheti a 6 m magasságot és a 2 m törzsátmérőt is. A törzs felületén az idősebb részek ezüstös-szürkésbarnák, míg a fiatalabb részek zöldek és fotoszintézisre képesek.
Hajtás, elágazás
A növény fiatal korban rendszerint egyetlen, el nem ágazó törzset fejleszt. Az első virágzás után azonban elágazás következhet be, és több korona alakulhat ki. Az elágazás természetes körülmények között ritka, kultúrában még ritkább.
Levelek
A levelek a hajtáscsúcs közelében sűrű levélüstököt alkotnak, amely pálmaszerű megjelenést kölcsönöz a növénynek.
- Méret: 20–40 cm hosszú, 3–10 cm széles
- Szín: fényes élénkzöld vagy sötétzöld, fonákja világosabb
- Alak: keskeny, lándzsás, bőrszerű
- Elhelyezkedés: spirálisan rendeződve, a hajtáscsúcson csoportosan
A levelek idővel, különösen a nyugalmi időszakban, fokozatosan lehullanak, és csak a hajtáscsúcs közelében maradnak meg.
Generatív test
Virág
A virágok a levelek tövében, csoportosan fejlődnek, tölcsér vagy trombita alakúak.
- Átmérő: 6–11 cm
- Színe: krémfehér, sárga torokkal
- Illata: kellemes illatú
Természetes élőhelyén tavasszal és nyáron virágzik. Kultúrában csak idős, megfelelő méretű példányokon és kedvező körülmények között jelennek meg a virágok.
Termés
A termés ikertüsző, amely a családra jellemző.
- Méret: (8)10–15(20) cm hosszú, 2–3 cm átmérőjű
- Alak: banán alakú, hosszúkás
- Színe: éretlenül zöld, éretten barnásszürke
Felrepedés után a magok kiszabadulnak.
- Mag: 8–10 mm hosszú, 4–5 mm széles, lapított, világos barnásszürke vagy majdnem fehér, 20–40 mm hosszú fehér repítőszőrökkel, amelyek a szél általi terjedést segítik.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Madagaszkár déli és nyugati része
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: száraz, félsivatagi és ritkás erdős területeken fordul elő, homokos, köves, gyakran mészkő-, homokkő- vagy gneiszalapú talajokon, a tengerszinttől 850 m magasságig. Gyakran más szárazságtűrő pozsgás fajokkal együtt fordul elő.
Kultúrában tartás
Kedvelt és viszonylag könnyen tartható dísznövény, amely jól alkalmazkodik a szobai körülményekhez.
Világos, meleg helyet igényel, de a hirtelen, erős napsugárzást kerülni kell. A tenyészidőszakban mérsékelt öntözést igényel, a talaj legyen jó vízáteresztő képességű. Két öntözés között a talaj részben kiszáradhat, de a tartós kiszáradást kerülni kell.
Télen 15–20 °C hőmérsékleten tartható, mérsékelt öntözés mellett. A levelek részleges vagy teljes lehullása természetes jelenség lehet.
Szaporítása magvetéssel vagy sarjak leválasztásával lehetséges. Gyors növekedésű faj, megfelelő gondozás mellett 10 év alatt elérheti az 1 m magasságot.
Tejnedve mérgező.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A faj jellegzetes, magas, oszlopszerű törzsével és a hajtáscsúcson elhelyezkedő levélüstökével könnyen felismerhető. Hasonló faj a Pachypodium rutenbergianum, amely azonban erőteljesebben elágazik és eltérő habitusú.
Taxonómia és filogenetika
A faj az Apocynaceae család Pachypodium nemzetségébe tartozik. A nemzetség Afrika és Madagaszkár száraz területeinek jellegzetes caudiciform és törzsszukkulens növényeit foglalja magába. Közeli rokonságban áll más Madagaszkáron honos Pachypodium fajokkal.
Egyéb
A faj közismert dísznövény, gyakran „madagaszkári pálma” néven említik, bár rendszertanilag nem áll rokonságban a pálmákkal. A Pachypodium fajok a meténgfélék családjába tartoznak, és rokonságot mutatnak például a leanderrel.
Szerzők
- Szöveg: Kiss Csaba
- Kép: Rigerszki Zoltán,
- Lektorálta és kiegészítette: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 844–845. kártya