Coryphantha pallida

Coryphantha pallida
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Coryphantha
Faj	Coryphantha pallida

Tudományos név

• Coryphantha pallida Britton & Rose, Cactaceae 4: 40–41, f. 38. 1923. Sec. Guzmán Cruz & al. (2003)
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév ógörög szóösszetétel, „koryphe” — csúcs, tető, „anthos” - virág, ez szabad magyar fordításban annyit jelent, hogy tetején (csúcsán) virágzó.
• A fajneve, a latin „pallidus” — fakó, sápadt kifejezésből származik, mellyel a növényt leíró két kaktuszbotanikus a taxonra annyira jellemző fakó vagy halványsárga virág színére utalt, de a pozsgás szár színét is illethették ilyen jelzővel.

Coryphantha pallida képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Coryphantha pallida szinonimái

• = Mammillaria heteracantha
• = Mammillaria loricata, ≡ Cactus loricatus
• = Coryphantha loricata
• = Echinocactus loricatus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény hajtása magános (viszont saját magoncai által körülvéve kisebb csoportot alkothat), félgömb, vagy gömb alakú, 7-9 cm átmérőjű és 4-6 (10) cm magas, tompa fakózöld, csúcsa kissé benyomott, erősen gyapjas. Lapított kúp alakú, szorosan álló dudorainak (szemölcseinek) spirálaránya 8:13, vagy 13:21, az alapjuknál 14-17 mm szélesek és 6-8 mm magasak, felső oldalaik 6-6 mm hosszúak, míg alsó részeik 13-16 mmesek.

Az axillák erősen gyapjasak, kerek areolái 2 mm átmérőjűek, amennyiben középtövist nevel, kissé ovális alakúra torzulnak, 3x1,5 mm-esek lehetnek, szintén gyapjasak. 13-21 peremtövisének mintegy kétharmada sugárirányba áll lefelé, ill. oldalra, tűszerűek, egyenesek, esetleg kissé hajlottak. Színük fehértől a sárgáig terjed, olykor csaknem áttetszőek, 11-13 mm hosszúak. A többi elég közel áll egymáshoz és felfelé irányul, piszkosfehérek, sötét csúccsal, 16 mm-es nagyságot érhetnek el.

Középtöviseinek száma legfeljebb 3 lehet, sok esetben hiányoznak. Ha megjelennek, az areolában a legközépső előreirányuló, lefelé haló, árszerű, 15-17 mm hosszú, míg a többiek az areola felső részén helyezkednek el és felfelé, valamint oldalra állók, némileg vékonyabbak, ill. rövidebbek. Az összes középtövis színe sötétbarna, vagy fekete, idővel szürkévé válnak.

Generatív test

Virág

Virágai 4 cm hosszúak és 7 cm átmérőjűek.

• Takarólevelek: A külső leplek hosszúkás lándzsa formájúak, hegyesek, külsejük vöröses színű, sárga szegéllyel, a belső leplek keskeny lándzsa alakúak, szélük fogazott, 35 mm hosszúak és 6 mm szélesek, színük halvány- vagy tompasárga.
• Ivarlevelek: A porzószálak mélyvörösek, míg a portok tojássárgaszínű, a bibe szintén sárga (kissé zöldes árnyalattal), 7-9 fehéres színű bibeággal.

Termés

Zöld, hosszúkás termése a hozzákapcsolódó virágmaradvánnyal 25x9 mm-es.

• Magja: A benne található vese formájú, barna magok 2,3 mm hosszúak és 1 mm szélesek.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, Puebla államban, Tepeji de Rodriguez, Tecamachalco, Cañada Morelos, Tehuacán, Copán, Azumbilla, Zapotitlán de las Salinas, San Lorenzo, Salitrillo térségében, illetve Oaxaca államban, Tamazulapan Tejupan, Coixtlahuaca, Teposcolula, Nochixtlán, Buenavista, Molcaxac és San Pedro Tetitlán környéki alacsony domboldalakon, valamint hegygerinceken tenyészik.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
• Mészkőtörmelékkel borított talajon tenyészik, ritkásan élő lágyszárúak között és néhol alacsony lombhullató cserjék társaságában.

Kultúrában tartás

Nevelése nem okozhat gondot még a kevés tapasztalattal rendelkező gyűjtők számára sem. Hagyományos, jó vízáteresztő kaktusztalaj-keverékben kiválóan fejlődik és hálásan virágzik a kora nyári időszakban (bár élőhelyén meszes talajon nő, kultúrában semleges jellegű termesztőközegben is jól érzi magát). Szaporítása magvetéssel a legcélszerűbb, oltása teljesen felesleges, saját gyökéren tartva viszonylag gyorsan eléri a virágzóképes méretet. Teleltetése 7-12 °C-on a legjobb, de rövid ideig ettől jóval hidegebbet is elvisel.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Leggyakrabban a Coryphantha pycnacantha-val azonosították a C. pallidát, s a melléfogó gyűjtők mentségére szolgáló tény, hogy a két taxon bizonyos formái a megszólalásig hasonlítanak egymáshoz.

Taxonómia és filogenetika

Némiképp meglepő, hogy ennek a nagy elterjedési területtel bíró és viszonylag gyakori fajnak a leírására csak a XX. század elején kerítettek sort, holott a Mexikó ezen részén élő Coryphantha-ák már száz évvel korábban felfedezésre kerültek. Néhány botanikus azon a véleményen van, hogy más névvel ugyan, de jóval korábban leírták a taxont, viszont az állítólagos szerzők műveiben hemzsegnek a hibák, hol az élőhely megnevezése nem stimmel, hol pedig a nemzetségre olyannyira jellemző (egy fajon belüli) változékonyság csapdájába estek.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Tóth Norbert
• Kép: Tóth Norbert
• Szerkesztette: Lukoczki Zoltán
• Lektor: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 145. kártya
• Kiadja: a Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) és a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete