Ugrás a tartalomhoz

Quiabentia verticillata

Innen: MKOE wiki
Quiabentia verticillata
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Opuntioideae
Nemzetség-
csoport
Cylindropuntieae
Nemzetség Quiabentia
Faj Quiabentia verticillata
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Quiabentia verticillata (Vaupel) Vaupel, 1923

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, a Quiabentia a növény brazíliai népi nevéből, a „quiabento” szóból származik.
  • A faji jelző, a verticillata a latin verticillatus szóból ered, melynek jelentése „örvös” vagy „örvösen elrendezett”. Ez a morfológiai jellemzőre utal, miszerint a növény levelei és ágai gyakran örvökben helyezkednek el a száron.

Típus

  • Pereskia verticillata Vaupel; Vaupel, Friedrich Karl Johann, 1923; Berlin, Botanischer Garten und Botanisches Museum Berlin-Dahlem.
  • Első leírása: Friedrich Karl Johann Vaupel írta le először Pereskia verticillata néven 1923-ban.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Friedrich Karl Johann Vaupel, 1923.
Quiabentia verticillata képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Quiabentia verticillata szinonimái

  • Pereskia verticillata, ≡ Quiabentia verticillata, ≡ Grusonia verticillata
  • = Pereskia pflanzii, ≡ Quiabentia pflanzii, ≡ Quiabentia pflanzii
  • = Quiabentia chacoensis
  • = Quiabentia chacoensis var. jujuyensis
  • = Quiabentia pereziensis


Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény cserje vagy kisebb fa termetű, amely 2–15 méter magasságot is elérhet. A szár húsos, hengeres, a fiatalabb hajtás gyakran örvös elágazású.

A levelek húsosak, tojásdadok vagy lándzsásak, 4–5 cm hosszúak és 2 cm szélesek, a hajtások végén csoportosulnak.

Az areolák fehéren gyapjasak, rajtuk számos tövis található. A tövisek tűszerűek, számuk areolánként 3 és 30 között változhat, hosszuk elérheti a 7 cm-t. Megkülönböztethetőek a rövidebb peremtövis típusú képletek és az erősebb középtövis jellegűek. A növény rendelkezik glochidium-okkal is, amelyek az Opuntioideae alcsaládra jellemzőek.

Generatív test

Virág

A virág magányos, a hajtások csúcsán fejlődik, színe élénkvörös vagy rózsaszínes-vörös. A virág átmérője elérheti a 4–5 cm-t.

  • Takarólevelek: A külső lepellevél zöldes-vöröses, a belső lepellevél vagy sziromlevél fényes vörös színű.
  • Ivarlevelek: A porzószálak rövidebbek a lepleknél, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibeszál vastag, a bibe több ágú és fehéres vagy sárgás.

Termés

A termés húsos, hosszúkás vagy megnyúlt tojásdad, zöldes színű, hossza 4–5 cm.

  • Magja: A magok viszonylag nagyok (3–4 mm), lencse alakúak, barna színűek és kemény maghéjjal (arillus) rendelkeznek.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A faj Bolívia, Paraguay és Argentína északi részének (Chaco régió) területein őshonos.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, trópusi vagy szubtrópusi lombhullató erdőkben és cserjésekben él, jellemzően a Gran Chaco vidékén. Alacsony tengerszint feletti magasságokon fordul elő, jól bírja a hosszan tartó szárazságot.

Kultúrában tartás

A Quiabentia verticillata gyűjteményekben ritkábban fordul elő, mint más kaktuszok. Melegigényes növény, amely a fagyot nem tolerálja. Jó vízelvezetésű talajt és sok fényt igényel. A pihenőidőszakban öntözését minimálisra kell csökkenteni. Szaporítása magról vagy szárdugványról lehetséges.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Hasonlít a Quiabentia zehntneri fajhoz, de a Quiabentia verticillata virágai vörösek (szemben a Q. zehntneri zöldes-fehér virágaival), és elterjedési területe is délebbi. A nemzetség tagjai egyedülállóak az Opuntioideae alcsaládon belül a jól fejlett, széles, húsos leveleik és fa termetük miatt.

Taxonómia és filogenetika

Az APG IV rendszer alapján a Caryophyllales rendbe, a Cactaceae családba és az Opuntioideae alcsaládba tartozik. A Quiabentia verticillata a Quiabentieae nemzetségcsoport típusfaja. Filogenetikailag az egyik legősibb jellegű csoportot képviseli az alcsaládon belül.

Forrás