Kategória:Pygmaeocereus

• Pygmaeocereus (H. Johnson & Backeberg) Backeberg, 1957
• A tudományos név státusza: érvényes

A név a latin pygmaeus (törpe) és a cereus (gyertya/oszlopkaktusz) szavak összetételéből származik, utalva a növények rendkívül kicsi, oszlopos növekedési formájára.

• Pygmaeocereus bylesianus Andreae & Backeberg
• Első leírása: Curt Backeberg írta le először érvényesen 1957-ben a “Descriptiones Cactacearum Novarum” című munkájában.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Harry Johnson és Curt Backeberg (1957)

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Haageocactus Backeberg (pro parte)

A növények nagyon kicsik, alacsony termetűek, többnyire csoportképzők, párnát alkotnak. A szárak gömbölydedek vagy rövid oszloposak, átmérőjük mindössze 1–2 cm, hosszuk pedig ritkán haladja meg a 10 cm-t. A gyökérrendszer gyakran vastag, répaszerű karógyökér (húsos rhizoma).

A szárak alacsony bordákra tagolódnak, amelyek apró szemölcsei-re (tuberkulusokra) oszlanak.

Az areolák kicsik, kerekdedek, sűrűn helyezkednek el a bordákon, fehéres nemezzel borítottak.

• Középtövis: 1–3 darab, sötétebb színűek, gyakran alig különböznek a peremtövisektől, hosszuk 2–6 mm.
• Peremtövis: 10–15 darab, sugárirányban elhelyezkedők, fehéres vagy sárgás színűek, finomak és rövidek.

A virágok éjszaka nyílnak, hosszú tölcsér alakúak (hypanthium), fehérek és illatosak. A virágcső rendkívül hosszú és vékony, apró pikkelyekkel és némi szőrrel borított. A virágok hossza a 15 cm-t is elérheti, ami a növény testméretéhez képest rendkívül nagy.

A termés bogyószerű, gömbölyded, éretten vöröses vagy barnás színű, vékony falú, és hosszirányban felrepedhet.

• Magja: A magok aprók, feketék, matt vagy enyhén fényes felületűek, finoman szemcsézettek.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség endemikus Peru területén, főként a part menti sivatagokban (Lomas formációkban) található meg Arequipa és Ica régiókban.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Szélsőségesen száraz, ködös sivatagi területeken élnek alacsony tengerszint feletti magasságban. A nedvességet elsősorban az óceáni ködből (camanchaca) nyerik.

Kultúrában lassú növekedésűek, ásványi alapú, jó vízáteresztő talajt igényelnek a répaszerű gyökérzet miatt. A túlöntözésre érzékenyek, a sok fényt és a jó szellőzést kedvelik.

Hasonlítanak a Haageocereus nemzetség kisméretű fajaihoz, de az éjszakai virágzás és a rendkívül hosszú virágcső elkülöníti őket. Filogenetikai szempontból közel állnak a Haageocereus és Echinopsis vonalhoz.

Molekuláris biológiai és filogenetikai vizsgálatok (pl. Schlumpberger & Renner, 2012) kimutatták, hogy a Pygmaeocereus szoros rokonságban áll a Haageocereus nemzetséggel. Egyes rendszertanok (pl. Hunt et al.) a Pygmaeocereus-t önálló nemzetségként kezelik a különleges virágmorfológia miatt, bár a taxonómiai viták folyamatosak arról, hogy beolvasztandó-e a Haageocereus-ba.

• https://de.wikipedia.org/wiki/Pygmaeocereus
• https://caryophyllales.org/cdm_dataportal/taxon/e5c6a152-f472-4752-9654-73479a32064d
• https://www.cactuspro.com/encyclo/Pygmaeocereus
• https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:295191-2