Kategória:Quiabentia

• Quiabentia Britton & Rose, Cactaceae 4: 252. 1923. Sec. Hunt (2006)

1. Quiabento / Quiabo
   • Eredet: A brazil portugál nyelvjárásból származik (amely maga is afrikai nyelvekből vette át a szót), ahol a quiabo szó az okra vagy bámia (Abelmoschus esculentus) nevű zöldséget jelöli.
   • Jelentés: A bámia hosszú, henger alakú, enyhén bordázott terméseire (tokjaira) hasonlító hengeres szártagokra vagy hajtásokra utal.
2. -entia
   • Eredet: A latin -entia végződés a -ens melléknévi igenév (particípium) nőnemű többes számú alakjából származik, ami gyakran az absztrakt fogalmak létrehozására szolgált.
   • Általános jelentés: A minőség, állapot, tulajdonság birtoklása” vagy “rendelkezés valamivel.
   • Jelentése a botanikában: A növénynevekben (különösen, ha egy köznévhez kapcsolódik, mint a Quiabentia esetében):
     • A Quiabo (bámia) névhez kapcsolódva az -entia azt jelenti, hogy a növény rendelkezik a bámia-szerű tulajdonsággal (azaz henger alakú, húsos hajtásokkal).
     • Gyakran használják latinosításra is, vagyis egy nem latin eredetű (pl. helyi vagy népi) név taxonómiai besorolásra alkalmas, latin stílusú nemzetségnévvé alakítására.

• Quiabentia zehntneri (Britton & Rose) Britton & Rose
• Első leírása: Britton & Rose, 1919
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Britton & Rose, 1923

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Bokros (fruticosus) (Q. zehntneri) vagy fatermetű (arborescens) (Q. verticillata) növények nemzetsége.

Hengeres, pozsgás (succulentus) ágak, amelyek sűrűn elágazóak, gyakran örvösek (verticillatus).

Pozsgás (succulentus) levelek, lapítottak (compressus), tojás alakúak (ovatus) vagy lapát alakúak (spathulatus), tartósak (persistens) vagy időszakosak (temporalis).

Az areolákon Glochidium-ok és számos tövist' található.

• Nappali nyílású (diurnalis), magányos (solitarius), önmeddő (autosterilis), alakja tányérszerű, ülő elhelyezkedésű.
• Az ágak végein (apex ramorum) vagy azok közelében jelenik meg.
• A pericarpellum areolákat visel, amelyeken levelek (folia), glochidium-ok és tövisek (spina) vannak.
• Rózsaszín (roseus) vagy piros (ruber), néha nagyon halvány (pallidus multus) vagy szinte fehér (paene albus).
• Rovarok (insecta) porozzák.

• Megnyúlt (elongatus), húsos (carnosus) vagy száraz (siccus).
  • Magja: Nagy, szabálytalanul kerekített (rotundus irregulariter) és lapított (compressus). Szklerotikus (scleroticus) arillus (arillum) borítja.

Földrajzi elterjedés: Argentína (Chaco, Formosa, Jujuy, Salta), Bolívia (Cochabamba, Chuqulsaca, Santa Cruz, Tarija), Brazília (Bahia, Minas Gerais), Paraguay (Alto Paraguay, Boqueron, Presidente Hayes).

Élőhely: Időszakosan száraz lombhullató erdőkben, bozótosokban (dumetum).

Általában homokos (arenosus) vagy agyagos (argillaceus) talajon, de kavicson, sziklás mészkő (calx) kiemelkedéseken (Bambui formáció) is.

Néha a Pereskia sacharosa fajjal társulva nő.

Brazíliában a caatinga területén, gránit (graniticus) vagy gneisz (gneissicus) inselbergeken (szigethegyek) található.

• Éghajlati tényezők: A tengerszinttől egészen 2200 m tengerszint feletti magasságig fordul elő.
• Növénytársulás, életmód: Időszakosan száraz lombhullató erdők, caatinga.

• Taxonómia: Jelenleg 2 elismert faj:
  • Quiabentia verticillata (Vaupel) Borg 1937 (= Q. chacoensis)
  • Quiabentia zehntneri (Britton & Rose) Britton & Rose 1923
• Különleges viselkedés: A magok szórását – többek között és csak egyes régiókban – a földi tapír (Tapirus terrestris) biztosítja.

• https://thelastcactusclassification.top/category/quiabentia/