Kategória:Pterocereus

• Pterocereus (Berger) Britton & Rose, 1909

A nemzetségnév a görög pteron (szárny) és a latin cereus (viaszgyertya, fáklya) szavak összetételéből származik. Az elnevezés a nemzetségre jellemző rendkívül széles, szárnyszerű bordák-ra utal. Alwin Berger eredetileg a Cereus nemzetség alnemzetségeként (subgenus) írta le 1905-ben, majd Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose emelte nemzetségi rangra 1909-ben.

• Pterocereus gaumeri (Britton & Rose) MacDougall & Miranda; Gyűjtő: George Franklin Gaumer, Mexikó, Yucatán, 1906; Típuspéldány: US (United States National Herbarium).
• Első leírása: Alwin Berger írta le 1905-ben a Cereus alnemzetségeként.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1909.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• (A(z) Pterocereus a(z) Pachycereus szinonimája)*

• ≡ Cereus subg. Pachycereus
• = Backebergia
• = Pterocereus

Nagy termetű, fásodó, gyakran fatermetű kaktuszok, amelyek magassága elérheti a 4–15 métert. A hajtás oszlopos, ritkásan elágazó. A szár színe zöld vagy szürkészöld. A nemzetség legfőbb jellemzője, hogy a bordák száma kevés (3–4), de azok rendkívül szélesek, vékonyak és szárnyszerűen kiemelkednek. Az areolák a bordák élein távol helyezkednek el egymástól. A tövisek rövidek, szürkék vagy barnásak; a peremtövis és a középtövis nehezen különíthető el, számuk és hosszuk fajonként változó, de általában nem túl erőteljesek.

A virág tölcsér vagy harang alakú, éjszaka nyílik, hossza 5–9 cm. A virág színe fehéres vagy krémszínű, gyakran kellemetlen illatú, ami denevérmegporzásra utal.

• Takarólevelek: A lepellevél húsos, a külső lepellevél zöldes-barnás, a belső lepellevél fehér.
• Ivarlevelek: A porzószálak számosak, krémszínűek, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibe többágú.

A termés gömbölyű vagy tojásdad, húsos, gyakran pikkelyes vagy tövises felületű, éretten vöröses.

• Magja: A magja nagy, fekete, fénylő.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség Mexikó déli részein (Yucatán-félsziget, Chiapas) és Közép-Amerika egyes területein honos.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Trópusi száraz erdőkben és tövises bozótosokban él. Jellemzően alacsonyabb tengerszint feletti magasságokon fordul elő, ahol a forró, száraz periódusok váltakoznak az esős évszakkal.

A Pterocereus fajok gyűjteményekben ritkák nagy termetük miatt. Melegigényes növények, télen is minimum 12–15°C-ot igényelnek. Jó vízelvezetésű talajban, sok napfény mellett fejlődnek megfelelően.

Összetéveszthető a Stenocereus nemzetséggel, de a Pterocereus sokkal kevesebb és jóval szélesebb, szárnyszerű bordával rendelkezik. A virágai és termései is eltérőek.

A nemzetség legismertebb fajai:

• Pterocereus gaumeri: Yucatán-félsziget.
• Pterocereus foetidus: Chiapas, kellemetlen illatú virágokkal.

A de Vos és mtsai. (2025) által közölt genomikai kutatások, amelyek többszáz nukleáris gén (Angiosperms353) elemzésén alapulnak, jelentősen átértékelték a Pterocereus nemzetség filogenetikai helyzetét a Cactaceae családon belül.

A tanulmány legfontosabb megállapításai a következők:

A modern molekuláris adatok megerősítik, hogy a Pterocereus a Cactoideae alcsaládon belül a Phyllocacteae tribusba (amely a korábbi Pachycereeae tribus nagy részét magában foglalja) tartozik. Ezen belül a nemzetség a Echinocereinae subtribus tagja, nem pedig a névadó Pachycereinae csoporté, ahová korábban morfológiai alapon sorolták.

A filogenetikai fa alapján a Pterocereus legközelebbi rokonai a Stenocereus nemzetség bizonyos fajcsoportjai. A kutatás rávilágít, hogy a Pterocereus a Stenocereus nemzetségen belül egy mélyen beágyazott ágat képvisel. Ez azt jelenti, hogy a Stenocereus jelenlegi formájában parafiletikus, és a Pterocereus taxonómiai beolvasztása vagy a Stenocereus további felosztása válhat szükségessé a monofiletikus egységek létrehozásához.

A tanulmány szerint a Pterocereus távolabbi, de meghatározó rokonságban áll olyan nagytestű oszlopkaktuszokkal, mint az Isolatocereus dumortieri és a szaguaró (Carnegiea gigantea). Ezek a nemzetségek egy közös evolúciós radiáció részei, amely Közép-Amerika és Mexikó déli területein ment végbe.

A filogenetikai adatok rávilágítanak egy érdekes evolúciós jelenségre: bár a Pterocereus genetikailag rendkívül közel áll a Stenocereus-hoz, morfológiailag drasztikusan elkülönült tőlük. A kevés számú, szárnyszerű bordák kialakulása egy speciális adaptáció, amely a trópusi száraz erdők lombkoronaszintjéhez való alkalmazkodás során jött létre, miközben a genetikai állománya megőrizte a Echinocereinae subtribusra jellemző bélyegeket.

A de Vos-féle genomikai vizsgálat hangsúlyozza, hogy a Pterocereus önálló nemzetségként való fenntartása filogenetikai szempontból vitatható a Stenocereus nemzetséggel való rendkívül szoros kapcsolata miatt. A tanulmány javasolja a subtribus taxonómiai revízióját a nukleáris kládok alapján.

• https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:30002078-2
• https://www.worldfloraonline.org/taxon/wfo-0000455648
• https://www.llifle.com/Encyclopedia/CACTI/Family/Cactaceae/Pterocereus/
• https://www.ipni.org/