Brasiliopuntia schulzii
| Brasiliopuntia schulzii | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Opuntioideae |
| Nemzetség- csoport |
Opuntieae |
| Nemzetség | Brasiliopuntia |
| Faj | Brasiliopuntia schulzii |
 
| |
Tudományos név
- Brasiliopuntia schulzii (A.Cast. & Lelong) Backeb. (1958)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, 'Brasiliopuntia', a növény elsődleges származási helyére, Brazília országára, valamint az Opuntia nemzetségnévre utal (mely utóbbi a görög Opusz város nevéből ered).
- A faji jelzőt, a schulzii-t, Castellanos Alberto és Lelong Helga Alberta adták a taxonnak Schulz August Gustavo (1899–1992) tiszteletére, aki neves argentin botanikus és gyűjtő volt, különösen Chaco flórájának kutatójaként ismert.
Típus
- Opuntia schulzii A.Cast. & Lelong; Schulz August Gustavo #885, Argentína, Chaco, Colonia Benítez, 1935 (BA).
- Első leírása: Lilloa 10: 397, t. 1. (1944).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Backeberg Curt 1958.
Brasiliopuntia schulzii képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Brasiliopuntia schulzii szinonimái
- ≡ Opuntia schulzii
- = Opuntia argentina, ≡ Brasiliopuntia argentina
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A Brasiliopuntia schulzii fatermetű kaktusz, amely eredeti élőhelyén tekintélyes magasságot érhet el. A nemzetségre jellemzően a kifejlett növény jól elkülöníthető központi, hengeres, fásodó szárral (törzzsel) rendelkezik, amelyből oldalirányban ágaznak ki a szegmensekre tagolt hajtások. A hajtás dimorfizmust mutat: az alapvázat adó ágak hengeresek, míg a terminális (végső) szegmensek erősen lapítottak, vékonyak, levélszerűek és elliptikus vagy hosszúkás-tojásdad alakúak. A sötétzöld szegmenseken elhelyezkedő areolák kicsik, szürkés nemezzel és barna glochidium-ok csoportjaival borítottak. A tövisek száma és hossza változó; a törzs areoláiból gyakran erősebb, szürkésbarna tövisek fejlődnek, míg a lapított szegmenseken a tövisek hiányozhatnak vagy csak 1-2 darab fejlődik. A levelek aprók, hengeresek, de csak a legfiatalabb hajtásokon láthatók és hamar lehullanak. A gyökérzet jól fejlett, fásodó főgyökérrel.
Generatív test
Virág
A virág magányosan fejlődik a lapított szegmensek szélei mentén, színe élénksárga.
- Takarólevelek: A külső lepellevél húsos, zöldes-sárga árnyalatú, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű, sárga, visszahajló szélű. Egy sorban maradjon!
- Ivarlevelek: A porzószálak sárgák, a porzók az alapjuknál (tövüknél) finom, apró szőrökkel rendelkeznek, a portokok krémszínűek; a termő alsó állású, a bibeszál vastag, a bibe fehéres. Egy sorban maradjon!
Termés
A termés lédús bogyó, amely éretten sárgás-narancssárga vagy vöröses.
- Magja: A magja viszonylag nagy, kemény, gyapjas felszínű arillusz borítja.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Természetes elterjedési területe elsősorban Argentína északi részére (Chaco, Formosa, Corrientes tartományok) és Paraguay déli területeire korlátozódik.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Szubtrópusi erdőkben, erdőszéleken és bozótosokban fordul elő. Jellemzően a párásabb, félárnyékos környezetet kedveli, ahol más fafajokkal alkot társulást.
Kultúrában tartás
Gyűjteményekben viszonylag ritka, mivel nagy helyigényű. A fagyokra érzékeny, minimum 10 °C körüli teleltetést igényel. A növekedési időszakban rendszeres öntözést és tápanyagutánpótlást igényel, de a pangó vizet nem tűri. Szaporítása hajtásdugványokkal lehetséges.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Nagyon hasonlít a Brasiliopuntia brasiliensis alapfajra, amelytől egyes szerzők szerint elterjedési területe (délre tolódott Chaco-régió) és a lapított szegmensek alakja, valamint a tövisek elrendezése alapján különíthető el. A modern rendszertanban gyakran ez utóbbi faj alfajaként vagy szinonimájaként kezelik.
Taxonómia és filogenetika
A legfrissebb nukleáris génszekvenáláson alapuló kutatások (De Vos et al., 2025) a Brasiliopuntia schulzii-t a Brasiliopuntia nemzetségen belül pozícionálják, amely szoros filogenetikai kapcsolatot mutat a Tacinga nemzetséggel. Ezt a közeli rokonságot a DNS-adatok mellett a porzószálak alapjánál található szőrözöttség (szünapomorfia) is alátámasztja. A taxonómiai státusza vitatott: egyes szerzők önálló fajként tartják számon, mások a szélesebb elterjedésű Brasiliopuntia brasiliensis regionális változatának tekintik.