Echinocereus ×roetteri

Echinocereus ×roetteri
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocereinae
Nemzetség	Echinocereus
Faj	Echinocereus ×roetteri

Tudományos név

Echinocereus ×roetteri (Engelm.) Engelm. ex Rümpler, Handb. Cacteenk., ed. 2, 2(16): 829. 1886. Sec. Hunt (2016)
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög–latin szóösszetétel: „echinos” = sün, „cereus” = kandeláber, gyertya, gyertyatartó. Az előtag a növény tövises jellegére, az utótag az oszlopszerű alakjára utal.
A fajnév Paulus Roetter (1806–1894) német származású tájképfestő és botanikai illusztrátor nevét őrzi. Roetter 1845-től Amerikában élt, és a növényt egy botanikai műben lerajzolta.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: az USA, Texas állam, El Paso környéke
Első leírása: Engelm., Syn. Cact. U.S. 59., 1856.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Rümpler in Foerster, 1886

A(z) Echinocereus ×roetteri szinonimái

≡ Cereus roetteri, ≡ Cereus ×roetteri
= Cereus dasyacanthus var. neomexicanus, ≡ Echinocereus pectinatus var. neomexicanus, ≡ Echinocereus ×roetteri var. neomexicanus
= Echinocereus lloydii, ≡ Echinocereus ×roetteri var. lloydii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Felálló hajtású kaktusz, amely kezdetben magános, később a tövénél sarjakat nevel. A hajtások kb. 15 cm magasak és 7 cm átmérőjűek.

Bordák

10–13 bordája szemölcsökre tagolt.

Axillák

Az areolák a szemölcsök csúcsán helyezkednek el.

Areolák

Az areolák kerekek vagy kissé hosszúkásak, egymástól kb. 1 cm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

Középtövis: 1–5 db, a peremtöviseknél kissé hosszabb vagy azokkal azonos hosszúságú, az alapnál vastagabb; színük vörösesbarna, gyakran csak a csúcsuk színezett
Peremtövis: 8–15 db, sugarasan elrendeződnek, 1–1,5 cm hosszúak; fiatalon vörösesbarnák, később kifehérednek

Generatív test

Virág

A virágok a hajtáscsúcs alatti oldalsó areolákból fejlődnek. Hosszúságuk kb. 7 cm, átmérőjük 5–7 cm, virágcsövük tövises.

Lepellevelek: a külső lepellevelek zöldessárgák lehetnek
Virág színe: Britton és Rose szerint világos bíbor, más megfigyelések szerint világospiros, narancsszínű, rózsaszín vagy akár sárga is lehet

Termés

A termésről részletes adatok nem állnak rendelkezésre.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: USA (Texas, Új-Mexikó) és Mexikó (Chihuahua állam északi része)
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: a Chihuahua-sivatag területén fordul elő. Új-Mexikóban Dona Ana megye déli részétől Eddy megye Carlsbad környékéig, Texasban a Pecos River nyugati oldalán El Paso, Presidio és Terrell megyékben. Mexikóban Chihuahua állam északi részén található. Élőhelyei gránit- és mészkősziklák, homokos alapkőzetű, sekély talajú felszínek ritkás lombhullató cserjésekkel, 1200–1500 m tengerszint feletti magasságban.

Kultúrában tartás

Lassan fejlődő faj. Egyes példányok csak több év után, akár 10 éves korban virágoznak először. Nyáron szabadban, teljes napfényen is tartható. Kísérletek szerint ásványi közegben, vízkultúrás módszerrel is nevelhető, amelynél a növény talaj nélkül, ásványi közegben fejlődik, és öntözése vízzel vagy tápoldatos elárasztással történik.

Teleltetése üvegházban, fagypont feletti hőmérsékleten történhet. Élőhelye alapján jó hidegtűrésű; a szakirodalom szerint akár –12 °C-ig is ellenálló, ezért a hazai teleket fűtetlen, de csapadéktól védett helyen is átvészelheti.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az Echinocereus lloydii néven leírt forma magasabb növekedésű, hajtásai erőteljesebb bordázatúak. Tövisei fiatal korban fényes bíborpirosak, idősebb korban vörösesszürkére színeződnek.

Taxonómia és filogenetika

A taxont eredetileg önálló fajként írták le, és sokáig faji rangban tartották számon. A modern rendszerezés szerint természetes hibrid, amely az Echinocereus coccineus subsp. coccineus és az Echinocereus dasyacanthus fajok kereszteződéséből jött létre.

Egyéb

A taxon jelentős változékonyságot mutat, ami hozzájárult a különböző nevek és formák leírásához a szakirodalomban.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Balázs, Bodor János
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 296. kártya